A gyász feldolgozásáról is mesél ez a gyönyörű anime

---

Debrecen – Lenyűgöző képekkel és mély mondanivalóval jelentkezett a japán animáció egyik híressége, Sinkai Makoto. Kritika.

---

Ritkán érkezik anime a magyar mozikba, hiszen egy olyan távoli ország, mint Japán filmjei nem sokakat mozgatnak meg hazánkban, leszámítva talán azokat a rajongókat, akik egyébként is előszeretettel fogyasztják ezeket az animációs filmeket, sorozatokat. Sinkai Makoto új filmje, a Suzume (a film hivatalos magyar címe angolos átírásban szerepelteti a főszereplő nevét) azonban mégis eljutott a hazai filmszínházakba, megörvendeztetve a japán animációt kedvelőket.

Suzume

Sinkai Makoto külföldön is az egyik legismertebb japán rendező és animátor, aki már olyan filmekkel hódította meg a világot, mint A neved vagy A szavak kertje, s ezúttal sem okozott csalódást.

Szuzume egy 17 éves japán diáklány, aki nagynénjével él egy álmos tengerparti városban. A lányt álmaiban még mindig kísérti az a nap, amikor elveszítette az édesanyját, aki még Szuzume kiskorában tűnt el. Azonban minden megváltozik, amikor egy nap találkozik a jóképű idegennel, Szótával, akinek a feladata, hogy bezárja a Japán szerte a másvilágra megnyíló ajtókat, mielőtt az azokon átszökő borzalom, egy hatalmas féreg szörnyű katasztrófákat okozna az országban. Ketten indulnak a szigetet átszelő kalandra, amit nehezít az, hogy egy, az ajtókhoz kapcsolódó csintalan istenség Szóta lelkét egy kisszékbe zárja.

Sinkai nevével már szorosan összeforrtak a szemet gyönyörködtető képek, amikkel bemutatja szülőhazáját, s amik a Suzuméből sem hiányoznak.

Előszeretettel használja ezeket, hogy hagyjon egy lélegzetvételnyi szünetet az alkotásaiban, valamint, hogy elénk tárja Japán természeti szépségeit, vagy a japánok hétköznapi életének apró mozzanatait. Ez nem is baj, mert a kissé kusza cselekmény hagy maga után gondolkodni valót, így legalább van időnk töprengeni. Szerencsére a történet végére majdnem minden összeáll egy nagy egésszé, ennek ellenére maradhatnak kérdések a nézőben a moziterem elhagyása után is.

Nem könnyíti meg a megértést az sem, hogy itthon csak eredeti japán nyelven és magyar felirattal vetítik a filmet. A japán szinkron kiváló, de ez egy magyar nézőnek aligha vigasz, amikor felpörögnek az események és olvasás közben próbálja kibogozni a cselekményeket.

Sinkai munkásságában szintén visszatérő elem a modern élet és a japán hagyományok finom összehangolása. A Suzumében a GPS nyomkövetés és a telefonos fizetés mellett a szereplők a másvilágon járnak, s istenekkel és szellemekkel küzdenek meg, mégsem tűnik ez a két elem egymásnak ellentmondónak.

Mindenképpen szükség van bizonyos nyitottságra, ha egy ilyen mozira váltunk jegyet, mert a keleti filmek nyilvánvalóan eltérnek a már általunk megszokott hollywoodi produkcióktól, így lehet néhány olyan momentum, amikor szöget üthet a fejünkbe, hogy mégis mi történik a vásznon. Ilyen például a macska bőrébe bújt istenség is, aki Szótát székké változtatja, s úgy jár-kel az emberek között, mint egy sztár.

A gyönyörű animáció mellett szintén "védjegye" az alkotónak, hogy filmjein keresztül próbál segíteni a társadalomnak a Japánt érő természeti katasztrófák feldolgozásában. 

Bár már több mint egy évtizede volt, még ma is kísérti a japánokat a 2011-es pusztító földrengés és cunami, ami szintén megjelenik a filmben. Sinkai ezen keresztül rámutat, hogyan befolyásolja még sok évvel később is az ember, valamint a körülötte élőkét életét is a gyász. Amíg Szuzume nem tud túllépni elnyomott érzésein, nem tud felnőni sem, hogy saját életét élhesse. Erre utal az eredeti japán cím is, amit nyersen Szuzume "ajtózárásának" lehetne fordítani, utalva ezzel a bezárt ajtókra és egyben egy korszak lezárására is. 

A filmben a mobiltelefonokon sokszor felvillanó földrengésre figyelmeztető értesítés emlékezteti a nézőt, hogy a szigetország lakóinak  életét folyamatosan beárnyékolhatja egy újabb katasztrófa eljövetele.

A Suzume – bár elsőre gyerekfilmnek tűnik – olyan kérdéseket vet fel és válaszol meg, amelyek inkább a felnőtteknek szólnak, őket készteti gondolkodásra. Ha valaki nyitott a keleti kultúrák felé, s szeret gyönyörködni egy animációs filmben, mindenképpen adjon egy esélyt Sinkai Makoto alkotásának.

A filmet megtekinthetik az Apolló moziban. Apolló mozi, Miklós u. 1. Tel.: +36 (52) 417-847, e-mail: info@fonixinfo.hu. A pénztár nyitva hétfőtől vasárnapig: 12.45–20.45 óra. Jegyek: 2D normál – 1590 Ft, 2D diák/nyugdíjas/pedagógus – 1350 Ft, 3D normál: 1690 Ft, 3D diák/nyugdíjas/pedagógus – 1400 Ft.