A halott város olyan, mint egy Puccini-opera: már-már filmzenés

---

Debrecen – Nem kell félni, nem fog fájni: A halott városnak csak a címe komor. Maga az opera érzelemgazdag, dallamos és sodró lendületű. Már-már filmzenés. Az operát január 27-én mutatja be a Csokonai Színház.

---

Elővehetnénk a régi játékot, hogy azt mondom opera, azt mondod Mozart. Vagy Puccini. Verdi, Bizet, esetleg Wagner, vagy mondjuk Csajkovszkij.

Aligha tévedünk, ha azt állítjuk, nem sokan ismerik Debrecenben Erich Wolfgang Korngold nevét. Még ha kétszeres Oscar-díjas is. Még ha azt is írják róla, hogy 23 évesen már pályára csúcsára ért, ami a csodagyerek-lét határait feszegeti. S még akkor is, ha operáját, A halott várost közel 120 alkalommal állították színre a világ nagy operaházai, és a közönség amúgy a lábai előtt hevert.

Az a helyzet, hogy Debrecenben meglehetősen baljósnak tűnik olyan komor címmel színre vinni egy operát, mint A halott város. Pedig nem kell félni tőle, Korngold nem véletlenül kápráztatta el a világot ezzel a művel. A mű nagy sikert aratott 1920-ban Hamburgban és Kölnben, majd a Metropolitanben is. Pár éve pedig egyfajta Korngold-reneszánsz kezdődött: A halott várost 2004-ben bemutatták a Salzburgi Ünnepi Játékokon, 2009-ben pedig a londoni Royal Opera House is műsorára tűzte.

S bár nem feltétlenül ugrik be elsőre, a zeneszerző Puccini kortársa volt. Ahogy Kocsár Balázs karmester rávilágít: „A világhírű olasz mester 1920 táján ismerkedett meg az akkor huszonéves Korngolddal, aki zeneszerzőként már nevet szerzett magának Bécsben, s Puccini is itt látta A halott várost. Puccini rajongásában talán az is közrejátszhatott, hogy értékelte Korngold zenéjében a puccinis hatásokat.” Kocsár Balázs szerint a hatások oda-vissza működnek, A halott város olyan, mintha egy késői Puccini-operát Richard Strauss hangszerelt volna.

Hasonlóan vélekedik Rálik Szilvia, aki főszerepet énekel a darabban a Csokonai Színház színpadán: „Olyan opera ez, amelyben van egy kis musical, operett, egy kis Puccini. Változatos, gyors és lassú, szenvedélyes, viharos és nyugodt, dallamos és sodró lendületű.” Ráadásul a témája a szerelem, a hűség, a vágy – azaz éppen azok a témák, melyek általában jellemzők az operákra. Rálik Szilvia szerint a laikusok számára is izgalmas mű – tehát vonzó lehet akár a fiatalabb korosztályoknak is. Már csak azért is, mert a darabra jellemző hangzás számukra sem ismeretlen.

A nácik elől Amerikába emigráló Korngold volt az egyike azoknak, akik – éppen a puccinis hatáson nevelkedve – megteremtik az úgynevezett hollywoodi hangzást. „Ez az a szimfonikus filmzene, amely a mai közönségnek a Csillagok háborújából vagy A Karib-tenger kalózaiból lehet ismerős” – mondja Kocsár Balázs.

Így már mindjárt más, ez már egészen jól hangzik – bólinthatunk rá. Hozzátéve, hogy igen pánikba esnénk, ha a kultúrában megállna az idő, és mondjuk kizárólag Jókai-regényeket olvashatnánk. Vagy moziban csakis a második világháború előtt filmtermésből válogathatnánk. Valahogy így van ez az opera esetében is. A zenetörténet nem állt meg a barokk vagy a rokokó idején, ahogy a könnyű műfajból sem csak a country, a rock and roll meg a beat létezik.

A cím az csak formaság, a lényeg a belsőségen van. Egyébként is, ha már Debrecenben vagyunk, ne feledjük, hogy húszegynéhány évvel ezelőtt innen indult el útjára egy rockbanda olyan névvel, amire akkor sokan csak legyintettek. Tankcsapda? Ugyan már, ez vicc. Ez a vicc aztán jó nagyot szólt, mivel az ország legismertebb rockzenekarává nőtte ki magát a banda.

Korngold persze nem a Tankcsapda (de még csak nem is a Korn), de abban talán bízhatunk, hogy ami magával ragadta a Metropolitan közönségét, vagy elvarázsolta a kölni, hamburgi, salzburgi vagy éppen londoni nézőket, az ránk is hatni fog.

A debreceni közönség Nyári Zoltán és Rálik Szilvia főszereplésével, Vladimir Troickij rendezésében láthatja ezt a különleges operát, melynek premierjét január 27-én tartják.