A Jupiter holdjára érkezett a repülő szír menekült

---

Debrecen – Mondhatnánk, hogy angyal, de nem vagyunk benne biztosak. Egy tuti: jóval másabb, mint a többiek. Kritika.

---

Mindig melengető érzés az, amikor egy magyar művész alkotását elismerik nemzetközi szinten: egy emberként ujjongtunk a Mindenki sikerén, a Saul fia sem hagyott senkit hidegen, most pedig a Jupiter holdjának Cannes-i debütálásának örülhettünk. Egy ilyen patinás nemzetközi filmfesztiválon való siker után még nagyobb elánnal veti be magát az arra fogékony néző a moziszékbe: aztán vagy megkapja, amire izgatottan várt, vagy lebiggyesztett szájjal végigunatkozza a művészkedést. Hogy Mundruczó Kornél legújabb filmjével mi a helyzet, a pillanatnyi kedv határozza meg főleg.

Magyarország, 2017: a határon hemzsegnek a migránsok, egyiküket pedig egy rosszarcú rendőr (Cserhalmi György) lelövi. A fiatal fiú viszont ahelyett, hogy meghalna, csodás gyógyuláson megy át, sőt még a levitáció képességét is elnyeri, és felreppen a levegőbe golyókkal a testében. Később egy korrupt orvos, dr. Stern (Merab Ninidze) segíti a szökésben, kényszerű szövetségükből pedig egy igazi pénztermelő üzletet csinálnak: Aryan (Jéger Zsombor) ugyanis random repkedni kezd hiszékeny emberek szeme láttára. A menekülés pedig nem sokat várat magára, akárcsak egy esetleges robbanás…

A Jupiter holdja tipikusan olyan alkotás, amely sokat akar mondani, de végül maga is belegabalyodik abba, amit üzenni akar: talán az érzékenyítés volt a cél, esetleg az emberek szemét szerette volna felnyitni a rendező, vagy szimplán mitikus, csodás eszközökkel mutatna be egy sehová sem tartó sztorit. Ha az volt Mundruczkó Kornél célja, hogy ember közelibbé tegye a menekültek sorsát és mindennapjait, eléggé elhasalt, hiszen a jelenetek túlnyomó többségében egysíkú ábrázolásmóddal láthatjuk őket: utazás közben a buszon a jármű tetejét verik ököllel, korruptak, semmilyen eszköztől nem riadnak vissza, hogy elérjék céljukat. A vízbefúlt határsértőket a maguk nyers valóságában mutatja meg, mégsem válnak megrázóvá a látottak, olyannyira szenvtelen mindez.

Az egyetlen kivétel ez alól főhősünk, Aryan, aki nyílt szívvel, kissé naivan próbálja navigálni sorsát, és csak apját szeretné visszakapni az után, hogy elsodródott tőle. Ő az, aki a jól felszerelt, csinos szíriai otthonából menekülni kényszerül, imádja a családját, sőt még a művészetekben is jártas. Az ő jellemét egyébként egy kétperces párbeszédben vázolja a rendező, akárcsak az orvosét, aki egy szörnyű műhiba és mértéktelen italozása miatt vesztette el egzisztenciáját és tekintélyét. Enélkül a beszélgetés nélkül egyébként igazán üres karakterek lennének, olyanok, amelyek inkább egy embertípust ábrázolnak egy konkrét személyiség helyett. A filmben nem is egy-egy ember sorsa a fő: a népcsoportok és nemzetek közötti ellentétek vagy épp hasonlóságok domborodnak ki főként. Dicsérendő viszont az, hogy a főszereplőt alakító Jéger Zsombor ügyesen átvette a közel-keletiek akcentusát, és az arab nyelv is szépen hangzik a szájából.

Hazánkat, legfőképpen a fővárost pedig teljesen elferdített szemszögből mutatja be: a kórházak, a lakóépületek és az autók mind a legótvarabbak, amiket látni lehet Budapesten, de még a luxusszállodát is ’70-es évekbeli színekben tünteti fel, belső terei egyértelműen ezt a kort idézik meg indokolatlanul szögletes berendezési tárgyaival és bútoraival. Meg sem lepődünk hát, hogy az összes magyar karakter vagy rosszkedvű, vagy full depis, vagy épp korrupt. Nyilván nem számíthattunk arra, hogy ez a film a hangulata miatt kedélyjavító lenne, de arra azért mégsem gondoltuk volna, hogy egyenesen végtelenül nyomasztó, és a moziterem elhagyása után is érezhető szürkeséggel vonja be a néző agyát. Olyan világról próbálja lerántani a leplet a Jupiter holdja, amelyben olyannyira nincs remény, hogy csak a csoda, a váratlan helyről érkező mágia és hihetetlen varázslat segít kapaszkodót találni. Egyértelműen kirajzolódik az a törekvés, hogy ez a film senkit sem akar hidegen hagyni: provokál, elgondolkodtat a szimbólumok egész sorával tömött történet.

Angyalok, megváltás, áttérés, levitáció, reinkarnáció, hiszékenység, betegség, vallás, élet a halál után – minderre az absztrakcióra ráadták a mágikus realizmus kabátját. Egy idő után viszont határozottan untatóvá válik az, hogy a főszereplő csak úgy fel-felröppen és kizökkenti az embereket a megszokott tyúkürülékes életükből. Mindezt egy olyan bosszantóan dinamikus kameramozgással spékeli meg az operatőr, Rév Marcell, hogy 100 perc után szabályosan megfájdult a fejem. Az autós üldözéses jelenet viszont kifejezetten menőre sikerült: olyan perspektívából követhettük figyelemmel az eseményeket, amelyet hazai alkotásban ritkán látni.

Egy biztos: a Jupiter holdja nem olyan, mint a legtöbb magyar film, és a jelek szerint nemzetközi porondon is megállja a helyét. Viszont az, hogy a huszonéves bölcsészeken kívül más magyar ember szívébe is belopja-e magát, a jövő dönti el.

A filmet szerzőnk az Apolló moziban látta. Ön is megnézheti: június 21-ig naponta 15.45-től és 20.00-tól. Június 22. és 28. között 18.00-tól (hétfőn, 26-án nem adják, hétvégén 13.30-tól is vetítik). Apolló mozi, Miklós u. 1.
el.: +36 (52) 417-847, e-mail: info@fonixinfo.hu . A pénztár nyitva hétfőtől vasárnapig: 12.45–20.45 óra. Jegyek: 2D normál – 900 Ft, 2D gyermek/diák – 800 Ft, 2D csoportos (20 fő felett) – 700 Ft, 3D normál: 1130 Ft, 3D gyermek/diák – 1030 Ft, 3D csoportos (20 fő felett) – 930 Ft.