Belépés
Regisztráció
A legsötétebb órában jön a legnagyobb megmentő
Szerző: Magyar Evelin | magyar.evelin@dehir.hu Közzétéve: 2018.02.04. 16:05 | Frissítve: 2018.02.05. 10:37
Debrecen – Alighanem Gary Oldman az eddigi legjobb Churchill a vásznon: minden részletet mesterien hoz a nagy államférfi életéből. Kritika.
Ki volt az az angol politikus, aki lebiggyesztett ajkakkal, állandó füstfelhőbe burkolózva, sétabottal a kezében fordította meg egy sorsdöntő háború menetét? Még a szegényes történelmi ismeretekkel rendelkezők is tudnak Winston Churchill érdemeiről, amelyek az évtizedek múltán mit sem fakulnak. Mi sem mutatja ezt jobban, hogy az elmúlt években több, kisebb-nagyobb sikert arató film is született a politikus élete kapcsán: most pedig megkaptuk azt, ami felteszi az i-re a pontot.
A legsötétebb óra
A legsötétebb óra című filmben azokat a heteket követhetjük figyelemmel, amikor a lehető legnehezebb időben miniszterelnökké választották Churchillt (Gary Oldman).
A bohókás államférfinak döntenie kell: enged a nyomásnak, és békeszerződést igyekszik kötni a náci Németországgal, vagy végigviszi saját tervét, amelyet a győzelem felé vezető útnak tart.
Persze nem ez az egyetlen nehézség: a Dunkirknél ragadt brit katonáknak is égető szükségük van a felmentő seregre, és a Calais-nál állomásozók sincsenek rózsásabb helyzetben…
Bár nem épp felemelő témát dolgoz fel a film, egy pillanatra sem húz le: nyilván, aki ismeri a történelmi hátteret, tudja, mi lesz a végkifejlet, mégis izgalmas és hiteles a film jóformán minden pillanata. Mindehhez hozzájárulnak a korhű díszletek, a remek jelmezek és zeneválasztás mellett a legfontosabb nüansz is: az, hogy a szereplők mennyire hasonlítanak az általuk játszott történelmi személyre. Míg az Oscar-nyertes A király beszéde című filmben igencsak felturbózott, jóképű formában kaptuk meg VI. György királyt Colin Firth személyében, addig A legsötétebb órában a maga ügyetlenségeivel és szépséghibáival együtt látható az uralkodó Ben Mendelsohnnak köszönhetően. Gary Oldman pedig egyértelműen az eddigi (egyik) legjobb Churchill a mozivásznon.
Csálén álló ajkai, öreg, mégis életteli tekintete és minden mozdulata belesimul abba a képzetbe, ami a nagy politikusról az ember fejében él.
Mindezen felül ez a film tele van lélekkel: érzékeny, mind a nemzet, a honfitársak, a család és az ellenfelek irányában. Mindennek a legszellemesebb és feledhetetlenebb megnyilvánulása az a jelenet, amelyben a szórakozott politikus kipattan személyi sofőrje mellől, hogy a metrón utazva egyszerre leküzdje egyik furcsa, ám nagy jelentőségű félelmét, és egyedül használja a földalattit. Az alkalmat persze arra is felhasználja, hogy az utca emberével beszéljen a hátországról és a háborúról. Érdekes, hogy a legtöbb szenvedésnek kitett réteg az, aki a leghűbben kiáll a függetlenségi törekvések mellett.
A jellemábrázolásra egyértelműen nagy hangsúlyt fektetett Joe Wright rendező és – a Mindenség elméletét is jegyző – Anthony McCarten forgatókönyvíró. Churchillt leginkább a dokumentumfilmekből és történelemkönyvekből ismerjük, szeszélyeire és hóbortjaira alig derül fény az itallal és a szivarral kötött mély barátságán túl. Ez az opus viszont jól egyensúlyozik a magánemberként és a politikusként való bemutatás között, mindkettőből megfelelő mennyiségűt kapunk színesen, szerethetően és humorosan. Egy igazán összetett és izgalmas személyiség képe bontakozik ki előttük:
láthatjuk, milyen gyengéd és gyermeki családja körében, milyen zsémbes, majd megértő titkárnőjével s mennyire lelkesítő, eltántoríthatatlan és előremutató a feszült pillanatokban.
Gyönyörű és nagy erejű képek egész sorát is láthatjuk a filmben: a megrázó részletek kihagyásával sejtetik azt, ahogy több ezer ember vesztét okozza egy repülőről ledobott bomba, premier plánban látjuk a rádiómikrofon előtt izzadó politikust és az ősök, hagyományok nagyságát kiemelve ábrázolják London fontos emlékműveit, a palota belső tereit és magát a pöszén, ügyetlenül beszélő királyt. Érdekes kihasználását is érzékelhetjük a filmművészet egyik olyan eszközének, amely szinte feledésbe merült az elmúlt évtizedekben (s igazából már a színes filmek elterjedésekor): a fény-árnyékkal való, többletjelentést adó játékot.
A film címéhez és témájához is hű marad képi világában: a jelenetek többsége föld alatti járatrendszerekben, titkos helyiségekben, sötét szobákban és a parlament legfőbb termében játszódik. A „megvilágosodás” pillanatai azok, amikor Churchill a napfényre kiér, és V betűt formálva ujjaival, az újságok címlapjain szerepelve a győzelmi reményeket növeli az emberekben.
A legsötétebb óra után jön talán a legfényesebb: ez a film jó példa arra, hogy a következetes önfejűség és makacsság nagy dolgokhoz vezet.
Gary Oldmannek simán járna az Oscar szobrocska ezért a frenetikus alakításért, a mozinézőknek pedig a nagy pacsi, amiért nem maradtak le az idei év egyik legígéretesebb filmes kezdetéről.
A filmet szerzőnk az Apolló moziban látta. Ön is megnézheti: február 7-ig 17.45-től. Apolló mozi, Miklós u. 1. el.: +36 (52) 417-847, e-mail: info@fonixinfo.hu. A pénztár nyitva hétfőtől vasárnapig: 12.45–20.45 óra. Jegyek: 2D normál – 900 Ft, 2D gyermek/diák – 800 Ft, 2D csoportos (20 fő felett) – 700 Ft, 3D normál: 1130 Ft, 3D gyermek/diák – 1030 Ft, 3D csoportos (20 fő felett) – 930 Ft.
Kapcsolódó cikkek:
2024.02.03.
HOZZÁSZÓLÁSOK (0)