A monogámia nem egészséges? Ha okos nő vagy, ne nyafogj!

---

A csajok bosszújában elmosódnak a határok női és férfi nem között. Ami biztos, önálló, ambiciózus és okos nőnek sírni nem szabad. Az tök ciki. Kritika.

---

Nick Cassavetes legújabb filmjében,  A csajok bosszújában bizonyítja be, hogy van olyan műfaj, amin egy rendező jobb, ha el sem kezd dolgozni. Rendezett már jó sci-fit (Az asztronauta, 1999), kiváló drámát (A nővérem húga, 2009), hátborzongatóan remek krimit (Alpha Dog, 2006), és világhírű romantikust is (Szerelmünk lapjai, 2004). Ezek azok a címek, amiket csípőből ki lehet vágni, és megdöbbentően nagy sikert ért el vele az alkotó. Éppen ezért nem szívesen mondja ki az ember, hogy a legfrissebb anyag bűn rosszul sült el.

Cameron Diaz ezúttal sem okoz nagy meglepetést, egy szingli üzletasszonyt játszik, és véletlenül olyan férfival keveredik össze, aki már nős. A dialógusok rá eső részével nem kellett bajlódni a forgatókönyvíróknak, ugyanis ezt a karaktert Diaz már milliószor megformálta. Feltehetőleg egész gardróbnyi van neki a „tárgyalós kiskosztümből”, női aktatáskából, meg rekeszes olaszrizlingből, ami az egyedülálló, luxus apartmanban lakó New York-i nő életének engedhetetlen része. Ezeket minden jelenetben a helyszínek és bútorok színeihez válogatja össze, mert neki erre mindig futja az idejéből. Érzelmei pedig láthatóan nincsenek, hiszen akkor hogy került volna ilyen magasra a ranglétrán? Az okos nő nem sír, nem nyafog, mindig tudja, mit miért csinál, és a körülötte zajló eseményeknek tökéletes úrnője.

Ezzel szemben a feleség (Leslie Mann) a hisztérika tökéletes mintaképe. Érzelmileg labilis, folyton kiborul. Mivel önállótlan és butácska, a férje barátain kívül nincs senkije. Állítólag egyetlen beszélgető partnere a szerető lesz, akivel közösen bosszúhadjáratot indítanak a playboy ellen. Hiába a vígjáték, itt kiborulni nem szabad. Szinte megijed a néző a moziban, úgy leteremtik a síró szereplőket. „Sírjál némán!” Minden más ciki! A bosszúhadjárat is végig azt üzeni olcsó közönséges és burleszkpoénokkal, hogy minél tökösebb a nő, annál jobban illik tőle félni, mert még lángba borítja a házat. Majd a nagyvárosi negyvenes szingli megmondja az "mindigfeleségnek", hogyan kell észhez térni!

A férfi (Nikolaj Coster-Waldau) nem csak kettőnek, de a film végére már megszámlálhatatlan nőnek csapja a szelet. A kínálat pedig a végtelenségig butul. A harmadik istennő már nem csak bosszantóan buta, de iszonyú fiatal is. Így nem csak külsőre, de a kor tekintetében is lekörözi a feleséget és az első szeretőt. Gyakorlatilag fel sem tűnne, ha nem jelent volna meg.

Három becsapott nő tehát együtt próbálja meg kikészíteni az egykor szeretett férfit, olyan olcsó módszereket bevetve, mint a hashajtó, meg a hajhullatós sampon és a fogkefe vécébe áztatása. Ha ez nem lenne elég, egy kínosan eltúlzott „Dumb és Dumber”-re hajazó jelentben lehetünk tanúi, ahogy a férj percekig szenved a mosdóban, majd egy random férfitársától kér nadrágot a „fekália incidens” után. Jóval túl azon, amit a jó ízlés határának hívunk. Van itt még böfögés, hányás, végig nézhetjük, ahogy egy derék magasságig nőtt blöki a nappali közepére piszkít. A film végére már a vér is folyik, a vígjáték kezd átcsapni valami horrorisztikus zombi apokalipszisbe, ahol az emberek nem halnak meg, amikor kiesnek az első emeletről és beszakad alattuk a tornác. Vagy amikor nekisétálnak a két centi vastag irodai ablaküvegnek, ami aztán ripityára törik. Ez a cselekmény előrehaladtával pedig egyre frusztrálóbbnak tűnik.

Többször elhangzik a nők szájából a filmben, hogy a monogámia nem egészséges. Ezt egyrészt a férfiak úgysem tudják tartani, másrészt az a nőket is kötelezné egy olyan frusztrált és lebutult emberi létre, mint amit egy fiatal kora óta feleségként működő asszonynak kell elviselnie. Vessünk csak egy pillantást a megcsalt feleség eme remek példányára! Egyetlen problémáját sem szeretné önállóan megoldani, barátai és jóakarói nincsenek. Ő csupán férje elcsökevényesedett bal keze és még sokáig azután is így marad, hogy már tud a megcsalás tényéről. Diaz is mélyen poligámiahívő, persze mindaddig, amíg ő játszik a férfiakkal és nem fordítva. A hazugságok előtt ugyanis a titkárnője szerint (akit Nicki Minaj játszik) szívesen tartott egyszerre több vasat a tűzben. Tehát az tök rendben van, amíg ezt egy folyton munkát imitáló üzletasszony műveli, de ha őt csapják be, az vérbosszút kíván.

Ami már tényleg nem működik a vásznon, az a megcsalt nők brutális gyorsan megkötött barátsága. Mintha csak a kamerák mögül sürgetnék őket: nincs idő megmutatni, hogyan alakulnak ki a kapcsolatok, lányok! Ellenségből a következő jelenetben legyetek most már öri-barik! Nem a szövetség és a közös megbántottság fájdalma köti őket össze. Egyszerűen csak bugyuta indokokat keresnek mesterségesen arra, hogy a forgatókönyvben leírtak szerint haladjon a cselekmény. Ettől pedig egy használt, de viszonylag jó ötlet totális bukás a moziban. Ezt pedig nem menti meg az a néhány vicces jelent sem, amin tényleg jóízűt lehet nevetni.

Aki ilyen csajos filmre vágyik, inkább nézzen meg egy pár Szex és New York részt, Bridget Jones évődését vagy a „Nem kellesz eléggé” című csajbibliát, amiben legalább lehet azonosulni egy kicsit a szereplőkkel. Plusz az intelligens humor mellett egészen biztosan nem lesz benne étvágylohasztó jelenet, ha esetleg popcornnal ülnénk neki a filmnek.

A filmet szerzőnk az Apolló moziban látta. Ön is megnézheti: április 24–30. 18.15, 20.30 órai kezdettel.

Apolló mozi, Miklós u. 1.
 Tel.: +36 (52) 417-847, e-mail: info@fonixinfo.hu. A pénztár nyitva hétfőtől vasárnapig: 12.45–20.45 óra. Jegyek: 
2D csoportos (20 fő felett) – 660 Ft, 
2D gyermek/diák – 760 Ft
 2D – 860 Ft

 3D csoportos (20 fő felett) – 890 Ft
 3D gyermek/diák – 990 Ft, 
3D – 1090 Ft