A táncdalfesztiválok bűvöletében nőtt fel a debreceni énekes

---

Debrecen - Nagy hatással volt rá a Beatles, az Illés és Koncz Zsuzsa, de meghatározó az életében Edith Piaf és Karády Katalin is. Soós Judittal beszélgettünk.

---

Soós Judit neve vélhetően sok debreceni számára cseng ismerősként. Vannak, akik óvodapedagógusként ismerték meg, mások fellépéseken találkozhattak vele, miközben verset szavalt vagy énekelt. Rögös út vezetett idáig, de ma már nyugdíjasként, a Debreceni Magyarnóta Egyesület tagjaként gyakran hallhat tőle a közönség sanzonokat, örökzöldeket. Soós Judittal a kezdetekről, a hosszú kihagyásról, Edith Piafról, Karády Katalinról, a beatkorszakról és a táncdalfesztiválok hangulatáról beszélgettünk.

Fotó: Mikula Szilvia

Dehir.hu: Hogyan alakult ki a zene iránti szeretete?

Soós Judit: Már kisgyermekként bearanyozta a mindennapjaimat a zene: akit a szüleim szerettek, azokat hallgattuk otthon a rádióban. Már akkor vonzódtam a különleges orgánumokhoz. Általános iskolásként Mikes Éva és Edith Piaf dalait énekeltem, Beniamino Giglit és Carusot hallgattam.

Ahhoz a nemzedékhez tartozom, amely a hatvanas évek aranykora, a beatkorszak és a táncdalfesztiválok bűvöletében nőtt fel.

Amikor berobbant a mindent elsöprő Beatles-láz, átrendezte addigi életünket, zenei ízlésünket. Majd feltűntek azok az énekesek, együttesek, akik azóta állócsillagok a magyar zene egén. Zenei mindenevő voltam, de a legnagyobb kedvencem az Illés zenekar és Koncz Zsuzsa volt. Csodálatos és felejthetetlen időszak volt.

Dehir.hu: Mi ösztönözte arra, hogy színpadra álljon és másoknak énekeljen?

Soós Judit: Tíz-tizenkét évesen már Edith Piafot hallgattam, az ő hangja mindennél többet jelentett számomra. A beatkorszak berobbanása előtt folyton őt hallgattam és „kornyikáltam”, már akkor példaképem volt.

Ő ébresztette fel bennem és hívta életre zenei fogékonyságomat és igényességemet. Számomra az éneklés az önmegvalósítás egyik formájává vált.

Néha egyszerűen csak azt érzem: nekem ezt a dalt el kell énekelnem, belülről, mélyről fakad és drámai erővel tör a felszínre. A sanzon pedig egy olyan műfaj, amely mély átélést kíván. Mindegyik egy háromperces dráma, amibe az ember a végén egy kicsit „belehal”, a katarzis élménye pedig átlényegíti a hallgatóságot is. Ettől hiteles, ezért szeretem, a közönség is ezeket hallja legszívesebben tőlem. Édesanyám is nagyon szerette ahogy szavaltam és énekeltem, ő volt a kabalám, amikor csak tehettem, elvittem a fellépéseimre. Szelíd és szerény asszony volt, de tudom, hogy büszke volt rám és én is őrá, neki köszönhetem természet adta adottságomat. Sajnos már nem lehet közöttünk, nincs is annál nagyobb veszteség, mint az, hogy már nem ülhet ott a nézőtéren.

Dehir.hu: Melyik fellépésére emlékszik vissza a legszívesebben?

Soós Judit: 1969-ben énekeltem először nagyszínpadon a debreceni Aranybika Szálló hangversenytermében, Heller Tamás Pardon egy showra című műsorában mutatkoztam be. Ami igazán nagy élményt jelentett, hogy a sztárvendég a sármos Szécsi Pál volt, a függöny mögött várakozva néhány lépésnyire állt tőlem. Ma is büszkén és meghatódottan gondolok arra, hogy egy ilyen legendával szerepelhettem egy műsorban. Illés Klub-tagként lehetőségem volt fellépni a zenekarral és Szörényi Leventével közösen énekeltük el a Keresem a szót című dalt, szintén Debrecenben. De egy műsorban léptem fel Aradszky Lászlóval, Komár Lászlóval és Kovács Erzsivel is, akinek élvezhettem a barátságát, és azt mondta, „Magyarországon te énekled legjobban Edith Piafot”.

Később egy színpadon állhattam Payer Andrással és Poór Péterrel, aki meghívott a Budapest TV-be a műsorába, majd Debrecenben közösen adtunk telt házas műsort.

Évekkel ezelőtt valaki azt mondta rólam: „a nagy generáció egy kevésbé ismert tagja, de a többiekhez méltó tehetség” – ez az elismerés azóta is sokat jelent számomra.

Dehir.hu Az élet azonban másfelé sodorta útját…

Soós Judit: Édesanyám hívta fel a figyelmemet az akkor induló Hajdúböszörményi Óvónőképző Intézetre. Tudta, mennyire imádom a gyerekeket, így megpróbáltam és sikeresen felvételiztem, majd vörös diplomával végeztem. Őszinte elkötelezettje lettem az óvodás korosztálynak, hiszen a mai napig is rajongok a gyermekekért, szeretem és tisztelem az „aprók” világát. A főiskola elvégzését követően jött a családalapítás is.

Nem tudtam volna otthon hagyni a gyerekeimet, hogy más mondjon nekik mesét, más altassa őket, míg én énekelek valahol.

A család sokkal fontosabb volt, a gyermek születésénél nincs csodálatosabb a világon. A gyermeknevelés és az óvodai tevékenységek így hosszú időre elsodortak az előadói művészettől. Kocsis László operaénekes egyszer azt kérdezte, nem érzem-e úgy, hogy „pályát tévesztettem”, nem sajnálom-e, hogy nem ezzel foglalkoztam egész életemben, mert „akárki” is lehetett volna belőlem. Nem bántam meg, hogy így alakult, hiszen arra vagyok a legbüszkébb, hogy két csodálatos gyermek édesanyja lehetek. Foglalkozásomat, hivatásomat is olyan hittel, elkötelezettséggel és alázattal végeztem, ami teljesen kitöltötte az életemet.

Dehir.hu: Hosszú idő után viszont újra mikrofont ragadhatott.

Soós Judit: Közel három évtized telt el fellépések nélkül, lélekben azonban soha nem távolodtam el: a vágy, a zene iránti szerelmem elfojtottan ugyan, de szüntelenül élt bennem. Az újrakezdés nem volt könnyű, visszatérésem a munkahelyemen rendezett jótékonysági esten volt, a közönség többször is visszatapsolt. A nagy fordulat azonban 2003-ban következett be. Egy előadás után odajött hozzám Bényei József, a Napló nyugalmazott főszerkesztője, akitől egy életre szóló indíttatást, tanácsot is kaptam: „Sanzonokat énekeljen, például Edith Piafot”. Bár akkor azt válaszoltam, hogy nem merem venni a bátorságot ehhez, hiszen ő egy egyedi, zseniális hang a világegyetemben, később, az ösztönzésére mégis elkezdtem sanzonokat énekelni. Szintén ebben az évben indultam a Sztárgyár tehetségkutatóban, ahol a budapesti középdöntőig jutottam. Itt énekeltem először dalt Karády Katalintól, Szirmai László, az Országos Szórakoztatózenei Központ igazgatója pedig azt mondta, nagyon hasonlít a hangom az övéhez. Ezt követően kezdtem felfedezni a legendás énekes-színésznő művészetét.

Dehir.hu: A családban sem ön az egyetlen, aki zenével foglalkozik.

Soós Judit: Gyermekeimet is „megfertőztem” a zene szeretetével. Lányom, Judit Olaszországban idegenvezető, de ő is szeret énekelni, többször léptünk már fel együtt és tagja volt a firenzei dóm kórusának is. A fiam, Balázs zenész, többek között a VAN zenekar és az Ölveti Blues Band dobosa. Vele három videóklipet is készítettünk az általam énekelt Karády-dalokhoz.

Dehir.hu: Meghatározó az életében Edith Piaf és Karády Katalin is. Mit jelentenek a számára?

Soós Judit: Mindkét előadó egy-egy különleges világ, örök és klasszikus, igazi érték. Edith Piaf ma is ugyanolyan elementáris erővel hat rám, mint amikor először hallottam, szinte beleborzongok. Egész életemet meghatározta ez a hang, amely olyan, mintha egy hangszer szólalna meg. A mai napig csodálója vagyok a senkivel össze nem téveszthető, különleges színű, rezgésű hangjának. Karády Katalinról annak idején a szüleimtől hallottam először, akik elragadtatással emlékeztek legendás alakjára. Elsősorban sajátos, mély, búgó hangja varázsolt el, de csodálom káprázatos szépségéért, tehetségéért és titokzatosságáért is.

Azt a természettől kapott adottságomat, hogy hasonlít az övéhez a hangom szeretném az emberek „szolgálatába” állítani. Számomra kihívás és küldetés is boldoggá tenni azokat, akik még hallhatták, és azokat, akik ma is szeretik őt.

Ezért is volt nagy élmény részt venni 2009-ben a Karády Katalin hasonmás és énekversenyben és az, hogy a Karády Katalin Múzeum Kávéházban külföldi vendégek előtt is énekelhettem.

Dehir.hu: 2013-ban az országban elsőként Debrecenben indult el a Karády Katalint Kedvelők Klubja, melynek elnökévé választották. Miért tartották fontosnak a megalapítását?

Soós Judit: Az a célunk, hogy felébresszük, ébren tartsuk, és a mai generáció számára is megismerhetővé, szerethetővé tegyük mítoszát. Szeretnénk, ha a mai kultúra részévé válna a művészete, átörökítve mindazt, amit a saját korában jelentett, amilyen értékeket hordozott. Azért dolgozunk, hogy minél többen megismerjék Karády Katalin egy másik oldalát is: ne csak a dívát, a sikeres filmszínésznőt lássák, hanem emberi nagyságát, önfeláldozó jóságát is. Bátorsága, emberszeretete ma is példaértékű. Folyamatosan gyűjtjük a róla szóló emlékeket, rendszeresen ellátogatunk a Farkasréti temetőben lévő sírjához, emléktáblát helyeztünk el a Debreceni Zsidó Hitközséggel közösen a székház udvarán, felvettük a kapcsolatot Karád községgel, melyről Karády a művésznevét kapta, itt énekeltem is, emellett pedig nagyszabású emlékműsorokat és találkozókat is szervezünk.

Dehir.hu: Edith Piaf és Karády Katalin mellett miért tartja fontosnak a táncdalfesztiválok slágereit is énekelni?

Soós Judit: A hatvanas évek zenéje örök és felülmúlhatatlan, sok nagyszerű együttes és énekes volt akkor a hazai és külföldi pályán, ezeken nőttünk fel, ez a korszak tett bennünket igényes zenefogyasztóvá. Ezért volt most is különleges élmény a Makai Károly, Dajka Kati, Bana János alkotta anzX zenekarral fellépni, mivel már korábban is voltak közös műsoraink – például a Belvárosi Közösségi Házban –, volt egy kis déjà vu érzésem. Azok az énekeskollégák, akik társaim voltak ebben az időutazásban – Sági József és Vállay Éva – régi motorosok, ahogyan én, közel azt a korosztályt képviseljük. A zenekarvezető, Makai Károly most is lelke, motorja volt az előadásnak.

Fáradhatatlanul készültünk erre a retró, nosztalgikus alkalomra, felelevenítettük a táncdalfesztiválok ikonikus dalait, egykori hangulatát. Frenetikus volt a siker, úgyhogy megismételjük.

Szeptember 23-án 16 órától Slágercsütörtök a táncdalfesztiválok dalaival címmel tartanak műsort az anzX zenekar és vendégei. A hatvanas, hetvenes és nyolcvanas évek slágerei csendülnek majd fel az Újkerti Közösségi Házban. Szeptember 25-én, szombaton 16 órától pedig a Magyarnóta – operett – slágerkavalkád című rendezvényen hallhatja a közönség – mások mellett – Soós Juditot a VOKE Egyetértés Művelődési Központjában.