A valódi CIA-ügynök visszaemlékezése az Argo-akcióról

---

London – Azért esett a választás filmforgatócsoportra, mert mindenki tudja, hogy Hollywood bármire képes, bárhová bármikor bejuttatja embereit, függetlenül attól, hogy éppen mi történik, és mennyire veszélyes a helyzet – mondta el a a BBC News hírszolgálatnak Tony Mendez, az a CIA-ügynök, aki a való életben titkos tervet dolgozott ki és hajtott végre 1980-ban a teheráni kanadai nagykövet rezidenciáján rejtőzködő hat amerikai állampolgár kimentésére. A Központi Hírszerző Ügynökség beszivárgási szakértőjét Az Argo-akció című, Oscar-díjra jelölt filmben Ben Affleck alakítja.

---

1979-ben iszlám forradalom söpört végig Iránon, és megdöntötte a sah uralmát. A forrongó, feltüzelt tömeg elfoglalta és feldúlta az amerikai nagykövetséget, túszul ejtve a képviselet 52 munkatársát. Hat amerikainak azonban sikerült a hátsó ajtón kimenekülnie, és a kanadai nagykövet rezidenciáján menedéket keresnie. A világ leginkább a túszként fogva tartott diplomaták sorsával és megmentésével volt elfoglalva, Washingtonban azonban tisztában voltak azzal: csupán idő kérdése, hogy a forradalmi gárdisták mikor fedezik fel a rejtőzködőket, és állnak véres bosszút rajtuk.

Tony Mendeznek azonban nemcsak azt kellett kitalálnia, hogyan hozza ki őket az ellenséges országból, hanem azt is, hogy milyen ürüggyel jusson be. „Próbáltunk valami kiagyalni, de nem jutott eszünkbe egyetlen valamire való ötlet sem” – idézte fel interjújában a ma már 73 éves CIA-ügynök.

Visszaemlékezése szerint éppen Ottawában járt, hogy a kanadai kormánnyal konzultáljon, amikor felmerült benne, hogy egy tudományos-fantasztikus film előkészítő csapatát lehetne álcaként felhasználni. "Mindenki tudja, hogy a hollywoodiak odamennek, ahová éppen csak akarnak, és cseppet sem érdekli őket az orruk előtt zajló történelem" - magyarázta.

Mendez 1980. januárjában érkezett Los Angelesbe tízezer dollárral a zsebében. Felfogadott egy forgatókönyvírót – aki tüstént neki is látott a script írásának –, és kibérelt egy irodát az ál produkciós cég számára. A „társaságot” Studio 6-nak nevezte el a hat kimentendő amerikai után. Két napon belül a forgatókönyv készen volt, a tervezett produkció pedig az Argo címet kapta.

A Studio 6 sorra felvette a kapcsolatot a legfontosabb szakmai lapokkal és magazinokkal, köztük a Hollywood Reporterrel és a Varietyvel, hogy a lehető legnagyobb hírverést csapja a készülő film körül - azért, hogy ha az iráni hatóságok utánanéznek a forgatócsoportnak, minden apró részlet valódinak és hihetőnek tűnjön.

„B-terv nem létezett. Általában mindig van menekülési útvonal, de mi tudtuk, hogy a kijáratnál nem fog ránk várni gépkocsi járó motorral” – jegyezte meg Mendez. A mentőakcióról tájékoztatták Jimmy Carter akkori amerikai elnököt, aki egy cédulán annyit üzent a CIA-ügynöknek: „Sok szerencsét”.

A művelet annyira titkos volt, hogy még Mendez felesége, aki szintén a Központi Hírszerző Ügynökség munkatársa volt, sem tudott róla. Az akció végrehajtása után, 1980 márciusában az elnök a Fehér Ház ovális irodájában fogadta az ügynököt, később ki is tüntették a CIA Hírszerzési Csillagával - ám mivel a műveletet szigorúan bizalmasnak minősítették, az átadáson senki sem lehetett jelen, mi több, Mendeznek vissza is kellett adnia a kitüntetést.

Az Argo-akció története tizenhét éven át páncélszekrényben pihent, még az ügynökség belső terjesztésű magazinjában, a Studies in Intelligence-ben sem jelenhetett meg. Végül George Tenet CIA-igazgató (1997-2004) vette rá Mendezt, hogy tárja a világ elé a vakmerő művelet történetét. Az akcióról könyv született, amely az Oscar-esélyes film alapjául szolgált.

Mendez felfedte a BBC-nek, hogy Ben Affleck – aki nemcsak őt személyesíti meg az alkotásban, hanem a film rendezője is – többször konzultált vele és feleségével forgatás közben. Affleck a filmet rákban elhunyt fiúknak, Iannak ajánlotta, és a Mendez-család két tagja szerepel is az alkotásban: abban az autóban ülnek utasként, amelyben a filmváltozat CIA-ügynöke a teheráni repülőtérre tart, úton Európa felé.

Amúgy éppen a film vége tér el valamelyest a valóságtól. Az AP hírügynökség rámutat, hogy Mendez könyvében azért szenved késedelmet az iráni fővárosból való elutazás, mert a zürichi járat meghibásodott: a problémát azonban gyorsan elhárítják, és a valóságban a repülőgép egy órán belül a levegőbe emelkedett - a felszállópályán kibontakozó üldözéses jelenet nélkül.