A világbajnok debreceniek végigéneklik egész Európát

---

Debrecen – Második otthonként tekintenek a Lautitia kóruscsaládra az aranytorkú fiatalok, akiket egy töretlenül lelkes karnagy vezet. Interjú Nemes Józseffel.

---

Töretlen szenvedéllyel és profizmussal vezeti a Lautitia kóruscsaládot Nemes József immáron több mint tíz éve: szavaiból árad a szeretet, amit a gyerekek iránt érez. Hozzáteszi: akármennyire is szeretik itt egymást a fiatalok és tanárok, a szigorúságra és a fegyelemre is hangsúlyt kell fektetni. Annak idején ő is itt kezdte, s mint elmondta, a kórus nélkül ma nem lenne ott, ahol tart. A gyerekek itt nem csak a művészettel ismerkedhetnek meg, de menedéket és második családot is találhatnak. Emellé társul az egész Európát átívelő, izgalmas utazásuk, mely során 2011-ben Grazban világbajnokságot nyertek, majd 2013-ban ugyanezen a helyszínen Európa-bajnoki címmel gazdagodtak. Természetesen a cívisvárosban is látni és hallani őket időnként: karácsony előtt a Kölcsey Központban adtak teltházas hálaadó koncertet.

Dehir.hu: Mit takar a nevükben az, hogy kóruscsalád?

Nemes József: Két okból nevezzük így. Egyrészt azért, mert több kórusból épül fel a Lautitia, másrészt pedig igyekszem úgy alakítani, hogy a gyerekek, a tagok számára ez valóban egy második család legyen. Három kórus működik: a gyerekkar, az ifjúsági vegyeskar és a legidősebbekből álló kamarakórus. Minden tag azonos metódus szerint dolgozik, ugyanúgy éli az életét, ezért is reméltem, hogy egy családi hangulat kialakul. A nagyobbak vigyáznak a kicsikre, a felkészülésben is számítanak egymásra, mindenkinek megvan a dolga és a kötelessége is.

Dehir.hu: Mesélne egy kicsit a különböző csoportokról?

Nemes József: A Szent Efrém-iskolában kezdődik a tanulás. Az egész az alsósokat foglalkoztató Szivárvány kórussal kezdődik, a kicsiket Deli Gabriella pallérozza második és negyedik között. Ötödikes korukban, körülbelül 11 évesen kerülnek hozzám, 16 éves korukig a gyerekkart erősítik. 14-15 évesen csatlakoznak be az ifjúsági vegyeskarba, van egy-két év átfedés a váltás során. 18-20 éves korukban pedig felkerülnek a kamarakórusba. Itt már nem csak egyetemisták, iskolások énekelnek, hanem dolgozó felnőttek is. A gyerekeknek egy héten kétszer órarend szerint van kórusa, az országban három-négy olyan iskola van, ami megengedheti ezt magának. A többi kar egy héten egyszer próbál. A verseny előtti két hétben viszont naponta kétszer szoktunk próbálni: ez napi nyolc órát jelent.

Dehir.hu: Hogy látja, mi vezeti rá a gyerekeket arra, hogy kórusban énekeljenek? Korábban talán olykor csodabogárként tekintettek a kóristákra.

Nemes József: A mi esetünkben a szülőnél dől el, aki ide íratja be a gyerekét. Sok pluszt ad a gyerekeknek az, hogy kiemelten foglalkozhatnak a zenével: érzelmi intelligenciát, jó értékrendet, fegyelmet. Viszont a szülőknek el szoktam mondani, hogy nem kell mindenkinek zenésznek lennie azok közül, akik ide járnak. Arra törekszünk, hogy a gyerekek menedéket és lehetőséget találjanak abban, amit itt csinálunk. Minden diáknál más a motiváció, talán az egyik legfontosabb érv az, hogy valahová tartozhat. A tagok a saját személyiségüket mutatják meg itt: van, aki hangosabban énekel, van, aki halkabban. Ezek a különbözőségek teszik a kórust azzá, ami. Sokan a ballagás után is visszajárnak ide énekelni: a barátok, az utazások, az éneklés szeretete miatt, az indokok elég sokfélék. És nagyon sokan vagyunk, hiszen közel 170-en énekelnek a három karban összesen. Rengeteg időt töltünk együtt, és ennek megfelelő is a kapcsolatunk, a magánéleti gondjaikat is szívesen megosztják velem a fiatalok. Arra próbálom nevelni őket, hogy felelősségteljes felnőtt váljon belőlük azáltal, hogy itt megtanulnak figyelni egymásra. Ezért minden ifishez négy gyerek tartozik: este a nagyobb felügyeli azt, hogy a kicsik lefeküdtek-e, ő vasalja ki az ingjüket, ha szükség van rá. Ehhez hozzájárul a fegyelem is: nem szabad késni a próbákról, az órákról.

Dehir.hu: Sokat utaznak a kórussal. Merre jártak már, milyen külföldi sikereket értek már el együtt?

Nemes József: Sok helyen jártunk már, és a megkeresések száma is egyre nő. Az elmúlt években Európa- és világbajnoksági címet is nyertünk, nagyon büszkék vagyunk a KÓTA-díjra, a Megyei Prima díjra, az Arezzói Nemzetközi Kórusversenyen elért Vegyeskar Nagydíjra: a világ legnagyobb múltú kórusversenye. És még sorolhatnám. A legnagyobbakkal a Moszkvai Magyar Nagykövetség meghívásának teszünk eleget a közeljövőben: március 15-i ünnepséget adunk ott. Áprilisban a Budapesti Nemzetközi Kórusversenyen lépünk fel, ezen túl Svájcban, Görögországban, Spanyolországban és Németországban is lesz versenyünk idén.

Dehir.hu: Ki állja ennek a sok utazásnak a költségeit?

Nemes József: Régebben tulajdonképpen a gyerekek szülei fizettek mindent. Mióta viszont a görögkatolikus egyház átvette az iskolát, mindenben segítik a munkánkat, Kocsis Fülöp érsekatya is nagyon zenepárti. Kiváltságos helyzetben vagyunk, hiszen az utóbbi években egyházi és pályázati pénzből, valamint a szülők befizetéseiből tudjuk ezeket az utakat finanszírozni.

Dehir.hu: Milyen élményekkel térnek haza az utakról a gyerekek?

Nemes József: Rengeteg gyerek velünk éli meg az első külföldi útját. Sok mindent profitálnak a gyerekek az ilyen utakból: rengeteg embert ismernek meg, új kultúrával találkoznak. Amikor bolgárokkal, amerikaiakkal vagy épp indonézekkel sodorja őket össze az élet, angolul beszélgetnek velük, ezzel is fejlesztve a nyelvtudásukat. Amikor én annak idején gyerekként hazatértem a külföldi utazásokról, anyukám mindig azt mondta: minden útról egy másik gyerek tért haza. Talpraesettebben, önállóbban jöttem vissza. Az elszakadás ebben a korban még nagyon nehéz, viszont az ifisekben pótszülőket látnak a gyerekek. Esténként játszani szoktunk, hogy a gyerek ne érezze magát magányosnak.

Dehir.hu: Volt már példa arra, hogy az összes tag együtt lépett fel?

Nemes József: Néha van rá alkalom. A 2016-os karácsonyi Kölcsey Központos fellépésünkön mindannyian ott voltunk. Amikor püspökből érsekké avatták a pápa rendelkezésére Kocsis Fülöpöt, arra kért fel minket, hogy a kedvencét énekeljük el. Ott, a templomban 170-en énekeltünk a hatalmas tömeg előtt, döbbenetes élmény volt. A metropolita nagyon közvetlen ember egyébként, szereti a gyerekeket és igazán szép, basszus hangja van, velünk is szokott időként énekelni. Tavaly májusban a Szent István bazilikában volt koncertünk, ott is velünk énekelt. Amikor hazafelé tartottunk a koncertről, megálltunk az egyik gyorsétteremnél, hogy vacsorázzanak a gyerekek. Amíg sorban álltak és rendeltek, az érsekatya mindenkivel váltott legalább néhány mondatot: hogy érezte magát, mi újság vele mostanában. Fontosnak érezte, hogy mindenkit megkérdezzen, a sofőrökkel is szóba elegyedett.

Dehir.hu: A külföldön szerzett élményeket be szokták építeni a zenei repertoárjukba?

Nemes József: Szinte minden útról hozunk haza valamit: ezek mind nagy kincsek. Alapvetően a palettánk 70 százaléka kortárs mű, de legalább huszadik századi. Ehhez kapcsolódik egy kevés reneszánsz, romantika és barokk. Kortárs alatt a ma élő zeneszerzők műveit értem. Csodálatos műveik vannak ezeknek az alkotóknak, bár az emberek egy része továbbra is idegenkedik a kortárs szótól, hiszen azt továbbra is a polgárpukkasztó hajlammal kötik össze. Nagy kedvencünk Tóth Péter, ő írt nekünk egy művet is Kobold a polcon címmel: óriási sikerrel szoktuk előadni, hiszen igazán bulis és vicces darab. A kortárs műveknek az a bája is megvan, hogy tudunk kommunikálni a szerzővel, az egy aktív alkotói folyamat. Továbbá ezek a művek nagyfokú szabadságot is adnak, hiszen mi tapasztaljuk ki, hogyan is adjuk elő.

Dehir.hu: Kinek ajánlaná azt, hogy belépjen egy kórusba?

Nemes József: Elég kevés külsős jár hozzánk, hiszen jóformán mindenki itt tanult vagy tanul még. Aki jön, azt szívesen látjuk. A gyerekek mindenkit elfogadnak, aki rendesen dolgozik és betartja a szabályokat. Iskolaválasztás előtt állunk most: remélem, minden évben összejön majd egy osztálynyi gyerek, akiket szívesen íratnak be ide iskolába a szüleik – szerencsére nincs gond a számokkal, sokan érdeklődnek irántunk, fel tudjuk tölteni mindig az osztályokat. Számunkra fontos az, hogy itt intelligens és boldog gyerekek végeznek.