A zongorista szerint könnyű darab nem létezik

---

Diplomakoncertjén 2006-ban B. Kiss Zsuzsanna és Grünwald Béla zongoraművészek tanítványaként Liszt-, Schumann-, Mozart- és Bach-műveket játszott a Debreceni Egyetem Konzervatóriumában, ma az Operettszínházban dolgozik zongorakísérő-korrepetítorként Nagy Gábor zongoraművész. Az egyik nap Bereczki Zoltánnal, a másik nap Kállay Borival próbálnak. Imádja a focit is, de sokkal több pénzt szánna a zenei nevelésre.

---

Dehir.hu: Bár dolgozott oktatóként a Zeneművészeti Karon, végül mégis a főváros felé vette az irányt. Miért váltott?

Nagy Gábor: Volt három félállásom, hétfőn reggel 6-tól péntek késő estig dolgoztam, időnként ingáztam Debrecen és a főváros között, olyan voltam már, mint egy zombi. Tanítottam, koncerteztem, közben két évig játszottam az Adagio együttesben is Balczó Péterékkel, akkor kérdezte Homonnay Zsolt, nem volna-e kedvem a Budapesti Operettszínházba igazolni... Makláry László főzeneigazgató jóvoltából aztán idekerültem.

Dehir.hu: Mi a korrepetítor feladata?

Nagy Gábor: Jobb esetben kísér és betanít, rosszabb esetben hangonként kell belekalapálnia az énekesbe az adott darabot...

Dehir.hu: Ez komoly?

Nagy Gábor: Medveczky Ádám, a nagy karmester mesélte, hogy annak idején ő is így verte bele Székely Mihályba a Kékszakállút... Az éneklés nem olyan, mint a zongora: van, hogy valaki huszon- vagy harmincéves koráig vízvezetékszerelőként, vagy autószerelőként dolgozik, mint Simándy József, és egyszerre csak felfedezik. Aztán van, aki egyből elvégzi az iskoláit, más viszont lassabban lépked felfelé a lépcsőkön. Ugyanakkor hiába tud valaki kottát olvasni, ha közben nincs hangja hozzá... Ezért úgy gondolom, első a tehetség, aztán következik a szorgalom.

Dehir.hu: Kikkel dolgozik mostanában?

Nagy Gábor: A napokban volt egy fellépésem Mészáros Árpád Zsolttal, akit mindig szívesen kísérek, ha szól. Nem oly régen sokat próbálunk Dolhai Attilával és Szinetár Dórával a Koldusoperában, Oszvald Marikával több darabban is, ilyen a Szerdán tavasz lesz, és az Egy éj Velencében (ebben a két Vadász – Zsolt és Dániel – is játszik) és természetesen Kállay Borival, vele például a Csárdáskirálynőben. Fent említett hölgyek fantasztikusak különben: olyan szuggesztivitás árad belőlük, s persze, egy bizonyos kor után ott a mérhetetlen rutin is. Nagyszerűek, és zongoristaként is sokat lehet tanulni tőlük.

Dehir.hu: Például mit?

Nagy Gábor: Hozzáállást, felkészültséget. Az operett ugyanis nagyon összetett, táncolni, színészkedni is tudni kell hozzá.

Dehir.hu: Mennyire komoly műfaj az operett?

Nagy Gábor: Egy Csarnok-áriával vagy Turandot-tal nyilván nem érdemes összehasonlítani, de úgy gondolom, némely operett-ária is van olyan szintű, mint egy-egy operáé... Az opera talán nagyobb zenei előismeretet kíván, egy operett dallamvilága ugyanakkor lényegesen érthetőbb akár a közönség, akár az előadók számára... Mindazonáltal könnyű darab szerintem nincsen. A szerző akarata az első! Operában, operettben nincs az a szöveg, ami felülírhatná Verdi, Puccini vagy Kálmán Imre zenéjét.

Dehir.hu: Mit gondol, lesz majd egyszer ismét divat zongorázni meg hegedülni tanulni?

Nagy Gábor: A hatvanas években a sport és a klasszikus zene volt a kitörési pont. Egy mai gyereknek több lehetősége van, ott az internet és sok más. A zenetanulás különben pénzkérdés is. A szülők pénzén is múlik, meg a tanárokén is... Be kell látni, hogy amíg nem lesznek közel ausztriai szintű zenetanári fizetések, addig nehezen fogunk előrelépni ezen a téren. Egy alapfokú osztrák zeneiskolai tanár körülbelül hatszor annyit keres, mint egy itthoni főiskolai oktató... A mai világban nem elég csak a szakmai perspektíva, valamiből meg is kell élni! Aránytalanul nagy pénzek jutnak bizonyos helyekre, például a fociba!

Dehir.hu: Miért érné meg pénzt tenni a komolyzenébe?

Nagy Gábor: Visszakérdezek: és a fociba?

Dehir.hu: Az tömegeket vonz, nem?

Nagy Gábor: Ne vicceljünk: a Müpában (a Művészetek Palotájában) egy Ránki Dezső-koncerten sokkal többen vannak, mint egy MTK-meccsen...

Dehir.hu: A kor azért mégsem annyira kedvez ennek a világnak és értékrendnek. Nem komolyzene ömlik a kereskedelmi csatornákból...

Nagy Gábor: Gátat kellene szabni végre annak a borzalmas és silány kereskedelmi médiának, ami durva agymosást csinál. Ha a médiatörvény ezt hivatott szabályozni, akkor az jó. Vissza kellene emelni az iskolákba is a heti kétszeri énekórát, s hogy az emberek újra felfedezzék a klasszikus zenét, több ilyen adást kellene sugározni. Lehetőleg nem éjfélkor, hanem este nyolckor.

Dehir.hu: Azért eljut egy-egy nevesebb zenész is ide, a bulvár környékére. Varnus Xaver orgonaművész például egy időben sokat szerepelt a televízióban.

Nagy Gábor: Varnus Xaver is azt akarja szerintem, hogy minél többen ismerjék, szeressék a klasszikus zenét. A bulvár világát azonban van, aki bevállalja, van aki nem. Például Kocsis Zoltán, Ránki Dezső, Rost Andrea – egyikük sem csinált bohócot magából, és mégis ismerjük őket.

Dehir.hu: Azt mondja, lenne a klasszikus zenének közönsége?

Nagy Gábor: Szerintem nem csak a rosszra fogékonyak az emberek, hanem a jóra is. Olyan ez, mint a sport. Ha valaki olyan neveltetést kap, mint a legnagyobbak (például Beckham), meg lehet nézni, hova jut el. Ha kisgyerekkortól olyan közegben nőnének fel generációk, ami nem a bulvár világa, akkor az lenne számukra természetes.