Ahol le sem ment a nap: Norvégiában koncertezett a debreceni Bordó Sárkány

---

Debrecen – Nehéz a zenészek élete, ahol egy korsó sör 3500 forintba kerül. Ettől függetlenül Norvégia óriási kaland, még ha iszonyatosan szigorú ország is. Interjú.

---

Európa egyik legdrágább országában koncertezett a debreceni Bordó Sárkány Régizene Rend június elején. A zenekar újra bizonyított: ha emlékeznek olvasóink, a Dehir.hu esztendő végi választásán is sok szavazatot kapott Bordó Sárkány ezúttal elvarázsolta a norvég közönséget is. A zenekar frontembere, Dickmann Roland idézi fel a nagy kalandot a Dehir.hu olvasóinak.

Dehir.hu: Hogy jött a képbe Norvégia?

Dickmann Roland: Bár sokat szoktunk koncertezni egyébként is, bejelentkeztünk néhány nagy fesztiválszervező céghez. Felfigyeltek ránk, s kaptunk rögtön két meghívást: Hamarban és Tonsbergben léptünk fel két háromnapos fesztiválon – Oslo alatt és felett valamivel. Ezeket a hagyományőrzés jegyében szervezték, minden autentikus volt, például csak középkori eredetű ételeket lehetett kapni, sok árus volt, de ők is korhű ruhában kínálták a termékeiket középkori sátraikban. Hihetetlen vagy sem, magyar árusokkal még itt is találkoztunk: volt, aki körtemuzsikát, s volt, aki honfoglalás kori íjakat hozott.

Dehir.hu: Norvégia nem egy ugrás ide. Mivel utazott a zenekar? Elfért a repülőn az az óriási hangszerpark?

Dickmann Roland: Az a helyzet, pont amiatt, mert sokféle hangszerünk van – s azokat féltjük is... –, ha lehet, hanyagoljuk a repülést. Mikrobusszal utaztunk, s már itthon megszerveztük, hogy „zökkenőmentesen” át tudjunk menni komppal. Eleve nyolcan indultunk el, a zenekar hat tagja mellett a sofőrrel és a menedzserünkkel együtt.

Dehir.hu: Milyen volt a hangulat ezeken a fesztiválokon?

Dickmann Roland: Más, mint amihez hozzá vagyunk szokva. A norvégok nagyon fegyelmezettek, egészen más mentalitásuk van. Hihetetlen tisztaság és rend van mindenütt. Nem csak rend, csend is. Ott sétáltunk Oslo belvárosában, és elképesztően nagy nyugalom volt, össze is néztünk, hogy halljátok a csendet? Semmi városi zaj... Az emberek nyugodtnak és türelmesnek látszottak, nem kapkodtak, nem hangoskodtak, nem zajongtak. A fesztiválokon persze azért volt hangerő, de ezek is másképpen működtek, mint a hazaiak. Eleve úgy indult minden nap, hogy reggelente volt egy-egy nagy felvonulás, ami náluk nagy divat. A koncertek meg nem csak abból álltak, hogy a zenekarok és előadók színpadra léptek, lejátszották a repertoárt és távoztak, hanem egy kicsit színházat is csináltak. Mint a középkori énekmondók, a jokulátorok, akik nem csak dalokat adtak elő, hanem komédiáztak is.

Dehir.hu: Mit tudott kezdeni a norvég közönség a magyar Bordó Sárkánnyal?

Dickmann Roland: Annyiban mi magunk is belesimultunk a fesztiválokba, hogy mi sem utcai ruhában játszunk, hanem színes, korhű öltözékben. Nagyon meglepő volt, hogy kifejezetten imádták a magyar számokat is. Nagyon jó volt a közönség elé lépni, és nem csak este, hanem napközben is. Más kérdés, hogy azért voltak furcsaságok, s azok alapján amikor hazajöttünk, s itthon a Margitsziget közönsége előtt adtunk pár napja koncertet, az volt az érzésem: Magyarország egy nagyon jó hely. A magyarok lazák, oldottak, egyáltalán nem vagyunk olyan szigorú, konzervatív nép. Nyilván nem vagyunk annyira oldottak sem, mint mondjuk a mediterrán országok lakói, de azért a norvégokhoz, vagy akár még a németekhez képest is nagyon fesztelen a hazai közönség, de úgy általában a magyarok.

Dehir.hu: Ezzel szemben milyenek a norvégok?

Dickmann Roland: Lényegesen visszafogottabbak és szigorúbbak. Például amikor a fesztiválon a fellépők mehettek étkezni, a sátorban, ahol az étkek voltak, elvileg nem lett volna szabad enni. Nem is értettem, miért nem. Kint egyetlen asztal volt, ha oda leült hat ember, akkor a többieknek maradt a fűben való üldögélés. Ugyan nagy szerencsénk volt összességében, mert elképesztően jó időt fogtunk ki – 30 fokos meleget! –, azért amikor kint zuhogott az eső, s jött két viseletbe öltözött norvég lányka egy-egy tál étellel, hogy akkor ők ezt itt bent szeretnék elfogyasztani, nem nagyon értette a szervező, miért csóválom a fejemet, mert kiküldte őket a zuhogó esőbe, hogy a sátorban nem lehet enni, csakis előtte... Mondjuk én azért ott bent ebédeltem meg, szóval ők meg gondolhatták azt, hogy mi magyarok ilyen „lázongó-lázadó” népség vagyunk.

Dehir.hu: Összességében milyennek tűnt Norvégia?

Dickmann Roland: Szépnek. Különösen izgalmas volt, hogy nem ment le a nap, éjszaka is világoskéken derengett az ég. Emellett pedig drága volt, nem is akármennyire. Egy korsó sör például nagyjából 3 ezer forintnak megfelelő összegbe került... Mondhatnám, még jó, hogy vittünk egy kis hazai pálinkát, de a helyzet kicsit bonyolultabb, mert azt viszont nem lehetett csak úgy elővenni akárhol, mint ahogy olyan sört sem, amit nem a fesztivál helyszínén vásároltunk. Az is izgalmas tapasztalat volt, hogy a két fesztivál között egy zarándokházban kaptunk szállást. A közelben gyönyörű tó, csodálatos természet: de a ház, aminek két szobájában éjszaka alhattunk, nappal irodaként funkcionált. Szóval ez így kicsit furcsa volt, hogy mi délelőtt 11-kor még próbáltuk kipihenni az esti mulatság fáradalmait, ott meg folyt az ügymenet...

Dehir.hu: Nem sokat lazíthatott a zenekar a hazaérkezés után sem, mert itthon máris új fesztiválokra és koncertekre kellett utazni.

Dickmann Roland: Igen, a nyáron a Sárkányok külföldön Spanyolországban, Észtországban és Boszniában is koncerteznek, de számos hazai fesztiválon, hagyományőrző rendezvényen is megfordulunk, illetve megfordultunk, mert idén már Hamburgban és Bukarestben is jártunk, nemcsak Norvégiában. A múlt héten a Budapesti Nyári Fesztiválon adtunk koncertet a Margitszigeten, ahova elvittük a kisfiamat is, aki most volt öt hónapos, és nagyon élvezte a koncertet, a tömeget, a felhajtást is: a pici igazi fesztivál-arc.

Dehir.hu: Szereti a zenét?

Dickmann Roland: Imádja. De ez nem is csoda, amióta megszületett, még annál is többet gyakorolok otthon, mint azelőtt, ugyanis, ha nyugtalan, gyakran kizárólag a hangszeren való játék nyugtatja meg. S mindegy, milyen hangszerről van szó, lehet gitár, furulya, bármi, teljesen oda van érte. Minden koncertre természetesen nem visszük el, de lehet, hogy a Campuson, vagy a Borkarneválon majd újra hallgathatja a Bordó Sárkányt...