Autók, angyalok, Debrecen: visszatér az anyaghoz a festő

---

Debrecen – A kihívásokra reagálni kell – így látja Krizsán Mihály, aki kedveli a digitális technikát és elárulja azt is, mit ér a művészet, ha debreceni. Interjú.

---

Földesen gyerekeskedett, aztán Debrecenben szerzett diplomát. Egy ideje távolabbra költözött – legalábbis fizikai értelemben, mert Budapest környékén él és dolgozik, ám a cívisváros és vidéke gyakran visszahívja, hiszen eltéphetetlen családi szálak kötik ide. Hogy látja  a debreceni művészeti életet Krizsán Mihály, aki annak idején azzal tűnt fel, hogy méretes képein angyalok, sárkányok jelentek meg?

Dehir.hu: A mostani negyveneseket, a középgenerációs alkotókat nem szokás semmi különösebb jelzővel ellátva emlegetni. Ez nem a nagy generáció, nem a kis generáció. Lehet valahova sorolni ezt a nemzedéket, mely a rendszerváltás környékén volt főiskolás vagy egyetemista?

Krizsán Mihály: A tapasztalás nemzedéke. Mivel az előző rendszerben már érett volt, hogy átlássa a korszak hibáit, nagyon vágyakozott a szabadabb eszmék iránt. Szerette volna felépíteni a saját  egzisztenciális birodalmát. Azt hitte, most jön el az ő világa. De a rendszerváltás hamis illúziója hamar kimutatta a foga fehérjét. Én ezek után a belső értékekre koncentráltam a magánéletemben és az alkotói tevékenységemben is.

Dehir.hu: Mondhatjuk, hogy sok nagyon tehetséges alkotó került ki a 60-as évek végén, 70-es évek elején születettek közül? Beérnek ezek a tehetségek? Vagy fékezi őket a kor?

Krizsán Mihály: Az a siker, ami most körül vesz bennünket súlytalan, hamis és igen veszélyes. Ha egy alkotó ennek akar megfelelni, akkor a saját útjáról kénytelen letérni. Ha ezt megteszi, akkor nem tölti be a szerepét a világban, elveszti önmagát. Hamis műveket alkot, félrevezetőek lesznek az alkotásai. Eltűnik az életéből a teremtés katarzisa.

Dehir.hu: Úgy tűnik, a művészettel foglalkozók többsége csak mellékfoglalkozásként űzheti az alkotást, mert másból tud megélni.

Krizsán Mihály: Ennek következtében van, hogy óvó, védő falat húz az ember a valódi, rejtett, eksztatikus, szabadon szárnyaló tevékenysége köré. Jómagam szerencsére nem távolodtam el a képzőművészettől. Reklámgrafikával, illusztrációval, borítótervezéssel foglalkozom. Marketingtevékenységet is folytatok a megélhetés kedvéért.

Dehir.hu: Mi a feladata ma a művészetnek? Mondjuk van egyáltalán bármi keresnivalója a pénz, az internet, meg a politika által meghatározott világban?

Krizsán Mihály: A művészetnek a létezés valódi kérdéseire kell koncentrálnia. A mai anyagi, politikai és más hatások elől nem lehet és nem is szabad elmenekülni. Akkor nem a jelenben él az ember. Ezekre a kihívásokra kell reagálni és jelenleg ennek a legszabadabb lehetősége az internet világa.

Dehir.hu: Festőként olajjal, akrillal dolgozott, mostanában viszont gyakran a digitális technikákat hívja segítségéül. Miért?

Krizsán Mihály: Azért dolgoztam mostanában digitális eszközökkel is, mert nem volt lehetőségem a klasszikus technikákat alkalmazni. Most azonban visszatérek az anyaghoz, mivel heteken belül kész lesz a műtermem. Egyébként a digitális alkotás semmivel sem értéktelenebb a hagyományos képzőművészetnél. Aki ledegradálja a digitális képalkotást, az a szabad alkotói szellemet szorítja béklyóba. Véleményem szerint a mondanivaló ereje a legfontosabb eleme minden művészetnek.

Dehir.hu: Sokféle téma és megközelítés feltűnik a képein: a misztikus világ éppen úgy, mint a hétköznapi tárgyaké. Autók, angyalok egyaránt ott ragyognak alkotásaidon. Nem zárják ki egymást?

Krizsán Mihály: A világról alkotott képem szerint minden egy. Ennek az egynek része az egész világ szellemi hatalmaival, lelki erejével és megnyilvánult fizikai valóságával együtt. Nem teszek és nem is tehetek különbséget közöttük. Tehát az alkotásaim szereplői egyformán fontosak számomra.

Dehir.hu: Mi az, ami mostanában – alkotóként – a leginkább foglalkoztatja?

Krizsán Mihály: A körülöttem lévő világban minden érdekel, mert minden mindennel összefügg és ez varázslatos. Ezeket a folyamatokat fürkészem. Ha valami megérik bennem, akkor azt megörökítem.

Dehir.hu: Kiket szeretne megszólítani a képeivel? Egyáltalán: hogyan lehet eljutni azokhoz, akiket érdekel a művészet? S ők kik? Fogyasztók? Műélvezők? Műértők?

Krizsán Mihály: Már régóta terápia az alkotási folyamat számomra. Néha sikerül olyan képeket alkotnom, amiket szeretnék a világnak is megmutatni, ilyenkor megkeresek galériákat, kiállító helyeket és közösen szervezünk egy kiállítást a művekből. De ez a hagyományos módszer sajnos kihalóban van. A gazdasági polip csápjai ezekre a területekre is benyomulnak már. A legközvetlenebb elérési módja a műveimnek a Facebook alkotói oldalam.

Dehir.hu: Innen indult, de pár éve nem itt él, bár vissza-visszatér, hiszen e tájhoz kapcsolnak a családi gyökerei is: milyennek látja a debreceni képzőművészeti életet?

Krizsán Mihály: A debreceni művészeti életet virágzónak, érdekesnek minőséginek találom. Mindig is eleven kapcsolat volt a képzőművészet, az irodalom és a zene között Debrecenben. Nagyon tisztelem a munkásságukat és szeretem őket. S ha neveket kellene sorolnom, akko a teljesség igénye nélkül: Makoldi Sándor és a MAG csoport (melynek én is tagja voltam), László János, Láposi Terka, Ötvös Tünde, a PG Csoport, a Tankcsapda, de említhetem a LED vagy a Csicseri és Borsó zenekart is.

Dehir.hu: Létezik jellegezetesen magyar vagy debreceni művészet? Van helyünk Európában, vagy akár a nagyvilágban?

Krizsán Mihály: Jellegzetesen magyar, alföldi, debreceni képzőművészet az az irányzat, ami az egységet, a szerves világképet képviseli és ábrázolja. A letisztult archaikus szimbolizmus megnyilvánulása ez. Ennek az iskolának az alapító tanára számomra Makoldi Sándor. Ő irányított arra az útra, ahol a jelzőfényeket Pap Gábor, Molnár V József, Harangozó Imre, Ozsváth Sándor (és sorolhatnám a sort szerencsére...) képviselik.