Az almafa virága még a bimbózásig sem jutott el

---

Debrecen - A vietnámi és magyar fiatalok szerelmét feldolgozó hazai film vajmi kevés örömet okoz a nézőinek. Kritika.

---

Mindig szomorú az, amikor egy ígéretesnek tűnő film már a játékidejének első két percében akkora csalódást okoz, hogy tudja a néző, valami borzadály az, amit végig fog ülni a moziban. Az almafa virága egy bájos, határokon átívelő szerelmi történet elmesélésével kecsegtet, ám csak megbocsáthatatlan hibák sorozatával bombázza a gyanútlan mozilátogatót. Az első képkockáktól az utolsóig kínzóan együgyű, a párbeszédek szinte leesnek a vászonról, a színészekről ordít, hogy fogalmuk sincs arról, hogy kellene hitelesen játszaniuk, mindezek tetejében pedig a sok érdekességet és titkot rejtő történetszálakat nem tudták kibontani a készítők. Mekkora kár.

Az almafa virága

Nem szoktam kritkák esetében kommentekből kiindulni, de egy hozzászólás szöget ütött a fejembe: valaki azt írta, hogy „aki nem közönségtalálkozón nézi a filmet, nem fogja érteni”.

Mégis hogy lehet ilyen hozzáállással filmet készíteni? Egy okosan összerakott mozi ugyanúgy nem szorul külön magyarázatra, mint ahogy egy jó vicc sem.

A mai Budapestre megérkezik egy fiatal vietnámi nő (Nari Nguyen), a Duna-parton gyorsan meg is ismerkedik egy nyomulós, bizarr fickóval, Viktorral (Koltai-Nagy Balázs). Ketten erednek egy titokzatos férfi nyomába, aki 1974-ben végzett az Agrártudományi Egyetemen. Közben a múltba is visszatekintünk: egy fiatal pár szerelme bontakozik ki a szocialista világ fojtogatásában. Vajon megtalálja a lány azt, akiért a fél világot átrepülte?

Értelmetlen, erőltetett jelenetek sora játszódik a jelenben: mit tett hozzá az összeképhez az, hogy a kávézóban bunkó volt a pincér a férfi főszereplővel, míg a gyönyörű nővel kedves? Vagy az, hogy egy elegáns étteremben felszínesen kérdezgetnek egymás múltjáról a felek, de még csak az sem derül ki, hogy mivel foglalkoznak?

Kínos ezeket a képsorokat nézni, főleg azért, mert minden mondat mesterkéltnek hat a szereplők szájából, egyáltalán nem érezni köztük a kémiát, s még szimpatikussá sem válnak a néző szemében.

A múltban játszódó események már sokkal megérintőbbek, mégsincs megmagyarázva benne sok fontos elem: miért figyelte folyton egy rémisztő ázsiai pasas a külföldi diákokat? Miért volt tilos ismerkedniük magyarokkal? Mi lett valójában a szerelmes fiatalokkal, miután elváltak egymástól? Miért beszél folyékonyan magyarul az összes vietnámi diák? S miért beszélnek egymás között is magyarul, mikor nincs épp a közelükben magyar?

S folytathatnám a kérdések sorát, amik felvetődtek bennem, miután távoztam a vetítőből.

A hetvenes évekbeli jelenetek többségéről is ordít, hogy amatőrök érezték úgy, hogy kevéssé Oscar-gyanús játékot kell nyújtaniuk: a beszélgetések szinte mindegyike olyan, mint egy epizódrészlet a Gyanú árnyékában vagy a Családi titkok című délutáni tévéműsorokból, amelyek híresek röhejes vitáikról, karakterépítésükről.

Ez az idegesítően bugyuta film szinte a nézhetetlenség határát súrolja, s egyesek a vetítőben nem csak azért bóbiskoltak el rajta, mert annyira fáradtak voltak...

Az egyetlen kivételt a vietnámi tájakon játszódó jelenetek jelentik: a csodás tájak és a légiesen elegáns, gyönyörű ázsiai szereplők, akik vietnámiul beszélnek, feldobják a klisék árjába belefulladó alkotást.

Az almafa virága remek példa arra, hogy nem szabad filmet készíteni: tilos egy egész jó alapanyagot teljesen banális köntösbe öltöztetni, nem kibontani a logika által megkövetelt szálakat és nem megmagyarázni bizonyos alapvető elemeket, amelyeket nem ért meg a néző, hiszen nem lehet róluk tudása. S mindenek felett: nem lehet nyálas amerikai filmekből és sorozatokból összegyűjtött közhelyekből felépíteni párbeszédeket, jeleneteket, és fordulatokat kreálni.

A filmet szerzőnk az Apolló moziban látta. Apolló mozi, Miklós u. 1. Tel.: +36 (52) 417-847, e-mail: info@fonixinfo.hu. A pénztár nyitva hétfőtől vasárnapig: 12.45–20.45 óra. Jegyek: 2D normál – 1590 Ft, 2D diák/nyugdíjas/pedagógus – 1350 Ft, 3D normál: 1690 Ft, 3D diák/nyugdíjas/pedagógus – 1400 Ft.