Az eddigi egyik legjobb Diana-filmet láthatjuk Kristen Stewarttal
Szerző: Orosz Ferenc | info@dehir.hu Közzétéve: 2021.11.20. 09:55 | Frissítve: 2021.12.29. 15:40
Debrecen - Érzékeny, keserédes utazás a lélek végtelen síkjain: meghatározó, erős film lett a Spencer, ami szép emléket állít a szívek királynőjének. Kritika.
Az már jó pár éve evidens, hogy Pablo Larraínt kifejezetten foglalkoztatják a törékeny, meg nem értett, a média kereszttüzében szenvedő nők történetei, tragédiái. A 2016-os Jackie még csak elindította ezt a sormintát, viszont az idei Apple TV+ sorozat, a Lisey története (mely egyébként egy kiváló Stephen King adaptáció), valamint a díjszezonban is taroló Spencer bebizonyította, hogy nemcsak affinitása, de érzéke is van ezeket a históriákat elmesélni.
Spencer
Érett, finom, már majdnem misztikus portréival szinte mitikus magasságokba emeli főhősnőit, akik egytől egyig gyöngének látszó, az élet által meghurcolt személyiségek, akik minden rossz ellenére is emelt fővel, győztesen tudtak kikerülni csapdájukból.
A Spencer Diana hercegnő életének egy fontos pillanatát örökíti meg, stílusosan egy karácsonyi kiruccanás keretei közé helyezve. A királyi család és Diana Sandringhamben töltik az ünnep három napját, mely során a kétségbeesett Spencer inkább túlélni próbál, mintsem ünnepelni. Folyamatosan küzd mentális problémáival, megpróbálja tartani magát a gyerekeiért a családja előtt, közben belül majd szétszakad egy nehéz döntés még nehezebb fontolgatása közben. De a döntést meg kell hozni: el kell hagynia férjét, még akkor is, ha ennek beláthatatlanul súlyos következményei lehetnek.
Larraín egy kellemetlen, mindenféle fényűzést nélkülöző világba dob minket. Elsőként Dianát ismerjük meg, aki már a film legelején azt fontolgatja, hogy megszökik, és el sem megy a karácsonyi eseményre, de egyelőre valami mégis visszatartja. A hercegnő úgy érkezik meg a királyi család birtokára, mintha egy valóságos kísértetház várná őt – és erre a rendező is ráerősít. A család többi tagját messze helyezi tőlünk (fizikailag is a kamerával és érzelmileg is szótlansággal), nem ad nekik személyiséget, szavakat, vagy bárminemű emberi kapaszkodót. Mint szellemek, úgy járkálnak, hangtalanul, egyformán unott és mozdulatlan tekintettel, árgus szemeik mindig Dianára szegezve.
Egy igazán kellemetlen és borzongató helyre érkezünk meg, melynek talán a mindig zseniális Timothy Spall a legvisszataszítóbb alakja. A katonai múltú komornyik a „mindent látó szem”: ő vezeti a birtok őrségét is, akiket azért rángattak oda karácsonyra, hogy a hercegnő összes lépését figyeljék az újságíróktól való védelem álcája alatt. Jelenlétük egy folyamatosan nyomasztó, el nem eresztő bilincs: állandóan ott vannak, amikor Diana a saját döntéseit hozná meg, vagy éppen csak egy egyszerű sétára menne vacsora előtt. Végeláthatatlan bejelentések, késésre való figyelmeztetések, megrovó szavak a fegyvereik, amikkel a főhőst, és ezáltal minket is szorongatnak.
S ez fontos pontja a filmnek, hiszen Diana életének központi problémája éppen ez volt: az a fojtogató, láthatatlan kéz, amit a családja és annak protokollja mér az életére. Diana sohasem lehetett önmaga, nem teljesedhetett ki,
de házasságát sem élvezhette Károly herceg ridegsége, féltékenysége és persze köztudott félrelépései miatt. A szimbolika egyértelmű: egy látványos aranykalitkában vergődő madárról van szó, aki folyamatosan szeretne megszabadulni az őt fogvatartók kezek közül, de képtelen erre. Apró lázadásai (az eseményekre kiválasztott ruhák összekeverése, éjszakai szökés a birtokról, közeli barátság ápolása az öltöztetőjével) vagy szigorú büntetést, vagy egy közömbös „jellemzőt” váltanak csak ki a jelenlévőktől. Sajnos még azt sem hallják, sem látják meg, mikor Diana egyre mélyebbre kezd süllyedni bulímiájában, ami talán utolsó segélykiáltásának is tekinthető.
De Diana kitart, és a végén meghozza a döntést, ami annál erősebben hat, mikor végre megtörténik. Ahhoz viszont, hogy ez érzelmileg ennyire erőteljes legyen, négy központi figura kellett. Elsősorban
Kristen Stewart, aki (bármennyire is elcsépelten hangzik) karrierjének legjobb alakítását nyújtja.
Arcán és hangjában nemcsak Diana kel életre teljes valójában, hanem ott van mindazon érzelmek kavalkádja, ami a hercegnőt annyira érdekfeszítővé és összetetté varázsolta. A lassú szenvedés, a végtelen kedvesség és nyitottság, valamint a kétségbeesett szorongás keveréke: Stewart eltűnik a szerepben, mintha pont neki írták volna, és ezzel minket is magára visz erre az elképesztő utazásra.
Arra, amin Larraín visz végig minket. A rendező nagyon finom ecsettel, és okosan gazdálkodva az idővel egy roppant egyszerű és rövid, mégis nagyon sokatmondó idősávban elhelyezkedő portréval ismerteti meg velünk a halhatatlan hercegnőt. Ez az, ami elválasztja a filmet a korábbi Diana-életrajzi filmektől, és amely még talán a Jackie-nél is pontosabb és érzékenyebb: varázslatos a leszűkített fókusz és a hajlandóság, hogy átadja az irányítást a színésznőjének és a sokatmondó, mégsem tolakodó szimbolikának.
Nagyon fontos elemei a filmnek Jack Nielen és Freddy Sprie, akik az ifjú
William és Harry herceget keltették életre. Ők jelentik a horgonyt, a testen kívüli szíveket és érzelmi központot Diana számára. Ők azok, akik pislákoló fényként végigvezetik őt az élet sötétjén,
jeleneteik a leginkább érzelmesek és az egyedüli olyan pillanatok, mikor őszintének láthatjuk Dianát. És persze ők adják meg neki az erőt ahhoz is, hogy beteljesítse az elhatározását, egyúttal a közelgő tragédiának is színt adnak. Mert akármennyire is boldog befejezéssel zárul a film, tudjuk, hogy Dianának igazából nincs olyan: a film így egy keserédes tündérmeseként ér véget. Mi azonban gazdagabbak lettünk valami igazán különlegessel, még ha csak két óra erejéig is.
A filmet szerzőnk az Apolló moziban látta. Apolló mozi, Miklós u. 1. Tel.: +36 (52) 417-847, e-mail: info@fonixinfo.hu. A pénztár nyitva hétfőtől vasárnapig: 12.45–20.45 óra. Jegyek: 2D normál – 1050 Ft, 2D gyermek/diák – 950 Ft, 2D csoportos (20 fő felett) – 850 Ft, 3D normál: 1280 Ft, 3D gyermek/diák – 1180 Ft, 3D csoportos (20 fő felett) – 1080 Ft.
Kapcsolódó cikkek: