Az igazán fürge róka lábak

---

Ugyan Gát Györgynek sikerült meggyaláznia Vukot, most mégis itt egy róka, akiért lelkesedni fog a gyerek és minden bizonnyal nagyon sok felnőtt is. Megjelent DVD-n Wes Anderson A fantasztikus Róka úr című briliáns bábfilmje. Kritika.

---

Wes Anderson él-hal a giccsért, az érzelmességért és a nosztalgiáért, ám mindezt olyan intelligensen és szerethetően filmre vinni, mint ő, nos, talán senkinek nem sikerült még. Van neki egy bámulatos pereputtya, csupa kiváló színész (többek között Bill Murray, Anjelica Huston, Willem Dafoe és Owen Wilson), cipeli őket filmről filmre, együtt szereznek feltétlen híveket. Most azonban lecserélte őket bábokra (persze a ’csere’ szó nem állja meg a helyét, hiszen jó páran hangjukat adják a karaktereknek), hogy megismételje eddigi legnagyobb sikerét. A fantasztikus Róka úr ugyanúgy begyűjtött Oscar-jelölést (kettőt is), mint annak idején a filmtörténet egyik legviccesebb családsztorija, a Tenenbaum, a háziátok. Sajnos a hazai forgalmazóknak ez nem volt elég a lelkesedéshez, Anderson bábfilmje Magyarországon a mozikat elkerülve a hét közepén rögtön DVD-n landolt.

Ha Wes Anderson, akkor slow motion. Egyszerűen nem bírja ki, hogy ne lassítsa le filmjeit egy-egy jelenet erejéig, A fantasztikus Róka úr után viszont elmondhatjuk azt is, hogy ha Wes Anderson, akkor stop motion. A számítógéppel készített mesék korában Anderson ugyanis egy régi technikához nyúlt vissza, a jeleneteket kockáról kockára rögzítették, ebből áll össze az egész. A választás kiváló, a kicsit darabos mozgás igen jól passzol a film hangulatához.

A fantasztikus Róka úr címszereplője (akár csak a hangját neki kölcsönző George Clooney a Tripla vagy semmiben) amolyan visszavonult tyúktolvaj, a tisztes családi élet reményében és természetesen felesége unszolására felhagy a bűnözéssel. Persze a vére nem hagyja nyugodni. Még egy utolsó meló – adja ki a jelszót, ami persze balul sül el, a simabőrűek bepipulnak, s kitör a háború az emberek és az állatok között.

Rendezőnk van annyira öntörvényű, hogy rókameséje egy cseppet sem lett kevésbé andersonos, mint korábbi filmjei. Visszatérő karaktereinek általános vonásait beinjekciózta bábjaiba, így azok - mesékre ritkán jellemző módon - rendkívül összetettek lettek. A humor forrását épp a kidolgozott figurák és a helyzetkomikumok adják.

Én nem vetem meg a jól elhelyezett fingós-hányós poénokat, de egy fikarcnyit sem sajnálom, hogy Anderson nem operál velük. Annyi bizonyos, hogy a család nem fog a térdét csapkodva, visítva nevetni, de az is hétszentség, hogy az első pillanattól az utolsóig mosolyra áll majd minden száj, tartozzon az gyerekhez vagy felnőtthöz.