Büszke arra, hogy debreceni: itthon pihen az énekes a Sztárban sztár után

---

Debrecen – Érdekli az állatvédelem és jövőbeli tervei között egy alapítvány létrehozása is szerepel. Interjú Vásáry Andréval.

---

Már távolról felismertem a kávézó felé közeledő Vásáry Andrét: épp egy fiatal lánnyal beszélgetett nagy mosollyal, a végén pedig két puszival köszöntek el egymástól. Az asztalomhoz leülve pedig a mindig elegáns és stílusos énekes barátságos mosolyával egy pillanat alatt megteremtette a kötetlen hangulatot a beszélgetéshez. Az ismert énekes a Sztárban sztár című műsorból való kiesése után látogatott haza Debrecenbe egy kis pihenés céljából. Egy szelet bécsi csokis süti fölött mesélt arról, milyen érzés volt férfiként női ruhába bújva énekelni a műsorban, milyen részt vállal a gyermekek segítésében és tehetséggondozásában, valamint arról, mit is gondol szülővárosáról, Debrecenről.

Dehir.hu: Látom, megállítottak útközben egy kis beszélgetésre. Sokan megismernek, sok barátod van itt?

Vásáry André: Már nincs túl sok barátom itt, inkább azokkal tartom a kapcsolatot, akikkel régebben is. Sokan megállítanak, a Sztárban sztáros szereplésem óta még többen, de előtte is sok volt a kedves visszajelzés.

Dehir.hu: Mindig ilyen jól fogadod a rajongóid közeledését?

Vásáry André: Az előbb a mozgólépcsőn jött le egy néni, és megszólított, hogy gratuláljon. Nagyon örülök ilyenkor: a műsorban érezhető volt, hogy nem tartozom a zsűri kedvencei közé, számomra viszont az a legfontosabb, hogy a közönség szeressen. Nekik köszönhető az, hogy eljutottam a Sztárban sztár hetedik adásáig. Látom rajtuk, hogy őszintén dicsérnek meg, amikor megállítanak, és ez a legjobb érzés.

Dehir.hu: A műsor fáradalmait szeretnéd kipihenni itt, Debrecenben?

Vásáry André: Nagyon ritkán tudok hazajönni, egy évben alig egyszer-kétszer. Most épp a Zeneakadémián tanulok, ott pedig őszi szünet van, így haza tudtam jönni, hogy meglátogassam a családot és a barátokat.

Dehir.hu: Nehéz volt a búcsú a műsortól? Mennyire szerettél a részese lenni?

Vásáry André: Nagyon szerettem ezt a produkciót, úgy gondolom, hogy hazánkban egyedülálló. Kevés olyan műsor van, ahol mint énekes mutatkozhat meg egy előadó, itt énekelni és színészkedni kell, nem pedig vetkőzni vagy bogarakat enni. Nagyon profi a műsor: az emberek el sem tudják képzelni, milyen remek csapat dolgozik a háttérben. A smink, a fodrász, a ruhakivitelezők, a hang, a fény: minden egyben van. Minden percét élveztem, de az az igazság, hogy tényleg elfáradtam, hiszen a műsor mellett a Zeneakadémiát ugyanúgy csináltam, és ez heti öt napot vesz igénybe. Próbáról-próbára rohantam, alig voltam napfényen: vagy az iskolapadban ültem, vagy a tévéstúdió színpadán álltam. Szomorú öröm a kiesésem, hiszen tudom, mekkora izgalmak vannak a pénteki főpróbákon, a műsor célegyenesébe érve. De ilyen a mi szakmánk, tudjuk, hogy a színházi előadások, próbák is ugyanúgy véget érnek idővel. Külön öröm és megtiszteltetés számomra az, hogy ebben a műsorban én voltam az első komolyzenei énekes, aki megmérettette magát.

Dehir.hu: Mennyire nehéz ilyen rövid határidőkhöz kötve felkészülni az adásokra? Hisz a külső, a hang és a mozgás elsajátítása is a feladat része.

Vásáry André: Nem való a kezdők számára, ez biztos. Bár segít a jó smink és paróka, az átlényegülés az énekesen múlik, és ehhez kell a profizmus és a rutin. Így is akadtak rémisztő feladatok: számomra Justin Bieber utánzása volt a legnehezebb. Dolgoztam már a Nemzeti Színházban és a Pesti Színházban is, de ez teljesen más volt: minden héten más karakterű és nemű ember bőrébe kellett bújni, erre máshol aligha van lehetőség. Nem egyszerű például férfiként nőt játszani. Arra törekedtem, hogy ne vicces legyen az előadásom „nőként”, hanem legyen tényleg valósághű. Ez azért is nehéz, mert a kéztartásra, a természetességre, a nézésre, a mozgásra egyaránt figyelni kell előadás közben.

Dehir.hu: A tévé világától tovább evezve: rendhagyó énekórákat is tartasz iskolásoknak, mit lehet ezekről tudni?

Vásáry André: Az Európai Önkéntességi Év keretén belül kezdtük ezt el 2011-ben. A lényege az, hogy általános- és középiskolai osztályokba megyek el órát tartani, ahol nem lexikális adatokat mondok el a gyerekeknek, hanem beszélgetünk. Lehet akár előre is kérdéseket írniuk a diákoknak, amikre én válaszolok, és legalább egy operaáriát elénekelek nekik, hogy élőben is találkozhassanak klasszikus zenével. Hihetetlen élményt nyújtottak ezek az alkalmak, azt láttam, hogy nagyon nyitottak a gyerekek. Sokkal több hatás éri őket, mint minket annak idején, emiatt máshogy kell hozzájuk közelíteni, de ha valami őszinte és önazonos, azt megérzik. Sok pozitív visszajelzést kaptam ennek kapcsán. A tolerancia témája is felvetődött: számomra ez fontos, ugyanis engem is sokat bántottak általános iskolában például azzal, hogy milyen a hangom. Próbálom felhívni a figyelmüket az emberi különbségek elfogadására. Hiszen lehet valaki karcsú vagy molett, magas vagy alacsony, ugyanúgy ember és ugyanolyan érzései vannak. És borzalmasan fáj az, amikor olyan miatt bántanak, amiről nem tehetsz. Ha csak két gyerek átgondolja egy ilyen alkalom során a hallottakat, már megérte számomra. Debrecenben még nem tartottam ilyen órát, pedig szívesen tenném. Érdekes módon itthon ritkábban lépek fel, mint máshol, pedig nem titkolom, hogy debreceni vagyok.

Dehir.hu: Fontosnak tartod a gyermekek tehetséggondozását, tartasz esetleg különórákat is?

Vásáry André: Jelen pillanatban nem érzem azt, hogy jó tanár lennék, pedig van tanári diplomám. Ahhoz, hogy egy másik tehetséget elkezdj nevelni, ahhoz le kell „nyugodni”: tudás, tapasztalat és érettség is szükséges hozzá. A jövőbeli tervem az, hogy létrehozzak egy olyan alapítványt, amely a tehetséges gyerekeket segíti abban, hogy eljuthassanak külföldre, versenyekre, és tanulhassanak. A másik terület, ami érdekel, az az állatvédelem.

Dehir.hu: Korábban Debrecenben tanultál. Milyen útravalóval indultál el innen a nagyvilág felé?

Vásáry André: Itt végeztem az általános iskolát és a gimnáziumot, és magántanároknál tanultam az éneklést. Vegyes érzelmekkel gondolok vissza az itt töltött évekre. Mindig jó hazatérni, nem tudnék eltévedni itt. Szeretem a várost, itt otthon érzem magam. Debrecen gyönyörű – sokat fejlődött, és sok benne a zöld terület. Ugyanakkor úgy éreztem annak idején, hogy el kell innen menjek ahhoz, hogy beinduljon a karrierem. Még akkor is, ha a város a szívem csücske. 18 éves koromig laktam itt, majd a főiskolát Egerben végeztem el, Budapestre pedig 25 évesen költöztem fel. A főváros pörgését is kedvelem, de Debrecenben jó kicsit lenyugodni.

Dehir.hu: Melyik a legkedvesebb, Debrecenhez kötődő emléked?

Vásáry André: Nehéz egyet kiválasztani, de talán az első fellépésemet említeném. A Vasutas Művelődési Házban a Macskákból énekeltem el egy dalt, és nagyon izgultam. Sok buli emléke is felidéződik bennem. Aztán a Nagytemplomban tartott első koncertem is a legemlékezetesebbek közé tartozik: a koncert előtt hosszú sorok kígyóztak a bejáratnál – az is csodás érzés volt. Megtiszteltetés volt ott fellépni, ráadásul teltház előtt. Legközelebb december 17-én lépek fel a cívisvárosban.

Dehír.hu: Örömmel látunk! És hogyan tovább?

Vásáry André: Készülőben van egy új dalom, csinálom tovább az egyetemet, jönnek a fellépések. A tervek szerint jövőre Japánban vagy Kínában is fel fogok lépni. A honlapomon és a hivatalos Facebook oldalamon lehet nyomon követni a koncertjeimet.