Kultúra

Debrecen könyvekben: a borlovagnak és a performernek is a cívisek lánglelkű költője a kedvence

Szerző: Szilágyi Szilvia | szilagyi.szilvia@dehir.hu Közzétéve: 2021.06.19. 10:00 | Frissítve: 2021.06.21. 16:24

A | A

Debrecen - Sorozatunk második részében Kovács István és Mester István mesélt kedvenc debreceni szerzőjükről.

A Bajcsy-Zsilinszky utcai Egri Borozó nem egy egyszerű vendéglátóhely, a tulajdonos, az Európai Borlovagrend tagja, a Brassai művészeti díjjal kitüntetett Kovács István gondoskodik arról, hogy itt a kultúrát a borral együtt szívják magukba a vendégek. Rengeteg kiállításnak adott már helyet az épület, világhírű kortárs képzőművészek munkái kerültek fel a falakra az évek során, és olyan híres színészek kortyolgatták itt boraikat, mint Latinovits Zoltán, Hofi Géza, Sinkó László vagy akár Taar Ferenc. Ezzel együtt a fiatal tehetségeket is támogatja, így középiskolások munkáival is gyakran találkozhatunk. Egy kisszínpadot is felállított, gitárt, erősítőt és hangfalakat is biztosít, így támogatva a zenészeket.

Mint mondja, a vendégtől a kitüntette személyekig mindenki megkapja azt a gesztust, ami megilleti. Olyan "katalizátorként", mecénásként tekint magára, aki helyet biztosít a tehetségeknek és a művészetkedvelőknek egyaránt. "Sokan tévesen úgy gondolják, a művészt nem illik megszólítani" – mondja, ő azonban abban érdekelt, hogy kapcsolatok szövődjenek, hogy igazi pezsgő kulturális élet jöjjön létre a falak között.

A színház, zene és képzőművészet mellett az irodalom is beleivódott a falakba, Csokonai Vitéz Mihály is többször megfordult a borozó pincéjében. Így ha Debrecen és az irodalom a téma, akkor Kovács Istvánnak egyértelműen a cívisek lánglelkű költője az, aki először eszébe jut.

- Ide járt borozni és itt írta meg a Szerelemdal a csikóbőrös kulacshoz című versét is.

Mint ismert, diákjai a Nagyerdőn főzték meg tanáruk kedvenc ételét, a savanyú vetrece levest, mi Csokonai tiszteletére újraalkottuk ezt az ételt, úgy, hogy a növendék marhát pulykahúsra cseréltük, a levest pedig a hagyományokhoz híven zöld szőlőlével savanyítjuk. Ezt az ételt Csokonai születésnapjára minden évben elkészítjük. A társaságnak van csikóbőrös kulacsa is, azt megtöltjük borral, s körbejár, úgy ünneplünk, mint annak idején a költő a tanítványai körében – magyarázta.

”Drága kincsem, galambocskám
Megvidító orcácskádat
Csikóbőrös kulacsocskám!
Érted halok, érted élek,
Száz leányért nem cseréllek.

Csókra termett kerek szádat
Ha a számhoz szoríthatom,
Zsuzsiét nem csókolgatom.” (részlet Csokonai a Szerelemdal a csikóbőrös kulacshoz című verséből)

A jeles alkalmakhoz kötődő megemlékezések mellett évek óta élénk irodalmi élet is zajlik a többszáz éves falak között. 2018-ban indították el a Pincelíra nevű tematikus felolvasó estet, ahol magyar szerzők műveiből olvasnak fel a résztvevők. Az előre meghirdetett témákhoz bárki csatlakozhat szerzőként és előadóként egyaránt. A Pincelíra ötletgazdája, a magát performerként és közszolgaként definiáló Mester István szintén nagy Csokonai-olvasó hírében áll.

- Mindenki, aki ismer, tudja, hogy nálam nagyobb Csokonai-rajongót nem találni Debrecenben. Az egész úgy indult, hogy amikor 1969-ben középiskolába kerültem az ottani diákszínjátszócsoportban éppen a Dorottya című darabját próbálták a diákok Filep Tibor tanár úr vezényletével. Én is odaoldalogtam, az egésznek akkora hangulata volt, hogy teljesen megfertőzött, azóta színjátszás- és Csokonai-hívő vagyok – mesélte nevetve.

A Reményhez az első számú kedvence, de a Fazekas Mihállyal való levelezéseit is szívesen forgatja. A prózarajongóknak pedig Szabó Magdát ajánlja, mint mondja, aki a város múltját és jelenét igazán meg akarja érteni, mindenképp vegye kézbe a regényeit.