Debrecen könyvekben: a városról szóló irodalmi műveket is szenvedélyesen gyűjti a helyi streetfotós

---

Debrecen - Löki Viktor számára fontosak a történetek, képekkel és írásban bemutatva egyaránt. Most utóbbiról, kedvenc debreceni olvasmányairól kérdeztük.

---

Löki Viktor néhány évvel ezelőtt nem kisebb célt tűzött ki magának, minthogy lefotózza Debrecen összes utcáját. Még nem ért ugyan a végére, Streets of Debrecen fotósorozata így is több száz történetet mesél el. A helyi terepet folyamatosan térképezi, de kíváncsiak voltunk, az irodalom fiktív világában hova merészkedik szívesen. 

- Talán mondhatjuk, hogy a legtöbb 21. századi magyar embernek a versekkel kapcsolatban felemás érzései vannak. A helyzet egészen bizonyosan többtényezős, ám egy elemében azért vagyok biztos, mert velem is ugyanez és ugyanígy történt: a gyermekkor meghatározó élményei, a kedves és elringató gyermekversek után ugyanis nem minden fiatal, többek között én sem voltam jó ideig alkalmas arra, hogy befogadjam hazánk költőóriásainak legszebb verseit. Nekem is végzős gimnazista koromig kellett várnom erre az élményre, máig emlékszem, mikor az egyik magyar órán József Attila Eszmélet című verse úgy fejbevert, hogy hatására a következő években tematikusan igyekeztem legnagyobb költőink életművén könyvmoly módjára végigrágni magam – mondta. 

A legnagyobb találkozás a legnagyobb szerelemhez hasonlóan megismételhetetlen maradt, máig József Attila a kedvenc költője, de nagyon megszerette Szabó Lőrinc, Pilinszky János, Weöres Sándor, vagy a kortársak közül Simon Márton, Juhász Tibor, és Varró Dániel műveit is.            

A kedvenc költő személyéhez hasonlóan harminchoz közeledve a tematikus hozzáállása is megmaradt, így a 2017-ben indított, Debrecent földrajzilag reprezentatív módon bemutató Streets of Debrecen fotósorozatát kiegészítendő, a várossal kapcsolatos információkat is szenvedéllyel gyűjtötte, gyűjti azóta is, így a cívisvárosról szóló irodalmi műveket is. 

- A megfelelő kulcsszavakra való keresések után az első két Debrecennel kapcsolatos vers, amit megismertem Pákozdy Ferenc Fogadj be Debrecen, illetve Bényei József Patetikus vers Debrecenről című művei voltak.

Előbbi egy részletét a fotósorozatom készítésének elején, sok év rendszeres külföldön való tartózkodás után kifejezetten magamnak éreztem.

"Fogadj be Debrecen,
Mert hazajöttem, érted?
Csúfnak, bagolynak, denevérnek
Garaboncnak.
Huhogok.
Hajba kapok.

Fogadj be, Debrecen.
Vagyok én olyan cívis,
mint bárki. Van itt ész is szív is.
Van rád jussom.
Egy halom
Sírnivalóm."

- A Komlóssy útra is más szemmel néztem 2017-ben, miután elolvastam Bényei József erről az utcáról szóló versének egy részletét: 

"Komlóssy út,
emlékezel-e rám még?
Járdád kikopott kövén
vakon is látó szememmel járnék.
A Bessenyei úti port
örökké őrzi már a lábam,
s csókjaim íze ott kering
erdei fák derekában."

(A képen a Komlóssy út felső szakasza látható, a fotót 2017.október 25-én készítette a streetfotós.)

- Már említettem, hogy Szabó Lőrinc lett az egyik kedvenc költőm, aki első versét egyébként a hortobágyi vonaton írta Debrecen felé. Így számol be erről Az első vers című költeményében:

"Első versemet egy nyári napon
írtam, a hortobágyi vonaton.
Magam voltam. Dél. Tücskök. Vad meleg.
Durúzsoltak, álltak a kerekek.
Vártunk. Döcögtünk. Ett az unalom.
Ohatnál végigdőltem a padon,
úgy kábított már a tücsökzene
meg a sínek egyhangú üteme.
Így lesz ez Balmazig, Debrecenig?
Ásítoztam. Dúdoltam valamit,
valami zsongót: zsongott, kattogott
vonat és világ. S egyszer csak, ahogy
rakosgattam a ringó szavakat,
rímbe kattant bennem két gondolat.
Ez felébresztett, mint valami vicc.
Vers? Nagyot néztem. Hogy is volt csak? Így?
Egész jó játék. De fog menni? Ment!...
Felfrissülve értem el Debrecent."

- Térey János A Juss című versében kissé mélabúsan, ám ismerős hangulatban emlékezik meg a város néhány ikonikus helyszínéről – magyarázta.

"Rossz hír az erdőn-inneni vidékről:
Széthullott a rátarti, nagy család
Bár vérükből való vagyok, siratni
Nem fogom e dicstelen kompániát

Méltó cinkos híján a lomha várost
Mindig egyedül futottam át;
Rontást kívántam a Péterfiára,
S a Nagyerdőre nyákos éjszakát.

Kivándoroltam, és nevet cseréltem –
Rokoni szempár többé nem vigyáz.
Patkány cikáz jussom morzsái közt,
Ebek harmincadján a régi ház.

A Csonkatemplom, íme, csontfehér lett,
De boros fejjel is fölismerem,
Látjátok-e, itt sótlan minden élet;
Rozsdás porták kertjében gyom terem."

- Korábbi lakhelyemen, a Károli Gáspár utcán tiszta idő esetén mindig nagyon látványos volt az égbolt, ezért Gulyás Pál Debreceni éj című verse is máig nagy kedvencem.

"Az égre hiába nézek,
nincsen ott fent egy csepp fény,
nem érzem a házak súlyát,
most minden ház egy festmény. (...)

Ott fent egy költő tűnődik
távolodó halálán:
márványkezében egy lant van,
szél játszik fuvoláján."

(A kép egy téli éjszakán készült a Károli Gáspár utcán, 2018. január 8-án). 

- Szerencsére mivel a debreceni versírás hagyományai napjainkban is folytatódnak, nekem is volt szerencsém a sorozat egyik korábbi részében a már Láng Eszter által bemutatott Erre jöttünk című verseskötetet elolvasni Szénási Miklós és Heller Zsolt tollából. A már Eszter által említett személyes hang a kötet olvasása során már csak azért is nyilvánvaló volt, mert két számomra kedves debreceni helyszínről is szó van benne: az egyik a Déli sor (és az István út találkozása), a másik pedig az Erzsébet utca.

Az előbbiről szóló vers szerencsére már egy 1962-es, a Fortepan gyűjteményében elérhető fényképen is meg van örökítve.

"Ahol a Déli sor meg az István út találkozott,
döcögős autókat tankoltak a karcsú
benzinkútnál. Sötétben siettek haza a munkásnők,
ha véget ért a délutáni műszak."

- Az Erzsébet utca egyik kilencemeletesében szűk másfél évig laktam, így számomra különösen szemléletes a helyszín amolyan "romlott romantikájára" vonatkozó leírás – tette hozzá. 

"Itt képtelenség élni, pedig annyira nagyvárosi
hangulatú az Erzsébet utca. Olyan biztatóan
magasra törnek a fák a forgalom ellenére is.
De nyitnál-e itt ablakot éjfél előtt? Az állomás közelsége
izzadt hordákat vonz erre, nem akarod hallani,
hogy kiáltanak át a túlsó oldalon kopogó nőnek,
aki az anyád lehetne. A szégyentől legfeljebb
ez menti meg."

(A képen az Erzsébet utca 2. szám alatti kilencemeletese 2018. november 30-án).

- És ha már a Déli Sor és az István út találkozásánál lévő benzinkút esetében, sok tíz évig lehetett változatlan az ott uralkodó hangulat, ne menjünk el szó nélkül amellett sem, hogy az Erzsébet utca és úgy általában az Ispotály köztudatban "balhés környékként" való elkönyvelése sem teljesen újkeletű, hiszen az azóta már az Erzsébet utcai bérházak közé teljesen beolvadt egykori Késes utcáról Nagy Zoltán és Szabó Lőrinc is már sok évtizeddel ezelőtt megemlékezett. Nagy Zoltán "Tóth Árpád leveleiből" című, a Nyugatban megjelent cikkben azt írja, hogy "A Késes utca nem éppen előkelő utcája Debrecennek, sőt! A vasúttól bevezető főútvonalból indul ki, mindjárt az állomás előtti tér után, kiesik a forgalomból. Abban az időben sok muzsikus-cigány lakott itt, nyomott, elhanyagolt házakban. Csak egy (!) emeletes ház volt benne, az is rossz híréről volt híres."