Debrecen könyvekben: egy igazi kuriózumra hívja fel a figyelmet városunk kulturális alpolgármestere

---

Debrecen - Sorozatunk következő részében Puskás István alpolgármester mesélt egy számára fontos, olasz nyelvű, debreceni vonatkozású olvasmányáról.

---

Folytatjuk az Irodalom Városa (City of Literature) pályázathoz kapcsolódó Debrecen könyvekben című sorozatunkat, amelyben tizenöt irodalomkedvelőt kérünk meg, meséljenek a számukra legmeghatározóbb debreceni kötődésű olvasmányaikról egy olyan helyszínen, amely kapcsolódik is az adott műhöz. 

Puskás István

A harmadik részben (az első kettő itt és itt olvasható) Puskás István kultúráért felelős alpolgármesterrel beszélgettünk a Debreceni Egyetemen. Az alpolgármester ezer szállal kötődik az olasz nyelvhez és Olaszországhoz, tanulmányait követően a Debreceni Egyetem Olasz Tanszékén tanított, 2012-től 2016-ig pedig a Velencei Biennálé magyar pavilonjának kulturális menedzsereként, majd 2017-től 2019-ig a Római Magyar Akadémia igazgatójaként, diplomataként közvetítette a magyar kultúrát Olaszország felé. Mint mondja, véletlenek sorozata vezette el az olasz nyelvhez, az azonban már nem a véletlen műve ilyen múlttal, hogy éppen egy olasz regényt hozott magával.

- Nem sok olyan külföldi könyvet ismerünk, ami Debrecenről szól. Antonio Prestinenza Mária című ponyvaregénye cselekményét tekintve egy igazi banális történet egy olasz diákról, aki eljön Debrecenbe, a Nyári Egyetemre a '30-as években, és beszámol az itteni viszonyairól, szerelmi kalandjairól. Tipikus kolonialista helyzetet vázol a szerző: ellátogatni egy egzotikus világba, ott úgy élni, ahogyan otthon nem lehet, majd hazamenni a szerzett tapasztalatokkal.

Mint mondta, az olasz viszonyokkal egybevetve ugyanis

a 20. század eleji Magyarország kifejezetten laza erkölcsűnek tűnt, különösen, ami a férfi-női kapcsolatokat illeti, és ennek van egy erős mítosza Olaszországban.

- A magyar színházi daraboknak és a népszerű filmeknek köszönhetően az 1920-as, '30-as évek Olaszországában érdekes elképzelések éltek hazánkról, az, ahogyan az olaszok tekintenek ma is a magyar nőkre, ezekre a sztereotípiákra vezethetőek vissza. Olaszországban a mély katolicizmus miatt például a válást egészen 1974-ig nem engedélyezték, s alapvetően merev viszonyok jellemezték a férfi-női kapcsolatokat. Egy dél-olasz fiatalembernek már az is nagy élmény lehetett, hogy nem kontrollált keretek között, a szülők, nagyszülők jelenlétében tudott találkozni, ismerkedni nőkkel. 

- A regény olasz fiataljai kifejezetten a testi kalandok keresésére érkeznek a kálvinista Rómába, az uszodában, a strandon ismerkednek, a csárdában táncolnak vadidegen lányokkal, másról sem beszélnek, csak a nőkről, az intim részletekről azonban az elbeszélő szemérmesen hallgat. Megjelenik a város is mint díszlet a történet mögött: az egyetem, a Nagyerdő, annak egyik szállodája, az uszoda és a fürdő, a Nagyállomás, a Piac utca és a Vígadó. A szerző járt Debrecenben, azaz nem egy távoli képet fest le városunkról, számomra azonban a sztereotípiák, a népkarakterológia megjelenítése miatt izgalmas ez az egyébként nem túl színvonalas regény, az, hogy egy idegen mit vesz észre Debrecenből, azt miként értelmezi, s milyen elbeszélői pozícióba állítja – magyarázta. 

Kapcsolódó cikkek:

---

Cím	dátum
Debrecen könyvekben: Erdei Nóra a Nagyállomáson mutatta be kedves kötetét	2021.06.06
Debrecen könyvekben: személyes szálak fűzik egyik kedvenc kötetéhez a helyi képzőművészt	2021.08.08