Debrecenben is vetítik a filmet, ami kiakasztotta az oroszokat

---

Debrecen – Izgalmas és brutális bűnügyi dráma az 50-es évek szovjet rögvalóságáról. A 44. gyermek olyan kemény, hogy Oroszországban kivonták a forgalomból. Kritika.

---

A Tom Rob Smith nagysikerű, azonos című regényéből készült film máris magára haragította az oroszokat, akik szerint a történet torzít, és negatív fényt vet a dicső orosz történelemre. A sztori egy fiatal tiszt (Tom Hardy) életéről szól, aki a Szovjetunióban nevelkedik az 1950-es években. Amellett, hogy az adott kor és politika kötöttségeit túl kell élnie a főszereplőnek, egy krimiszál is keveredik a cselekménybe, miszerint egy sorozatgyilkos a vonat sínek mellett hosszú éveken keresztül kisfiúkat gyilkol. Mindezt a sorozatelkövetőkre jellemzően visszatérő eszközökkel. Lev életét, házasságát és karrierjét is kockára téve úgy dönt, hogy keresztfia gyilkosának nyomába ered, és ha kell, saját kezével vet véget az ismeretlen férfi életének.

A filmkészítők tagadhatatlanul nagy kockázatot vállaltak, hiszen brutális, valószerű ábrázolással mutatják be az ukrán éhezést, a háborús körülményeket, a kivégzéseket és a politikai rendőrség logikátlan döntéseit, melyek életekbe kerülnek. A történet minden szereplője folyamatosan fenyegetve érzi magát, nem számít, milyen magas pozícióban helyezkedik el. A simulékonysággal pedig akár a legalantasabb, legpitiánerebb emberből is egyik percről a másikra, bosszúéhes kisfőnök lehet. Meglepően hangozhat, de még maga a film forgalmazója is nyilatkozatban ítélte el a filmkészítőket. Noha a valódi probléma inkább az, hogy a filmben egyetlen orosz származású szereplő sincs. A színészek mind amerikaiak, ráadásul kiemelkedően jók. Általában. De nem ebben a filmben, ahol azt a kényszerképzetet követték, ha orosz nevekkel, orosz akcentussal beszélnek, talán hitelesebb lesz az egész. Így ez a megoldás kissé kizsigerelte a filmet.

A sztálini politika – „a Paradicsomban nincs gyilkosság!” – nem hajlandó figyelembe venni, hogy az éveken keresztül eltűnő kisfiúkat valóban egy mentálisan beteg személy rabolja el. De amikor Lev egy közeli hozzátartozójával történik meg a tragédia, meginog ő is a hitében. Innentől kezdve persze összeomlik a számára addig stabil világ. Mint egy kártyavár, a magánélete, barátai, politikai pozíciója – minden összedől. Az események mind egy láncban kapcsolódnak össze, a karakterek szépen fejlődnek, mégis vontatottnak érezheti a néző a filmet. Nagyon sok ugyanis az olyan jelenet, ami teljesen felesleges. Gary Oldman például, aki egy kisváros rendőrfőnökét játssza, nyúlfarknyi történet-szelettel küzd, és mivel a rendező mostohán osztotta számára a játékidőt, így nem is igen tud kibontakozni. A mellékszereplők majdnem egészével ez volt a probléma, míg a főszereplő házaspár nyomasztóan realisztikus módon adja vissza belső vívódását.

Az alkotás látványvilága nem hasonlítható össze egy hobbit-filmmel, de nincs is rá szüksége. Éppen annyira látványos, hogy ebbe a tragédiába belerángassa az embert. A 44. gyermek a sztorira épít, és éppen itt rontja el. Nem elégszik meg a kevesebbel, és a főszereplő árvaságának drámája mellett el akarja mesélni a rendszer nyomasztó valóságát, a viszonzatlan szerelem fájdalmát, egy cserbenhagyott, felrúgott barátság történetét is. Emellett még sorozatgyilkos után is kutat. Érthető, hiszen az eredeti könyv borzasztóan sokrétű, érzékeny dráma, ami látleletet szeretne nyújtani az adott korról. Ugyanakkor az olvasónak megadatik a nyugodt, saját tempójában átélt befogadás. Míg a film a vágáshoz igazítva vezeti a nézőt, és határozza meg, mi milyen gyorsan követi egymást. Ebben az esetben minden adott volt egy kasszasikerhez, hiszen az alaptörténet szuper, a színészek fantasztikusak, a lényegi karakterek jellemfejlődése élvezetes és ritmusos. A 135 perces játékidő így kicsit soknak tűnik, hiszen csak a vágás ront néhol a minőségen.

Ezt az alkotást nehéz megemészteni olyan nézőnek, aki a Halálos iramban szériákhoz szokott. Főként, mert az akciójelenetek itt inkább drámai hatással vannak átitatva. De az abszolút a film előnye, hogy nem akar mindenből tragédiát csiholni. Az üzenet valami tiszteletteljeset szeretne hordozni magában. Míg a főszereplő kivételével minden karakter bármeddig képes elmenni, hogy megmentse saját életét, ő hajlandó ezt feláldozni egy emberséges célért. Érzelgősség nélkül hőssé emeli Tom Hardyt, aki kétségtelenül a legmegfelelőbb választás volt erre a szerepre.

Összességében rendhagyó moziélmény A 44. gyermek. Aki nem fél a kemény háborús filmektől, annak kifejezetten ajánlott. Arról nem is beszélve, hogy utána egy hétig még a nap is szebben süt le ránk. Ismeretlennek érezzük majd ezt a közvetlen hétköznapi szigort, kötöttséget és brutalitást. Főleg, ha 1990 után született a néző...

A filmet szerzőnk az Apolló moziban látta. Ön is megnézheti: április 29-ig 20 órától. Apolló mozi, Miklós u. 1.
el.: +36 (52) 417-847, e-mail: info@fonixinfo.hu. A pénztár nyitva hétfőtől vasárnapig: 12.45–20.45 óra. Jegyek: 2D normál – 860 Ft, 2D gyermek/diák – 760 Ft, 2D csoportos (20 fő felett) – 660 Ft, 3D normál: 1090 Ft, 3D gyermek/diák – 990 Ft, 3D csoportos (20 fő felett) – 890 Ft.