Debrecenből a cannes-i vörös szőnyegig

---

2010 legsikeresebb filmje egyértelműen a Pál Adrienn. Kocsis Ágnes rendezése díjat nyert a cannes-i filmfesztiválon, nemrégiben pedig a 42. Magyar Filmszemle fődíját és közönségdíját is hazavihette. A főszereplő ápolónőt, Piroskát megszemélyesítő Gábor Éva korábban sosem játszott filmben, a Cannes-ig vezető útja egyik meghatározó állomása Debrecen volt.

---

Dehir.hu: Jól tudom, hogy a Debreceni Egyetem Agrármérnöki Karán tanult?

Gábor Éva: Igen, ez valóban így van, illetve Derecskén tanítottam éneklést a Bocskai István Általános Iskola és Művészetoktatási Intézményben. Debrecentől a mai napig nem szakadtam el, nagyon sok barátom van ott, akiket rendszeresen meglátogatok.

Dehir.hu: Hallottam egy anekdotát arról, hogyan került a médiába. Elmesélné?

Gábor Éva: Készültem a matek szigorlatomra, közben pedig hallgattam a rádiót. Amikor már elfáradtam, betelefonáltam, hogy kérjek egy dalt, s a műsorvezetőnek annyira megtetszett a hangom, hogy azt javasolta, menjek be egy meghallgatásra. Így lettem rádiós.

Dehir.hu: Most pedig itt a mozi. Kocsis Ágnes filmjéhez úgy keresett főszereplőt, hogy nem kért színészi gyakorlatot. Mi sarkallta arra, hogy jelentkezzen?

Gábor Éva: Nem én jelentkeztem, hanem egy kolléganőm tette meg a helyemben. Az egyik közösségi portálon látta Kocsis Ágnes felhívását, s úgy gondolta, hogy én pont megfelelek azoknak a paramétereknek, amiket abban leírtak.

Dehir.hu: Gondolom, nem neheztel rá?

Gábor Éva: Dehogy. Sőt! Ő nagyon sokat segített nekem, elkísért castingokra, próbákra, s folyamatosan támogatott. Nem tudom neki elégszer megköszönni, hogy meglépte ezt a helyemben.

Dehir.hu: Érdekelte korábban a film, a filmgyártás?

Gábor Éva: Nem mondanám. Egy színpadi kalandom volt. Amikor Debrecen volt a házigazdája az Agrár-közművelődési Napoknak, akkor az egyetemen erre az egy alkalomra összeállt egy társulat, aminek a tagja voltam. Örkény-egyperceseket vittünk színre.

Dehir.hu: Amatőrként csöppent be egy film elkészítésébe. Hogy ment a munka? Ösztönből dolgozott, vagy az amatőröket kevésbé engedi szabadjára a rendező?

Gábor Éva: Természetesen nagy kihívás volt ez számomra. Egyrészt valóban az ösztöneim vezettek, de azért Kocsis Ágnesre nagyon határozott színészvezetés jellemző. Az improvizációkra a próbák során volt inkább lehetőség, de ezekből sok dolgot vittünk át a filmbe is.

Dehir.hu: Mintha trend lenne most Magyarországon amatőrökkel dolgozni. Gondoljunk csak például Mundruczó Kornél Frankenstein-tervére (kritika itt), aminek ez az egyik témája is.

Gábor Éva: Nem nevezném trendnek. Kocsis Ágnes az előző filmjében is amatőr színészre osztotta a főszerepet (Friss levegő Hegyi Izabella – a szerk.), de Hajdu Szabolcs Bibliotheque Pascalját sem hagynám ki ebből a sorból. Sok fesztiválon voltam együtt az elmúlt egy évben ezekkel a rendezőkkel, s hallgatva a nyilatkozataikat, azt gondolom, hogy egyfajta szakmai elvárásnak is próbálnak ők megfelelni. Az amatőr színészekkel a természetességet szeretnék visszahozni a filmvászonra. A szereplő ösztönből fakadó, természetes jelenléte emberközelibbé teszi a karaktert, akivel könnyebben azonosulnak a nézők is.

Dehir.hu: A Pál Adrienn premierje a cannes-i filmfesztiválon volt, a versenyprogramban, sőt díjat is nyert. Gondolom, nagy volt a felhajtás?

Gábor Éva: Épp tegnap egy éve volt a premier. Egyszerűen felfoghatatlan, ami ott történik az emberrel. Korábban nászúton voltam Cannes-ban. Edzőcipőben, pulóverben sétáltunk a férjemmel a Croisette-en, s eljátszottunk a gondolattal, milyen lehet itt a fesztivál, s milyen lehet színészként részt venni benne. Az ilyen nagy fesztiválok egyébként lényegesen személytelenebbek a kisebbeknél, kevés alkalom nyílik a kapcsolatteremtésre, a beszélgetésekre. Minden nagyon beszabályozott, az időbeosztás rendkívül feszített, hiszen sok a hivatalos program: interjúk, fogadások, fotózások. Attól a rengeteg szeretettől azonban, amit ott kaptam, egyszerűen nem tudtam nem folyamatosan mosolyogni.

Dehir.hu: A Magyar Filmszemle fődíja és közönségdíja ezután sokat jelent még?

Gábor Éva: Persze, még ha a mostani filmszemlét egy kicsit válságos körülmények között is rendezték meg, s inkább az önsajnálatról szólt, mint az ünneplésről. Az azonban mindenképp jóleső érzés, hogy külföld után itthon is elismerték a filmet, különösen, hogy ezt a szakma és a közönség egyetértésben tette.