Debreceni anyanyelvőrségen: egy nagy rakás „sztár”

---

Debrecen – Özönvízként árad a médiából a sztár szó. Annak jele ez, hogy változatlanul, s végeérhetetlenül zajlik a tömegkommunikációban a sztárcsinálás.

---

Igen gyakran túlzás, nagyotmondás, nyelvi nagyképűsködés a sztár titulus használata, e szónak ugyanis az eredeti értelme a ’csillag’. A Tolcsvai Nagy Gábor-féle Idegen szavak szótárának meghatározása szerint az első jelentése: ’kiemelkedő teljesítménye alapján, a tömegkommunikáció révén is igen népszerű személy, főképp színész, sportoló’. A definíció a példaképjelleget is sugallja.

Ilyen volt annak idején a tehetséges és elbűvölő Audrey Hepburn. De mintának hozhatjuk az Aranycsapat – minden idők legjobb magyar labdarúgó-válogatottja – tagjait is: a Grosics, Buzánszky, Lóránt, Lantos, Bozsik, Zakariás, Budai II., Kocsis, Hidegkuti, Puskás, Czibor nevével fémjelzett együttest.  

Vagyis a sztár szóval kizárólag olyan személyeket illethetnénk, akik értékes alkotásokat hoztak létre, egyszersmind nagy a népszerűségük; állócsillagokként ragyognak – elsősorban – a sport, illetve a művészetek egén.

Ez a kettős erény azonban a manapság sztárolt figurák elképesztő számához képest kevesekre áll. Ám a média (ilyesmivel foglakozó része) napjainkban egy regiment személynek kiosztogatta már önkényesen ezt a kitüntető címet, az illető szereplésének, teljesítményének, produkciójának színvonalától függetlenül. S mellére tűzi lassacskán minden olyan figurának, aki bizonyos tévécsatornák műsoraiban, a világháló médiafelületein feltűnik, s ott, a tömegkommunikáció jellegénél fogva médiafogyasztók (nézők, netezők) sokasága által válik láthatóvá. Olykor bizony olyan „teljesítményt” nyújtva, amelynek minőségéről jobb itt nem szólni. Némely műsorok, magazinok, internetes felületek tömve vannak e mai „sztárokkal”. A médiában – nap mint nap, ha akarjuk, ha nem –  belebotlunk egy nagy rakás „sztárba”… Valójában tehát a szó eredeti, első jelentése aligha illik rájuk.

 Mondhatnánk, hogy a sztár szó a médianyelvben – ezzel együtt a médiától erősen befolyásolt társalgási nyelvben – kezdi elveszíteni az eredeti jelentését, s az említett szótárban szereplő 2. jelentésében – ’a tömegkommunikáció által különösebb indok nélkül népszerűsített személy’ – tűnik fel egyre gyakrabban. De nem erről van szó! A sztárt emlegetők – kiáltók – ugyanis minden jel szerint komolyan gondolják, amit mondanak, s – többnyire igencsak túlbecsülve az illető személyek „teljesítményét” – az első jelentésre gondolnak e szó használata során. (Semmi sem utal az ellenkezőjére. Sem a szó idézőjelbe tétele, sem más ironikus eszköz.) Százszámra tűnnek fel például a „tehetségkutató versenyek sztárjai”.

Kérdés: egy (ifjú) versenyző, aki nyilván kezdő a területen, mitől sztár? A legjobbak közül valók is inkább üdvöskéi, ígéretei a szakmának.  

Olykor pedig pusztán a paradox címadás alapján felvetheti az olvasó a kérdést: vajon mennyi közük van a szó eredeti jelentéséhez az alanyoknak? Mennyire a hivatás megszállottjai, mennyire lehetnek példaképek ők? Íme: „Verekedett a tehetségkutató sztárja”; „Éveken keresztül kamuzott, és átverte az olvasókat a sztárújságíró” (egy német lap munkatársáról van szó, aki aztán lemondott a pozíciójáról); „Profi futballcsapathoz szerződött a tehetségkutató sztárja!” (egy énekes, aki „szakmát váltott”: egy másodosztályú együttes kötelélébe került).

S a jelentésbővülés netovábbja, hogy a média e kifejezést nemritkán olyan tartalmakra is használja, amelyek csillagmérföldekre vannak a sztár idézett, eredeti fogalmától: „Sztár lett a tanárnak beszóló diákból” – írják. Miért is lett az? Ezért: „alaposan kiosztotta a tanárnőt, mert szerinte nem volt elég érdekes az óra, amiről kiküldték”. Az erről készült videó után az amerikai fiatalember „az internet sztárja lett”, s „több hírcsatorna meginterjúvolta”. „A net sztárja lett a magát holtrészegre ünneplő” brit focista – írja az újság. „Az internet sztárja lett a 90 éves, bikinis nő!” – harsogja a média, e hatalmas méretű címmel. S magyarázza is: a néni, ahelyett, hogy „korának megfelelő” fürdőruhát választott volna, baráti unszolásra „valami igazán meglepő” darabot választott. „Mondjuk úgy, fiatalosra vette a figurát”.  

Nem kellene visszatérni a szó első jelentésében való használatához? Vagy megvárja a média, míg többen lesznek a „sztárok”, mint azok, akikre nem aggatja rá e megjelölést? Tudniillik ha pontos kifejezést használna, kizárólag azt a hírességet (tehát híres, közismert embert) nevezné sztárnak, aki mindenekelőtt valamely területen számottevő teljesítményt nyújtott és nyújt – tehát tevékenysége esélyes arra, hogy maradandó értékűnek bizonyuljon –, ráadásul sokaknak rokonszenves személyiség, egyéniség, ideál, kedvelik az emberek.  

Vagyis csak aki igazi sztár, a főnév eredeti értelmében, illethetnénk e szóval. Ám ha valaki semmilyen értéket nem tett le az asztalra, arról sok minden eszünkbe juthat, de a csillag aligha. Az pedig, hogy ő valamely terület egén ragyogó csillag volna, sohasem.