Debreceni anyanyelvőrségen: nem minden fantasztikus, amit annak mondunk

---

Debrecen – Az anyanyelvhasználatban évek, sőt évtizedek óta szívósan élő elcsépelt divatszavak, tartalmatlanná kopott, szürke kifejezések egyike a fantasztikus.

---

Kosztolányi Dezső, a nyelvművelőnek is elsőrangú író már 1926-ban, azaz csaknem száz éve (!) is ellenszenvesnek ítélte, nagyzolónak találta, mondván: „Ez a szó manapság egyre gyakrabban lábatlankodik előttünk, minden ok nélkül.” Utalva anyanyelvünk árnyaltságára, rokon értelmű szavakban való mérhetetlen gazdagságára, a szinonimákkal élés örök igényére, hozzáfűzte: „Száz és száz jobb és pontosabb szóval írhatom körül.” Egyre időszerűbb gondolat.

Ma eredeti értelmében – ’kitalált, költött, képzeletben született, fantázia szülte’ – ritkábban találkozunk a fantasztikus szóval, annál gyakrabban használjuk a ’bámulatos, káprázatos, pompás, ragyogó, elsőrangú, kitűnő, kiváló, nagyszerű, remek, rendkívüli’ jelentésében. Utóbbi értelemben nyakló nélkül alkalmazza a társalgási nyelv – és a rá elementáris erővel ható sajtó. Napjaink médiája többnyire jelentős(nek ítélt) teljesítmények méltatására veszi igénybe. Sőt olykor a valós értéket jócskán eltúlozza, felnagyítja e jelzővel élve.

A tömegkommunikáció tehát különösen ludas abban, hogy a fantasztikus immár ködszürke divatszóvá kopott.

Egy tehetségkutató show-műsorban például röpke fél óra alatt számlálhatatlanul sokszor hangzott el dicséretként. Hol maradnak a szinonimák? – hökkenünk meg, miután celeb műsorvezetők századszor is a fantasztikus jelzővel illetik azt, ami bármi okból kivívta elismerésüket. Beletörődne a média, hogy némely feladatait egy magányos hegyi kecskepásztor hatszáz szavas szókincsével is el lehet látni?

Ha sci-firől olvasnánk, hogy „fantasztikus film volt”, a minősítést szójátéknak is elfogadhatnánk (értvén így: ’fantázia szülte’, egyszersmind ’remek’ film), ám ha megtörtént esemény ihlette alkotásról írja ezt a sajtó – mint teszi gyakran –, az már félreérthető. „Fantasztikus volt a film” – olvassuk egy olyan alkotásról, amely teljes egészében valóságalapú.

Ilyen esetben mondjuk azt, amire gondolunk: remek, elsőrangú, lenyűgöző filmet láttunk.

„Fantasztikus könyvet olvastam, ami egyáltalán nem skatulyázható be a szerelmi dráma kategóriájába”. Azaz, bár a szót használja, maga az olvasó tudatja: nem tudományos-fantasztikus témájú mű ez, nem az a jellemző rá, hogy a való élet talaját elhagyva képzeletbeli új világot teremt. Azaz nem fantasztikus, hanem érdekes, izgalmas, elgondolkodtató, tanulságos stb. mű szerzett neki különleges élményt.

„Fantasztikus barát, akire mindig számíthat az ember” – olvassuk egy internetes oldalon. Nem Alfról, a szőrös kis földönkívüliről vagy E. T.-ről lelkendezik itt a dicsérő jelző tálalója, hanem egy igencsak valóságos személyről. Azaz szavatartó, jellemes, eszményi, hűséges barátról beszél. „Fantasztikus édesanya és feleség” – minősítenek egy amerikai színésznőt. Pontosan utalunk arra, mennyire jó ebben a (valóságos) szerepében (is) a művésznő, ha példás, gondoskodó, figyelmes, gyengéd, szeretetteljes anyának és nejnek nevezzük. Hiszen itt sem kitalált lényről van szó. Ellenkezőleg: emberről, aki fáradhatatlanul törődik csemetéjével és férjével. „Fantasztikus tanárokat mondhatok magaménak” – nyilatkozta egy táncos. Mivel igencsak élő (tánc)oktatók lehettek, pontosabb jelzőket is találhatunk az említett pedagógusokra: kiváló, kivételes, nagyszerű, mesteri.

„Fantasztikus jelenetnek lehettek tanúi a nézők a holland bajnokin”

– olvassuk egy online-újságban. Repülő csészealjat láttak? – kérdheti a szó eredeti értelmét (is) tudó olvasó. Nem. Arra utal a mondat, hogy egy játékos a levegőben úszva ollózta kapura a labdát, azaz látványos, tetszetős, attraktív megmozdulást láthatott a szurkolótábor. „Az új magyar aranygeneráció fantasztikus győzelmet aratott – dicséri a média a junior női kézilabda-válogatottat. Ugyanúgy megbecsüljük sportolóinkat, sőt, ha imponáló győzelemről, bravúros sikerről, hősies diadalról beszélünk. „Fantasztikus teljesítmény – nagyon megverte ellenfelét a magyar sztársportoló” – írja lelkesen az újság. Joggal, ám írhatott volna bámulatos, szenzációs vagy rendkívüli teljesítményt is.

A „fantasztikus énekhang” kifejezőbb szavakkal is érzékeltethető, lehet például pazar, briliáns, káprázatos, csodálatos. „Fantasztikus őserdőkbe jutottam el” – idéznek szó szerint egy utazó dokumentum-beszámolójából. Kosztolányi talán regényesnek, varázsosnak, hökkentőnek, elbűvölőnek, tündökletesnek mondaná azt a rengeteget…

Részint a nyelvhasználat szürküléséhez vezet a fantasztikus szónak az említett mellékértelmében való sűrű használata; e jelentés fokozásával egyre veszít a szó a hatásából. S hasonlóan bajos, hogy félreértést is okozhat.

Ezért az említett mellékjelentés értelmére utalva vegyük elő a szókincstárból bátran – a fentiek mellett – a szintén magyarosabb szédületes, pompás, káprázatos, csodálatos, lenyűgöző, csodás, ámulatba ejtő, nem mindennapi, kiváló, lehengerlő, egyedülálló, utánozhatatlan, páratlan, felülmúlhatatlan, fenomenális, kolosszális, zseniális szavak bármelyikét; a tetszésnyilvánítást, az elismerést a fantasztikus melléknévnél mindegyik pontosabban kifejezi.

A magyar nyelv „lelkünk lelke, szívünk vére” – írta Jókai Mór az egyik versében. E szép gondolat kötelez, többek között arra, hogy ahol lehet, helyettesítsük szinonimákkal a sablonos, elcsépelt divatszavakat, mint például a „fantasztikus”, s merítsünk bátrabban a magyar szókincstárból!