Dr. Juzztice: kellene egy klub a fiatal és kreatív művészeknek Debrecenben

---

Debrecen – Teljesen másfajta élményt jelent hallgatni és lejátszani egy számot, mondja Szerepi András, aki a civil életben egy multinacionális cégnél dolgozik. Interjú.

---

Lehet lázadás is a techno? Mikor ért Debrecenbe a Summer of Love? Hol tart ma az underground tánczene? Mi újság a Dub Székházzal? Kell, hogy formálja a közízlést egy DJ? S mi a helyzet a bakelittel? Szerepi Andrással beszélgettünk.

Dehir.hu: Szereted a zenét?

Szerepi András: Persze. A zene az a művészeti ág, ami a leginkább inspirál, felszabadít, új kapukat nyit meg előttem.

Dehir.hu: És hallgatni inkább, vagy másoknak játszani?

Szerepi András: Mindkettőt, bár teljesen más zenéket hallgatok és mást játszom DJ-ként, és teljesen másfajta élményt jelent hallgatni és lejátszani egy számot.

Dehir.hu: Kik a kedvenceid?

Szerepi András: Nagyon hosszú a lista... Nagyon fontos zenekar volt az életemben a The Cure, a The Clash, az R.E.M, a Chumbawamba, a Dub Syndicate, az African Headcharge, a korai The Prodigy, a The Orb, a Future Sound of London, Four Tet. A DJ-k közül Andrew Weatherall, John Peel, Giles Peterson. Nagyon sok fajta zenét szeretek, soult, discot, house-t, reggae-t … hogy aktuálisan pontosan miket, azt nyomon lehet követni a Bagolytorony Elveszett Kincsei című mix-sorozatomban a mixcloudon. Örök szerelmem a dub, ezt a műfajt a Zion's Fiction nevű saját produkcióban művelem. Saját számokat írni, pláne közönség előtt bemutatni pedig egy újabb, harmadik nagyon izgalmas élmény.

Dehir.hu: S mit kell tudni a Dr. Juzztice nevű úriemberről? Honnan ez a művésznév?

Szerepi András: Dr. Benjamin Justice gyermekorvos és karatemester kalandjait a hetvenes évek elejétől a kilencvenes évek elejéig lehetett végig kísérni francia képregényekben. Ezeken a történeteken nőttem fel, és mivel a gyerekkori becenevem, amit a városban többen ismertek annak idején, mint az igazi nevemet, már foglalt DJ név volt, így erre a névre esett a választásom. Pechemre pár hónap múlva berobbant a köztudatba a Justice nevű francia electro zenekar, úgyhogy átírtam a nevem Juzztice-re, de ma már csak a DRJ-t használom, nem kell ezt túlbonyolítani.

Dehir.hu: Debrecenről időnként mondták, hogy a dzsessz fővárosa, meg azt is, hogy a blues vagy a rock fővárosa. Van itt helye az elektronikus zenének?

Szerepi András: Akkor leszünk bárminek is a fővárosa, ha nem mi nevezzük ki magunkat annak, hanem mások mondják ezt Debrecenre. Természetesen van itt helye mindneféle zenének, elektronikusnak is. Sok kiváló elektronikus zenész, producer él a városban, akiket a város határain kívül talán sokkal jobban ismernek. És itt természetesen nem magamra gondolok. Itt él köztünk például Rdei, Tshabee, Giocator, akik a saját műfajaikban kiváló minőséget képviselnek. A Cívisground és a Sav-Bázis jóvoltából pedig a techno party-élet is jelen van Debrecenben. Nemzetközi szinten is volt az elektronikus zenének egy nagy felfutása, hatalmas népszerűsége – ez ma már mindenhol csökkent, és az underground tánczene újra visszakerült a "föld alá". Egyébként itt szerintem is jobb helyen van, mint a fesztiválok nagyszínpadain.

Dehir.hu: DAB Székház vagy DUB Székház?

Szerepi András: Dub Székház helyesen írva. Ezt a szójátékot Debrecenen kívül nem sokan értik (néha belül sem). A poén eredetileg Görgényi Peti barátomtól származik, és amikor 2000-ben a Szóla Rádióban Kálai Sanyival műsort indítottunk, és kellett hozzá egy név, akkor kézenfekvő volt, hogy ezt a szóviccet vesszük elő. Megvan benne a helyi kötődés és a dub, mint az elektronikus zenében is használt keverési, újrakeverési, effektezési technika. 2007-ig rádióztunk a Szólában, majd még egy évig a Friss (ma Campus) Rádióban és a 2010-es években a sub.hu-n. Közben 2004-től kezdve szerveztük a Vekeri, később Campus Fesztiválon a chill out helyszínünket. Merész vállalkozás volt ez akkoriban, és nagyon büszkék voltunk akkor arra, amit csináltunk. Az elektronikus zene hallgatásának, fogyasztásának egy olyan módját képviseltük ezzel a helyszínnel, ami fesztiválon akkor ismeretlen volt a Dunától keletre, és talán azóta is az. De egyszer minden korszak lezárul, a tavalyi Campus Fesztivál volt az utolsó, ahol ezzel a helyszínnel megjelentünk.

Dehir.hu: Egy időben a Modem volt a központ. Most a Víztorony?

Szerepi András: A Fűszer-Csemege című partysorozatunk a MODEM kertjében 2012-től 2015-ig működött. Az utolsó évben már sokat játszottunk Kisszántóval a tesztüzem alatt lévő Víztoronyban is, ez igaz. Szerveztünk még néhány bulit oda azután is, de nem tudtuk átvonzani az egykori Modem-beli törzsközönségünket a Toronyba. Időközben a Víztorony arculata is sokat változott, nagyobb a hangsúly az élő zenén. S mert az aktív tagok kétharmada már Budapestre költözött,

a Dub Székház DJ csapat legújabb bázisa az Ankert' nevű romkocsma

Budapesten, itt játszunk nyári időszakban vasárnap esténként.

Dehir.hu: Kell egy hely? És egy csapat is?

Szerepi András: Hely az nagyon kellene. Egy olyan alternatív klub, ahol a fiatal, tehetséges, kreatív művészek meg tudnának jelenni, és a nem kommersz zenét játszó DJ-k is lehetőséghez juthatnának, erre égető szükség van.

Több hely is van a városban, amelyek valamilyen részben ezt felvállalják, de kifejezetten az alternatív kultúra mellett elkötelezett hely nincs.

A Dub Székház mögött mindig egy csapat állt. A Vekeris és Campusos sátrak például sosem jöhettek volna létre Süli András, Eszenyi Zsolt, Gebei Éva, Juhász Pál, Töth Máté, Lediju Gergely segítsége nélkül. Ki kell emelnem még Szántó Tamás nevét, aki az utóbbi években a szervező munkában vállalt főszerepet. Ma a Dub Székháznak három aktív tagja van, Kisszántó (Szántó Tamás), Zed M (Barna Zsolt) és én.

Dehir.hu: Te hogy kerültél ebbe a zenei világba?

Szerepi András: Barátok révén természetesen. Nekünk a kilencvenes években a techno volt a punk. Ez a zene adta meg azt az élményt, hogy a saját generációnk tagjai akarnak mondani valamit nekünk egy új formanyelven, és nem az "öreg" zenekarok bölcselkednek. Az elektronikus zenét, a partikat mi a lázadás formájának tekintettük. Úgy is mondhatnám, hogy a Summer of Love '95-ben ért Debrecenbe... A baráti körömből megkerülhetetlen ebből a szempontból Zsupos Sándor, Zsupi személye, akitől rengeteg zenét ismertem meg, és aki a városban sok DJ számára jelent ma is példát alázatból, szakértelemből, elkötelezettségből.

Dehir.hu: Cél a közízlés alakítása, vagy egyszerűen azoknak szóljon ez a zene, akik szeretik ezt a világot?

Szerepi András: Szerintem

egy DJ-nek feladata, felelőssége, hogy formálja a közízlést. Sőt, ezt akkor is teszi, ha ennek nincs is tudatában.

Persze ezt tegye úgy, hogy közben a közönség is jól érzi magát, de meggyőződésem, hogy a DJ nem wurlitzer, aki mindent köteles lejátszani, amit a közönség kér.

Dehir.hu: Nemcsak játszod a zenét, a lemezbörzék egyik szervezője is vagy. Nem járt el az idő a bakelit felett?

Szerepi András: Már 2012 óta szervezem a Csoportos Barázdaság című lemezbörzét – legutóbb április 28-án volt a Víztoronyban. A látogatottságból és az érdeklődésből pedig nem az látszik, hogy eljárt volna az idő felette. Néhány éve nyílt lemezbolt Debrecenben, a nagy műszaki áruházak zenei osztályán egyre több a vinyl, a nemzetközi zeneipari statisztikák pedig azt mutatják, hogy több a bevétel fizikai hordozók eladásából világszerte, mint a legális letöltésekből. És hálistennek egyre több hazai kiadó is jelentet meg zenét bakeliten. Szóval egyáltalán nem, sőt.

Dehir.hu: Nincs ellentmondás aközött, hogy ez a korszak egyszerre imádja az mp3-as zenéket, meg az ilyen minőségi, high-tech holmikat és hangzást is?

Szerepi András: Más előnyös tulajdonságai vannak az mp3-nak vagy a streaming szolgáltatásoknak és más a bakelitnek. Szerintem ezek a formátumok képesek kiegészíteni egymást. Egyik sem eleve jobb, vagy rosszabb, mint a másik, csak másra való.

Dehir.hu: A civil világban mivel foglalkozol?

Szerepi András: Trainer és coach vagyok egy multinacionális cégnél.

Dehir.hu: Hogy fér meg egymás mellett ez a terület és a zene?

Szerepi András: Sokkal közelebb áll a kettő egymáshoz, mint az elsőre látszik. A trainer és a DJ is olyan ember, akinek a személyisége tükröződik a munkájában.

Egy jó DJ szett, ahogyan egy jó tréning is, felér egy önismereti utazással.

Alkalmas arra, hogy kilépjünk a komfortzónánkból, megismerjük, megtapasztaljuk a határainkat, figyeljük a saját reakcióinkat. Minden tréninggyakorlat egy-egy új szám a mixben, amit össze kell kapcsolni az előzővel, úgy kell építkezni, hogy az egésznek legyen alapozása, íve, levezetése, és emlékezetes maradjon.