Dupla vagy semmi: öngyilkos merénylet az árnyékunk ellen

---

Az alternatív jövőben minden analóg, otromba – és mi borzasztóan magányosak vagyunk. A hasonmás saját pszichénk temetéséről szól. Kritika.

---

Simon James (Jessie Eisenberg) az a fickó, akit soha senki nem vesz észre. Dohszagú zakóban mászkál és ha véletlenül megszólítják, akkor is útban van. Csehovi kispolgár, akinek az élete a munkahelyi szűk iroda, és a színtelen, fénytelen egyszobás panellakása között zajlik. Sokat dolgozik, és szinte semmit nem keres. Viszont még a legunalmasabb életekben is történnek események, amik fel tudják forgatni a nyugodt, ám frusztrált hétköznapokat. Simon számára ez az esemény nem más, mint alteregójának megjelenése.

A hasonmás, James Simon tulajdonképpen mindenben különbözik tőle (a külsejét leszámítva). Míg hősünk egy magába forduló, csendes, a bürokrácia súlya alatt görnyedő melós, addig hasonmása az ábrándjait megtestesítő önmaga. Remekül alátámasztva azt a felvetést, miszerint a külső igazán nem is számít. Ami fontos, az megfoghatatlanul körbelengi személyünket, szuggesztív és attraktív. A kisugárzás, az attitűd ami a látványnál jóval hamarabb magával tudja ragadni az embereket. Ez pedig főleg a politikusoknak, vezetőknek és a nagy csapatirányítóknak adatott meg. Nekünk persze nem. Így hát nagyon kegyetlen szembesülni azzal, amikor besétál életünkbe egy hajszálra pontosan ugyanolyan test, mint a miénk. Ráadásul a meggyőzés és a lenyűgözés szuper-képességével van megáldva.

Első körben az alteregó megjelenése egy kiaknázatlan lehetőséget jelent Simonnak, hiszen a hasonmás tanácsai által akár az élete is megváltozhat. Ahhoz viszont önmagát kellene megváltoztatnia, ami a valóságban hosszú, kínkeserves folyamat. Lássuk be, egy új, vibráló személyiség felépítése semmiképpen sem két hétvége alatt teljesíthető feladat. A legtöbb embernek drasztikusabb változásokat eszközölni egy életen át sem sikerül. Miért pont a szerencsétlen, lúzer főszereplőnek jönne ez össze? A lány, akiért odavan, természetesen vagányabbik verzióját szeretné magának. A főnöke, akinek hét éve hűségesen húzza az igát, a léhűtő mását imádja. Minél több önző dobása van gonosz hasonmásának, annál élesebb a tanítás: nem éri meg becsületesnek lenni. Nem éri meg kedvesnek és szorgalmasnak lenni. A világ elnyom, kihasznál és közben neked kell bocsánatot kérni.

A film Richard Ayoade rendezésében készült Dosztojevszkij azonos című regénye alapján. Ayoade, aki már a Submarine-nal belopta magát a szívünkbe, most sem okozott csalódást. A thriller stílusjegyeit nem klasszikusan alkalmazza a filmben. Bár sok az ablakból leselkedős jelenet, ami a Hitchcock-rajongókat biztosan emlékeztetni fogja a Hátsó ablak című film egyes jeleneteire. Nem minden letargikus pillanatot lehet szerencsére komolyan venni. Keserű humor járja át a mozit, ami úgy fest, a rendező kézjegye, és ezáltal a néző fellélegezhet kicsit a sok nyomasztó történés mellett. Olvasata is bőven van az alkotásnak, noha Ayoade kijelentette: pontosan tudta mit akar üzenni. Figyelembe vette például a mai fiatalság helyzetét. (Bár nem erre akart feltétlenül reflektálni.) Az emberi kapcsolatok nem csak átalakulnak, szó szerint le is épülnek azáltal, hogy egyre kevesebbet nézünk a másik szemébe. Belső – ha tetszik digitális – valóságunk elrejti őszinte gondolatainkat, amiket egyszer csak olyan nehézzé válik kimondani hangosan, hogy jobb ha nem is tesszük. Ez pedig egy retro-futurisztikus világba ültetve egy új generációs problémát rejt magában, ahol a valós világban megfelelni kényszerülő lény, legbelül egy elfojtott tudatot bontogat. Legalábbis bontogatna, ha hirtelen nem ütközne ő maga is mindenhol burokba zárt emberekkel. Minél hosszabb ideig teszi ezt, annál biztosabb, hogy egyszer kirobban.

Jessie Eisenberg játékát sok helyen úgy emlegetik, mint a fiatal színész áttörését a filmiparban. Eddigi filmjeiben olyan szerepeket vállalt, amikben nem kellett különösebben megcsillogtatni szakmai tudását. Most két élesen elkülönülő férfit kellett eljátszania egyszerre. Mindezt pedig sikerült úgy megoldania, hogy közben saját, már-már védjegyévé váló eszköztárát is felvonultatta. Hiteles és lenyűgöző, ahogy egymás mellett sétál a vásznon két ugyanolyan test, és bár csak egy pillantást váltanak, a néző azonnal tudja melyik szereplőt formálja a jobb oldalon, s melyiket a balon. Olyan természetes az egész, mintha a színésznek valóban lenne egy ikertestvére. A Zombieland és a Facebook-film után pedig felvetődik a kérdés, miért nem talált rá eddig A hasonmáshoz közel álló feladat?

Annak ajánljuk a filmet, aki szereti a mélylélektan pszichológiáját, az elgondolkodtató alkotásokat, a retro-feeling-et és a japán rockot. Annak, aki szereti a szürreális és elvont képi világot. Ehhez kapcsolódva esetleg David Lynch-et vagy Hitchcockot. Összességében tőlünk 10-ből 10 pontos az angol thriller.

A filmet szerzőnk az Apolló moziban látta. Ön is megnézheti: április 16-ig minden nap 15.15 óráig vetítik.

Apolló mozi, Miklós u. 1.
 Tel.: +36 (52) 417-847, e-mail: info@fonixinfo.hu . A pénztár nyitva hétfőtől vasárnapig: 12.45–20.45 óra. Jegyek: 
2D csoportos (20 fő felett) – 660 Ft, 
2D gyermek/diák – 760 Ft
 2D – 860 Ft

 3D csoportos (20 fő felett) – 890 Ft
 3D gyermek/diák – 990 Ft, 
3D – 1090 Ft