Dús bajuszok akcióban: darázsfészekbe nyúlt Ben Affleck

---

Egyeseket érzékenyen érint, másokat csak szórakoztat. A színész-rendező Ben Affleck Az Argo-akcióval picit átírta a történelmet. Kritika.

---

Amikor Ben Affleck csak egy volt a jópofa, hollywoodi szépfiúk közül, kevesen látták meg benne a perspektívát. Azt, hogy nem túlkoros Hamletként kell majd megöregednie a színpadon vagy egy szappanopera festett hajú sztárjaként, aki nála negyven évvel fiatalabb nőket hajkurász a tengerparton. A csendes, látnoki képességekkel rendelkező kisebbség ma örülhet, hisz Afflecket magához ölelte a filmipar – méghozzá nem a bollywoodi, hanem a hollywoodi. Mi több, a Hideg nyomon vagy a Tolvajok városa című filmjeivel – melyeket már rendezőként jegyez – pozitív visszhangra talált mind a nagyközönség, mind a kritika berkeiben. Az, hogy jobb rendező, mint színész, az Argo-akcióval ismét bebizonyosodik, a megtörtént eseményekre épülő thrillerben ugyanis megint önmagát rendezi. Választott témája ezúttal a kelleténél nagyobb falatnak bizonyul: nem tud, vagy nem akar elég lojális lenni a filmben egymásnak feszülő ellenfelekhez, akik több mint harminc évvel ezelőtt, Iránban írtak történelmet.

A dús fekete bajuszok, kócos férfifejek és az arcok egyharmadát kitakaró szemüvegkeretek varázsa múlhatatlan – állapítja meg a néző, aki az utcai forgatagból beesve lassan hangolódik rá a hetvenes évek átláthatóbbnak tetsző viszonyai közé. Dühöngő arabok rázzák a kerítést, egy láncaitól megszabadult nép fiai és lányai, akik nem hajlandók többé úgy táncolni, ahogy Amerika és Amerika-barát királyuk, Mohammad Reza Pahlavi sah fütyül. Khomeini ajatollah már átvette a hatalmat, a megtorlások azonban még csak most kezdődtek. A siíták szemében mindenki bűnös, aki a még élő, de már súlyos beteg, Amerikába menekített sah ex-kollaboránsának számít. A tüntetők hamar bejutnak a teheráni amerikai nagykövetség épületébe, ahol a megérkezésük előtt néhány perccel a diplomaták megkezdik a személyes anyagok megsemmisítését. Az okmányokat bezúzzák, a papírokat az aprítógépek torkán próbálják meg lenyomni. Hatan egy olyan különleges helyiségbe szorulnak be, amelynek közvetlen utcai kapcsolata van. S bár kockázatos, úgy döntenek, hogy a néptelen zsákutcába vezető egérutat választják a túsz státusz helyett.

A kanadai nagykövetség impozáns épületében kapnak menedéket, miközben Amerikában a CIA-nél már épp a tervet főzik a kiszabadításukra. Az egyik elgondolás több sebből vérzik, mint a másik, ráadásul fény derül arra, hogy csak idő kérdése, mikor lesz az arabok kezében az eltűnt hat ember fényképe. Tony Mendez (Ben Affleck) menti meg a helyzetet, aki egy filmforgatásos fedősztorit talál ki és szervezi meg a kamu film produkciós hátterét, hogy azután ő maga utazzon a helyszínre és hajtsa végre a kimenekítést.

A lebilincselően izgalmas filmet – megkockáztatom, hogy – még az is végigizgulja, aki ismeri a végkimenetelét. Ben Affleck választott helyszínei és a szépen felépített történet megjelenített epizódjai meglepően valóságosnak tűnnek. S mivel végig fojtogató a légkör, minduntalan azt érezzük, hogy egyetlen parányi szikra is elegendő lenne a robbanáshoz – és itt szó sincs költői túlzásról. Ugyanakkor kiegyensúlyozottabb közléseket várnánk Afflecktől, aki vérengző állatoknak állítja be az arabokat, és miután jól megkritizálja, erkölcsi magaslatra emeli Hollywoodot. Nem csak ezekből az okokból, hanem a nemzetközi viszonyok tekintetében is darázsfészekbe nyúlt Ben Affleck. Az idei torontói filmfesztiválon a nemzeti büszkeségükben megsértett kanadai filmkritikusok azt nehezményezték, hogy Kanada nem kapja meg a kormányát megillető elismerést, miközben a CIA feje fölé glóriát rajzol. A britek és az új-zélandiak szintén joggal vonták kérdőre a színész-rendezőt, aki hátrányukra másította meg a valóságot. Túl sokat áldozott be azzal, hogy a hatás kedvéért lesarkította a történetet, ráadásul az amerikai-iráni viszony látványos megromlása idején dobta piacra a filmet. Mindez abban az esetben nem lenne olyan nagy baj, ha Affleck nem kérkedne a film végén a mentőakció valósághű tálalásával.