Eddig 11 lemeze jelent meg a debreceni zenésznek, aki nem szeretné magát besorolni sehova

---

Debrecen – Más dimenziókba röpítené a hallgatókat albumaival Fonogeri, akit külföldön jobban ismernek, mint itthon. Interjú.

---

A civil életben műszaki informatikusként dolgozik egy környezettechnológiai cégnél, ám van egy másik énje is ennek a debreceni fiatalembernek. Több mint tíz éve tűnt fel a nemzetközi elektronikus zenei színtéren, ahol ma már ismert művésznek számít és sorra jelennek meg a lemezei.

Dehir.hu: Hogy indult Fonogeri, azaz Gyula Gergő zenei pályája?

Fonogeri: Igazából 1994-től készítek zenéket, teljesen autodidakta módon tanultam bele, kísérletezgettem. Akkoriban még a rave-house korszak és a hip-hop hatása alatt voltam. Aztán 1997-98 környékén megcsapott a magyar elektronika szele, az igazi, átütő változást azonban Yonderboi hozta 2001 környékén, az valami teljesen más volt, mint amit addig hallgattam. Az elektronikus zene, a jazz és a hip-hop olyan konstellációját adta, amiben meg volt az a plusz, amit a zenétől elvárok: a képiség, a moziszerű élmény, valami különös hangulat, más világok szele. Elkap, felröpít vagy levisz a mélybe, de olyan értelemben, hogy rögtön ráfókuszálsz és végigvisz egy úton. Nevezhetjük utazásnak, trip-nek, flow-nak. Akkoriban lett elérhetőbb az internet mindenki számára, ezért kutakodni kezdtem és sok hasonló, külföldi és magyar előadót találtam.

Akkor jöttem rá, hogy ennek már van egy külön kis világa, amibe én is tartozom, csak eddig nem tudtam róla. A mainstream ezeket a zenéket nem nyomta, tehát keresni kellett.

Felsorolni is nehéz lenne, hogy akkoriban mennyi magyar és külföldi együttestől kaptam inspirációt, és magam is milyen zenei hatásokkal kísérleteztem. Kitaláltam egy nevet, ami a fonográfból és saját nevemből jött, így lettem Fonogeri. Addigra már összeállt egy demo albumom, ami a Marbles (Üveggolyók) címet kapta, ezt elküldtem a Cökxpôn Ambient Társaságnak Budapestre. Ők meghallgatták az anyagomat, és Cserepes Panni meghívott a Tilos Rádióba, ott játszottam a saját számaimat. Közvetlenül előttem MC Kemon tolta a keverőn a zenéket, úgy éreztem, hogy itt egy másik világba csöppentem. 2007-től pedig Budapesten éltem néhány évet, ami lehetőségekben, alkotói munkában és szemléletben abszolút kinyitott.

Dehir.hu: Hogyan definiálná a saját stílusát? Kezdetben a chillout, triphop és ambient cimkéket olvashattuk a zenéjével kapcsolatban.

Fonogeri: Több, mint tíz év alatt a zenei világ nagyon sokat változott, a nagy terjesztői platformok (Spotify, iTunes, Amazon, Jamendo, Deezer stb.) beindultak, illetve a zenei stílusok is nagyon szofisztikáltak lettek. Ha zenészként feltöltesz egy albumot vagy egy számot, olyan címkéket kell ráakasztani, amikről korábban nem is hallottál. A chillsteptől, chillhoptól, jazzhoptól a vocal lounge-on át a dubtechig minden van, minden keveredik már mindennel. Talán az is benne van, hogy a mai szoftverekkel bárki csinálhat zenét, amitől művésznek érzi magát... Alapvetően az említett stílusokba való besorolás nem változott, bár készítettem mindig is egy kevés house-t, jazzes beütéses számokat, lounge-ot, easy listening-et, volt ibizás és clubos zeném is. Mostanában talán egy kicsit karcosabbak a zenéim, de mégis letisztultabbak lettek, pont mint az ember így 40 körül...

A saját zenémet már nem mindig tudom és talán nem is akarom besorolni sehová, rámondom, hogy elektronikus és kész. Van benne minden, mikor mi jön épp.

Ráadásul vannak olyan számok, amikben gitározok, de szeretem a hagyományos zongorát, illetve a kis verses szösszeneteket is.

Dehir.hu: Hogy került bele a zenei vérkeringésbe?

Fonogeri: 2002 környékén vettem egy analóg keverőt, akkoriban egy csoporttársammal, Jobbágy Zolival csináltunk egyetemi bulikat, amikre alkalmanként akár 4-500 ember is eljött. Ez jó volt arra, hogy megtanuljuk a vele járó stresszt, hogy nem annyira lehet hibázni, mert rögtön ránk néznek, fel a pultra… De ezek klasszikus bulis zenék voltak, nem olyanok, mint amiket én csinálok. A komolyabb lehetőségek a Tilos Rádió után nem sokkal, szinte egyszerre jöttek. 2007-ben Szerepi Andris (Dr. Juzztice, DRJ) által lehetőségem volt fellépni a Vekeri-tavi fesztiválon, ahol ők szervezték a formabontó underground Dub Székház zenei felhozatalát is. Elég pozitív visszajelzéseket kaptam a fellépés után, ez is újabb album összeállítására inspirált. De egyébként sem tudtam volna leállni, mert javarészt nem a véleményekre építkeztem, bár szívesen megfogadok építő jellegű tanácsokat, kritikákat. Ezt egy művész jól ismeri, ez belülről jön. Chris barátom javaslatára

felraktam a zenéimet a Jamendo nevű platformra, akkor kezdtem el igazán külföldi visszajelzéseket kapni rádióktól, podcastoktól, külföldi hallgatóktól.

Sorra kerestek innen-onnan és tették be a zenéimet válogatásokba, rádiós műsorokba, és folyamatosan együttműködésekre invitáltak.

Dehir.hu: Akár azt is mondhatjuk, hogy külföldön jobban ismert Fonogeri, mint itthon?

Fonogeri: Mindenképpen így van. Amit csinálok, az annyira rétegzene, hogy természetes, ha egy nagyobb merítésből több ember talál rá. Engem tényleg nem érdekel a hírnév, viszont foglalkozni kell a „brandinggel” is, másképp nem vesznek komolyan. Igazából sokat dob az ismertségen, ha a zenéket elérhetővé teszed különböző videók alá, szabad felhasználásra. És akkor akik a videókat nézik, felkapják a zenére a fejüket, rákeresnek és ők is felhasználják, tehát ez egy ilyen fastruktúra-szerűen kialakuló marketing, amit nem is te irányítasz. Meg aztán ott van az a nem elhanyagolható dolog is, hogy a Jamendo és több más nagyobb platform nem terjeszt Magyarországon zenéket. Nekik van egy olyan szolgáltatásuk, hogy

francia, holland, belga, brit, német, kanadai és egyéb bárokban, klubokban, éttermekben, fodrászatokban, fancy helyeken játszanak

non-stop különböző stílusú csatornákat, ahol a velük leszerződött zenészek trackjeit adagolják, többek között az enyémeket is. Így aztán nem nehéz elképzelni, miért ismertebb külföldön a zeném, és kevésbé itthon, de azért van ennek egy kulturális aspektusa is. Bár itthon is volt mindig szubkultúra és érdekes módon mindig világszínvonalú zenéket csináltak a magyarok is, külföldön mégis lelkesebbek és nyitottabbak az új dolgok iránt, hamarabb befogadnak egy körbe. Itt viszont akkor megy a zenéd (vagy még akkor sem), ha már letettél valamit külföldön.

 Dehir.hu: Nemcsak dalai vannak, hanem komplex lemezei is. Hánynál tart?

Fonogeri: Eddig összesen 11 kisebb-nagyobb lemezem jelent meg digitálisan, ez 148 zeneszámot jelent. Ezen kívül még van jelenleg legalább 2 albumnyi befejezésre váró zene és még közel 400 kezdemény, olyan hangulatképek, alapok, amikkel kellene valamit kezdeni, mert sajnálnám őket veszni hagyni.

Dehir.hu: Van értelme a youtube-videók világában albumokkal is előállni?

Fonogeri: Azt gondolom, hogy a mindennapi könnyűzenei fogyasztókon kívül vannak olyan zenekedvelők is, akik nem mindig úgy hallgatják a zenét, hogy beraknak egy online rádiót vagy hagyják, hogy a YouTube playlistben jöjjön, aminek jönnie kell. Egy YouTube playlist valamelyest hasonló egy albumhoz, ugyanúgy sorba állítva játszol le egymás után számokat. Persze

van jövője annak is, hogy egy program, egy AI válogatja neked a zenéket az ízlésed szerint, de én ebben az adagolt, terápia-szerű zenehallgatásban nem hiszek. Hol marad akkor a felfedezés lehetősége, hogy valami teljesen mást próbálj ki?

Szerintem van létjogosultsága az albumoknak, és a mostani zenei platformok kiválóak, mert ezt is, azt is támogatják: vehetsz egy albumot is, de megvásárolhatod akár számonként is. És ne feledkezzünk el a gyűjtőkről sem, akik szeretnek kigyűjteni egy diszkográfiát. Nem mindenkinek ugyanolyan a zenehallgatási szokása. Az egyik kollégám például ugyanazokat a Quimby és Harcsa Veronika albumokat hallgatja évek óta a kocsijában. Szereti, ahogy jönnek egymás után a számok, és már tudja, hogy mi fog következni.

Dehir.hu: Eddig utolsó lemeze, az Into The Labyrinth tavaly jelent meg. Ezt kiknek ajánlja?

Fonogeri: Azoknak, akik szeretik a sötétebb meséket. Szerintem felnőtt korban is fontos a mese. Ez az album egy olyan történet, ami befelé húz, mint ahogy a címe is mondja, „be a labirintusba”. A zakatoló ütemek és hangulati kulminációk után ambientes, misztikus, könnyed, álomszerű dallamok sugallanak alkony-szerű képeket, néha kattogó vonat és derengő lámpafény sejlik fel. Ez a mese valahol annak az eltévedésnek a vágya - az önként vállalt labirintus -, aminek a végén bár kijut az illető, már nem ebbe a világba. Hogy hová, legyen az a keresés lényege.

Dehir.hu: Milyen tervei vannak erre az esztendőre?

Fonogeri: Fontos, hogy a magam szintjét emeljem és ahhoz belőve jó zenéket csináljak, elröpítsem a hallgatót más dimenziókba, megmutassam neki, hogy merre jártam. Sajnos egyre többet kell a zenék menedzsment részével foglalkozni, szeretném ezt a területet vagy adott esetben a marketinget másra bízni. Szívesen csinálnék néhány számomhoz videóklipet, és van olyan tervem is, hogy bakeliten jelentetek meg limitált példányszámban egy amolyan „best of” lemezt. Tavaly indítottam egy internetes rádiót Terasz Rádió néven (s persze, nem kereskedelmi céllal), ide folyamatosan várok műveket amatőr vagy profi alkotóktól. Nem titkolt szándékom, hogy néha idézetekkel, felolvasásokkal, esetleg beszélgetésekkel tarkítsam a műsort – de meglátjuk, hogy mit hoz a jövő.