„Egyediek leszünk”: egy debreceni metalzenekar próbáján jártunk – fotókkal

---

Debrecen – A MAG együttes tagjai próbájukon meséltek eddigi legnagyobb sikerükről: nemrég megnyertek egy megyei tehetségkutatót.

---

Erőteljesen fúj a szél, nagy pelyhekben hull a hó, a gyerekek pedig élvezik, hogy beköszöntött a tél. Ebben a kissé zord időben, a MAG zenekar tagjaira várva feltérképezem a Böszörményi úti épületet, amelyben a srácok próbálnak. Nem túl bizalomgerjesztő a látvány, habár ez a földszinten működő söröző vendégeit és a turkálóba betérő vásárlókat vélhetően nem zavarja.

A MAG: Kapitány Miklós, Karácsony András, Varga Máté és Boldizsár Tibor

Nem kell sokáig ácsorognom, pár perc „helyszínmustrát” követően megérkeznek a fiúk: Boldizsár Tibor és Karácsony András gitáros, Kapitány Miklós dobos, valamint Varga Máté basszusgitáros. Együtt megyünk be a belülről sem túl barátságos épületbe, ahol kopott vakolatú falak mellett sétálunk fel a rozoga lépcsőkön az első emeleti próbaterembe. Közben Máté beszámol arról, hogy minden évben megszellőztetik a hely bezárását, de reménykednek abban, hogy ez még jó ideig nem következik be.

- Minden drágul és ezzel párhuzamosan egyre kevesebb a lehetőség is Debrecenben, emiatt pedig a zenekarok sérülnek a leginkább. Ha nincs hely, nem tudunk próbálni, enélkül nem lehet fejlődni, így felesleges koncertezni. Ha mégis fellépünk és nem csinálunk jó bulit, akkor annak nincs értelme. Meglehetősen összetett probléma, melynek a próbaterem jelenti az alapját. Nekünk szerencsénk van, habár a létbizonytalanság kardja ott lebeg a fejünk fölött, de egyelőre még nem csapott le – osztotta meg a basszusgitáros.

Megérkezünk a próbaterembe, melynek falait tojástartóval borították be: „a legjobb fapados hangszigetelés” – magyarázzák a fiúk. Nem hiányozhatnak a poszterek sem, az óriási MAG feliratú molinó pedig egyértelműen jelzi, kik is járnak ide próbálni. Míg ismerkedem a helyiséggel, Andrej elmeséli, hogy korábban egy blues együttes – amelyikben Miki is játszott – próbált itt, ők pedig „idepofátlankodtak”: két zenekar – kevesebb költség alapon. A másik csapat azóta kikopott, ők pedig egyedüli használókként megörökölték a termet. Elmondásuk szerint szinte mindegyik próbaterem foglalt az épületben, néhányat több együttes is bérel egyszerre, de akadnak még kiadó helyiségek. Arról azonban keveset tudnak, milyen egyéb próbálási lehetőségek vannak Debrecenben: nekik egyelőre nincs erre gondjuk.

Boldi és Miki félrevonul, ki-ki a saját hangszeréhez, Andrejjel és Mátéval pedig leülünk beszélgetni – ők ugyanis a zenekar „szóvivői”.

Andrejtől, a zenekar egyik alapító tagjától megtudom, hogy bár 2011-ben alakultak, számos változáson esett át az együttes, a jelenlegi felállásban pedig 2015 októbere óta zenélnek. Az énekestől közös megegyezéssel váltak meg, és úgy gondolták, hogy jó lenne megpróbálni az instrumentális progresszív vonalat.

De mit is jelent az, hogy „instrumentális progresszív metal”?

- Az instrumentális metal legfőbb ismertetőjegye az éneknélküliség. Kétféle instrumentális zenekart különíthetünk el: amikor egy szólógitárost helyeznek az előtérbe, illetve a riff-központú együtteseket (a riff hatásos, könnyen megjegyezhető, ismétlődő dallamrészlet – szerk.). Mi egyiket sem szerettük volna csinálni, nem a szokásos verze-refrén ismétlődésével, hanem jó gitártémákra építjük fel dalainkat. Teljesen tudatosan úgy alakítjuk a számokat, hogy mindenkinek legyen benne egy rövidebb-hosszabb önálló része, amikor az ő hangszere áll a középpontban, a többin pedig egyszerűbb dallamokat játsszunk – magyarázza Andrej.

Máté azonban inkább azt emelné ki, ami a lehető legkevésbé jellemző rájuk: az eladhatóság.

- Ez az a zene, amiben tipikusan olyan elemek vannak, amelyek mind rombolják azt, hogy egy dalból üzletet lehessen csinálni. A metaltól eleve ódzkodnak az emberek, sokan attól is viszolyognak, hogy progresszív, tehát találhatóak benne törtritmusok és ütemváltások – fejti ki a basszusgitáros, majd hozzáteszi, hogy ebből a szempontból „az sem menti meg a dalt, hogy nincs benne ének”.

- Viszont pont emiatt a metalon belül sok helyre beférünk – veszi át a szót a gitáros –, a klasszikus és progresszív metal rendezvényeken is felléptünk már. Az instrumentális zenén belül új vonalat próbálunk törni, az pedig nagy kihívást jelent, hogy olyan ötletet vigyünk véghez a számokban, amely elsőre is megjegyezhető. Tisztában vagyunk vele, hogy a mai zenehallgató közönség a pop- és a rockdalokra szocializálódott, amelyek a fogós dallamra és a számtalanszor elénekelt refrénre épülnek. Mi azonban szándékosan nem erre törekszünk, habár arra igen, hogy „catchy” legyen.

Egy tipikus dalszerzés úgy néz ki náluk, hogy Andrej egyfajta vázlatként megírja a gitártémákat, amiket aztán a próbákon együtt csiszolnak kész szerzeménnyé. Hasonlóképp született meg a The Fallout című szám is, amellyel a zenekar eddigi legnagyobb sikerét érte el.

Novemberben ugyanis megnyerte a PURE MUSIC tehetségkutatót.

A debreceni studio-iNside hangstúdió már hatodik alkalommal hirdette meg tehetségkutatóját a Hajdú-Bihar megyéhez kötődő zenekarok számára. Az együttesek egy fotóval jelentkezhettek, melynek alapján a szervezők egy flájert tettek közzé a közösségi oldalukon. Erre kellett lájkokat és megosztásokat gyűjteni, a kellő számú szavazat megszerzése után pedig beküldhették azt a dalt, amellyel pályázni akartak. Ez alapján egy hatfős szakmai zsűri hallgatta meg a számokat, majd kiválasztották az általuk három legjobbnak ítélt szerzeményt, és a döntős zenekarokat meghívták a stúdióba egy „élő meghallgatásra”.

- Maga a zsűri nem volt jelent, egy videót készítettek a produkcióról, hogy megnézzék, hogyan tudjuk eljátszani a dalt. Némileg szerencse volt, hogy az egyik csapat kénytelen volt visszamondani a szereplést, így ketten maradtunk a ROVER zenekarral. A döntő több szempontból is kihívás volt, nekem különösen, mivel pár nappal előtte eltört az ujjam kosarazás közben. Ezt akkor még nem tudtam, viszont borzasztóan fájt, de úgy voltunk vele, hogy mindenképp meg kell csinálni, ha törik, ha szakad. Szó szerint... – mesél a döntős élményekről Máté.

„Abszolút összehasonlíthatatlan volt a mezőny” és a zsűri sem kifejezetten metalkedvelőkből állt, így még inkább megtisztelve érzik magukat, hogy rájuk esett a választás. Nem példa nélküli, hogy egy ilyen produkció nyer, ugyanis a debreceni Ghost Toast 2014-ben szintén egy instrumentális progresszív metalszámmal végzett az első helyen.

- Mondhatjuk, hogy minden harmadik tehetségkutatót egy ilyen stílusú zenekar nyeri meg, úgyhogy izgatottan várjuk, mikor bukkan föl a következő generáció – fűzi hozzá Máté.

Werkfilm, kiadókeresés és 2018-as tervek

A győztes dalt stúdiókörülmények között, profi minőségben rögzíti a studio-iNside, illetve egy full HD minőségű werkfilmet is készít, melyet közzétesz a YouTube-csatornáján is. Manapság mélyen a zsebébe kell nyúlnia egy feltörekvő zenekarnak, ha videoklipet, vagy stúdióminőségű albumot szeretne. Ezzel a lehetősséggel körülbelül 100 ezer forint értékű nyereményben részesültek, melyet promóciós célra akarnak felhasználni.

- Mi is megkapjuk a felvételt, onnantól kezdve pedig azt kezdünk vele, amit akarunk, illetve amit tudunk.

Nem titkolt szándékunk, hogy egy kiadóhoz szeretnénk szerződni,

ezzel a díjjal pedig nagyobb eséllyel indulhatunk – mondja bizakodva Andrej.

A The Fallout című dalhoz már elkészültek a stúdiófelvételek, csak az utómunkálatok vannak hátra. A fiúk remélik, hogy még idén hallhatja-láthatja a közönség, azonban akkor sem csüggednek, ha nem tehetik „a karácsonyfa alá”. Akár ebben az évben, akár jövőre jelenik meg, mindenképp remek felvezetője lesz a következő albumuknak.

- A készülő nagylemez jól tükrözi azt az új irányt, amelyet kijelöltünk. Felépítésében is változatos, tipikus progresszív vonalat kezdtünk el megvalósítani, amely a hazai piacon mindenképp kitűnik. Én legalábbis szeretném azt hinni, hogy egyediek leszünk, nem csak Debrecenben és a megyében, hanem országszerte is. Az lenne a cél, hogy ha valaki meghallja egy másik előadó hasonló stílusú dalát, azt mondja rá, hogy „ez inkább olyan MAG-os”. Ez lenne számunkra a csúcs – fejti ki a Máté.

Azt azonban mindenképp hozzá kell tenni, hogy

„nem jó ma Debrecenben metalzenekarnak lenni, mert egyre kevesebb a lehetőség, sőt nincs is konkrétan rock- és metalspecifikus hely a városban”.

- Két-három évvel ezelőtt virágzott az underground metal, most viszont egyre rosszabb a helyzet. A fellépések nézőszámán szerencsére ez nem észlelhető, de sajnos tudatosítani kell magunkban, hogy kevés helyen tudjuk megmutatni a zenénket. Nyilván, ha adódik valami, akkor azt meg kell ragadni, de sokszor óriási szerencsére is szükség van, nem elég az, hogy kitartóan „kopogtatunk az ajtókon” – részletezi a basszusgitáros, majd Andrej kiegészíti azzal, hogy ebben az évben kevesebbet „kilincseltek” és a lehetőségek is lecsökkentek, de 2018-ban a nagyobb városokat is megcélozzák.

Egy barátjuk, Gyarmati Dominik szívességből elvállalta, hogy a MAG koncertszervezője lesz. A csapat hosszú távú célja, hogy minél több helyen megmutassák magukat, és elmondásuk szerint óriási terhet vesz le a vállukról Dominik. Az pedig „egyelőre nagyon biztató, amit a 2018-as évre felvázolt”: a négy hónapos terv szerint a szélrózsa minden irányába szétszórják a MAG-ot.

- Reméljük, hogy nagyon sok helyre eljutunk, és azokra a helyekre később vissza is hívnak, mert ennek csak úgy lenne értelme, ha visszatérő vendégek lennénk – zárja le a beszélgetést Máté, majd a kezembe nyomnak egy hallásvédő fültokot és megmutatják, hogyan is néz ki náluk egy átlagos zenekari próba.