Belépés
Regisztráció
Egy éjszaka a múzeumban: csodálatos a debreceni Impressziók kiállítás
Szerző: Magyar Evelin | magyar.evelin@dehir.hu Közzétéve: 2018.06.19. 11:45 | Frissítve: 2018.06.20. 08:17
Debrecen - Különleges utazásra indulhatunk: át évszázadokon, stílusokon, színeken és formákon. Engedjék szabadon fantáziájukat, s vegyenek részt az úton önök is Picasso, Van Gogh és Warhol képeivel.
Különleges élményben lehetett része annak, aki hétfő este a Modembe látogatott. A kortárs művészeti központban ugyanis éjszakai tárlatvezetésen vehettek részt az érdeklődők az aznap nyílt Impressziók című kiállításon. Az évtized debreceni tárlatát 22 órától Horányi Attila esztéta, a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem (MOME) docense mutatta be a művészet kedvelői számára közérthetően és igen szórakoztató stílusban.
Az Impressziók című tárlatban való elmerülést egy kellemes sanzonest vezette fel: Szalóki Ági énekelt a Modem alsó szintjén. Az első emeleten pedig a művészeti központ eddigi egyik legjelentősebb tárlatának ismertetésére vártunk izgatottan.
Az éjszakai tárlatvezetés ötlete egészen felvillanyozóan hatott a közönségre: a jegyeket szinte pillanatok alatt elkapkodták.
Ez nem is csoda: a szokatlan időpontban történő esemény jó alkalmat ad arra, hogy némileg más szemszögből pillantsunk a művekre. Hatványozottan igaz ez például a szürrealista alkotásokra, amelyekből kevés jutott ugyan az Impressziókra, mégis fontos mérföldkövet jelentenek benne.
Ugyanis egy egészen különleges utazásra invitálja megtekintőit a tárlat: a 19. és 20. századon repít keresztül, s 56 alkotás segítségével a művészettörténet legfontosabb változásain vezet át úgy, hogy a műkedvelők megértsék, mely folyamat mely szemléletváltásból alakult ki. Mindennek megértésében segített Horányi Attila, aki a tárlat jelentőségét abban ragadta meg, hogy
a stílusok itt „beszélgetnek egymással”. Utalt ezzel arra, hogy „az antimoderntől az antimodernig jutunk úgy, hogy közben a modernségen is áthaladunk”.
Talán furcsán hangzik ez a kijelentés azok számára, akik még nem látták a képeket, de nagyon jó megközelítés, s jól aláhúzza a tárlat mibenlétét.
De mit is láthatunk az Impressziókon? „Trükkös a tárlat címe, hiszen a benyomásokat előtérbe helyező impresszionizmus az alap, ám betekintést enged különböző stílusokba, izmusokba, s egy-egy kép által eredet és vitákat is bemutat” – emelte ki a tárlatvezetés elején Horányi Attila. Monet-tól Van Goghig, Matisse-tól Warholig – ezt az alcímet viseli a kiállítás, ám a legnagyobb mesterek munkáin túl más izgalmakat is tartogat ez a tárlat.
A retinát támadó fény szépsége
Barbizoni iskola, verizmus, posztimpresszionizmus, impresszionizmus, fauvizmus, posztmodern, pointillizmus, pop art, szürrealizmus, s még több stílus, irányzat helyet kap itt logikus elrendezésben. Mind idő, mind kialakulási rend szempontjából következetes a tárlat, így még inkább segíti látogatóit.
A radikálisan antimodernista preraffaelitáktól indulunk: ők az iparosodástól menekülni próbáló művészek egy csoportja voltak. Tőlük haladtunk tovább William Turner, Van Gogh és Picasso alkotásai felé: a második teremben már az új szemlélet képviselői kapnak hangsúlyt. „A modernizmusban már a festő jelenléte a fontos, nem pedig a gondolatiság” – hangsúlyozta az esztéta. A korábbi akadémikus stílus merev szabályait megkérdőjelező impresszionisták képeivel kapcsolatban a szakember elmondta: ők azt vallották, hogy fel kell rúgni mindent, amit valaha tanultak. Szakítottak a korábbi témákkal, s igyekeztek „azt a fényt rögzíteni, ami megtámadja a retinánkat”.
Népszerűek voltak ekkor a korábban értéktelennek titulált tájképek: ennek szép darabjait láthatjuk a kiállításon.
A kifulladó impresszionizmusból eljutunk a pointillizmusig és egészen a posztmodernig és Andy Warholig is. Az út során pedig csodás képeket láthatunk különböző témákban: Picasso Harlequin fej című egészen megrendítő képét, Roy Lichtenstein képregény ihlette litográfiáját, Warhol szitanyomatát Joseph Beuys-ről, Gustave Courbet Étretat sziklái című festményét és Millet Parasztját is, a sort pedig folytathatnám.
Nem csak stílusok sokaságával találkozunk itt: rajzok, olajfestmények, litográfiák, szitanyomatok is helyet kaptak a tárlaton.
Az igazi elmélyülést segíti több jó megoldás is a tárlaton: határozott, mégsem tolakodó falszínek, jó térelosztás, a képek között hagyott megfelelő távolság és a jó szögű és mértékű megvilágítás mind az Impressziók javára írható.
Egy dolog viszont nagyon hiányzott számomra: csekély mértékű interaktivitást csempésztek a kiállítótérbe, csak az utolsó, erősen elhatárolt teremben van egy nagy kivetítő, ahol angol nyelven pereg egy dokumentumfilm. Sajnos ide már egy látogató sem pillantott be, én is csak a hangokra figyeltem fel, érdemes volna erre a részre egy külön táblával felhívni a figyelmet.
Bár teljesen érthető a szervezők aggodalma, hiszen egy 10 milliárd forintra biztosított tárlatról van szó, mégis kicsit zavaró, amikor becsipog a készülék, ami jelzi, hogy 40 centimétertől bizony közelebb vagyunk az alkotáshoz. Pedig egy részüknél pont, hogy közelről lehetne igazán megfigyelni az ecsetkezelés vagy a vonalvezetés finomságát, sajátosságait.
Ez viszont mit sem von le abból a tényből, hogy egy roppant nagy jelentőségű tárlat érkezett Debrecenbe, s csak a városközpontig kell érte elsétálni.
Fontosságához mérten pedig szolid árat kérnek a megtekintéséért. Az izgalmas és érdekes témákat feszegető tárlatvezetés végén mindenki a maga tempójában és szája íze szerint fogadhatta be a látottakat: a tárlat kedvencei ezúttal Paul Signac, Picasso és Warhol voltak. A mesteri festmények alig engedték el a látogatókat: a tárlatvezetésen résztvevők többsége még fél 12 után is a kiállítótérben nézelődött. A Múzeumok Éjszakáját hangulatosan felvezető élmény egyértelműen pozitívnak, a kínálat pedig debreceni viszonylatban egészen kiemelkedőnek bizonyult.
Aki lemaradt, ne aggódjon: az egészen szeptember 23-áig látogatható kiállításon több tárlatvezetés is lesz, ezeket színészek és képzőművészek tartják majd.
Kapcsolódó cikkek:
2024.02.03.
HOZZÁSZÓLÁSOK (0)