„Egy ilyen helyzetben, ha a férfi megpróbál rámászni a nőre, akkor az a minimum, hogy a nő ágyékon rúgja”

---

Debrecen – Különleges értelmezésben mutatja be Giacomo Puccini talán legismertebb operáját, a Toscát, Csokonai Színház. Mire számíthat a közönség? Gábor Sylvie rendező vall a részletekről.

---

Az első ízben e hét pénteken látható előadásban Gábor Sylvie rendező erős és érzékeny karaktert formál a szopránból, aki körül a harmadik felvonásra elfogy a levegő. A rendkívüli nemzetközi tapasztalatokkal rendelkező Gábor Sylvie (korábban tagja volt a Theater Osnabrücknek, a Komische Oper Berlinnek és a stuttgarti Staatsopernek is) a cselekményt az 1930-as évek tájára helyezi.

Fotók: Máthé András

A művésszel izgalmas, merész interjú készült, melyet a Csokonai Színház honlapján olvashatnak el teljes terjedelemben. Gábor Sylvie ebben mesél arról is, miután hosszú ideig német operaházakban dolgozott, hogy került haza Magyarországra, és a budapesti munkák után Debrecenbe.

Arra a kérdésre is választ ad, vajon irodalomtól valóban idegen-e a nemek szerinti külön csoportokra való felosztás vagy sem, s ilyen alapon létezik-e gyökeresen eltérő női és férfi értelmezés egy művészeti alkotás kapcsán, s ha létezik, akkor mi lehet az a női szemszög, ami a férfiak értelmezésétől eltérő világot teremt.

- Én nem láttam még igazából megrendezve a Toscát. Vannak egyértelmű zenei motívumok, vannak egyértelműen kifejtett szövegek, amiket azok a produkciók, amiket láttam, elmismásolták. Nekem ez nem volt elég.

Elmondom a legegyszerűbb példát: az első felvonásban a Te Deum összefolyik a Scarpia monológjával, ahol Scarpia arról fantáziál, hogy mi mindent csinálna Toscával, ha végre megkaphatná. Majd elhangzik az a mondat a Scarpia szájából, hogy „Tosca, miattad elfeledtem Istent”. Én még nem találkoztam olyan rendezéssel, ami megmutatta volna, hogy ez miért van így. Számomra egyértelmű, hogy ez egy merevedés a templomban, a mise alatt. Scarpia elszégyelli magát, bűnbocsánatért könyörög, legalábbis megpróbálja ezeket az erotikus fantáziákat kiűzni a fejéből.

De Toscát is rendre egy hisztis tyúkra degradálva látjuk. Sokkal mélyebbre kell ásnunk, hogy megtudjuk, ez a nő mit miért csinál. Tosca egy végtelenül erős, érzékeny nő, aki az én olvasatomban idősebb, mint a Cavaradossi, mindketten művészek, mindketten hihetetlenül érzékenyek. Ebbe rondít bele Scarpia, aki egy nagyon reális, bűnözőktől körülvett világból érkezik közéjük, és aki nincs hozzászokva, hogy ne kapja meg azonnal, amit akar. (…)

Azt gondolom, hogy Tosca körül a harmadik felvonásra elfogy a levegő, beszűkül a tér, és nincs is más lehetősége, mint az öngyilkosság.

Rájön, hogy átverték, mert Cavaradossi meghalt, közben hallja a férfikart, hogy Tosca megölte Scarpiát, vagyis pontosan tudják, hogy ő volt a rendőrfőnöknél utoljára. Tudja, ha elkapják, őt is falhoz állítják. Nagyon fontos az utolsó mondata: „Scarpia! Isten előtt találkozunk.” Ezzel önként hoz egy döntést: ti nem fogtok hozzám nyúlni, nem adom meg magam nektek. Nekem ebben a döntés fontos, nem az, hogy egy fél franciafüggönnyel a testén látványosan leugorjon valahonnan.

Választ kap az olvasó arra is, mit gondol Gábor Sylvie, hogy bár a Tosca az egyik legtöbbet játszott opera, el lehet-e rugaszkodni az eddigi értelmezésektől.

- Nem láttam olyat, amitől ne tudnék. Be kell vallanom őszintén, hogy tavaly Torre del Lagoban megnéztem az előadást, és kijöttem. Ott sem arról szólt, amiről kellene, csupán elvizezett megoldásokat láttam. Mert ha végig gondoljuk, a második felvonás egy komplett metoo jelenet. Cavaradossit elviszi Scarpia két kápója, Tosca vele akar menni, de ezt Scarpia megtiltja és – megint csak az én olvasatomban – bevágja Tosca előtt az ajtót. Ráfordítja a kulcsot, sőt a mi díszletünkben a lamellákat is elfordítja.

Nincs menekvés. Egy ilyen helyzetben, ha a férfi megpróbál rámászni a nőre, akkor az a minimum, hogy a nő ágyékon rúgja. Volt is nézeteltérés emiatt, mert a Cavaradossit játszó Călin Brătescu megkérdezte tőlem, hogy miért gyűlölöm a férfiakat, amit nem nagyon értettem. Aztán kiderült, hogy erre a jelentre gondolt, mi az, hogy Tosca így megrúgja Scarpiát.

Mondtam, hogy szerintem a férfi örüljön, hogy ennyivel megússza. Persze nem ússza meg, mert nem hagy Toscának nyugtot. Scarpia életében először veszti el az önkontrollt (Tosca miatt) és abba bele is hal.

S hogy milyen fogadtatásra számít a művésznő?

- Nem tudom, de nagyon-nagyon kíváncsi vagyok. Főleg a férfiak véleménye érdekel majd, hiszen a Calinnal való diskurzus bebizonyította, hogy nagyon különbözően gondolkodik a két nem bizonyos dolgokról. Szeretném hangsúlyozni, hogy nem provokálni szeretnék, egész egyszerűen női reakciókat viszek fel a színpadra, mert nőként nem tudok másképp viszonyulni ehhez az operához. Egyébként érdekes, mert a próbafolyamat alatt két-három ember is jelezte, hogy nagyon bátor rendezésnek látja a munkámat, ami megdöbbentett, mert számomra ez nem bátor, hanem természetes. Nem tudnám másképp megcsinálni, mert nőből vagyok.

A teljes interjút itt, a Csokonai Színház honlapján tudják elolvasni!