Egy olyan szoba épül a Csokonai Színpadán, amiben a lélek szinte megszűnik

---

A hazai független kortárs tánc két meghatározó szereplője, Egyed Bea és Simon Renáta Szoba című táncszínházi produkciója érkezik hamarosan a Csokonai Színházba.

---

Kinek a döntését hozzuk meg? Honnan tudjuk, hogy melyik a saját döntésünk, és melyik a szüleinké, tanárainké, szerelmünké? Kinek akarunk folyton megfelelni? Ki irányítja valójában az életünket? Mik az elképzeléseink arról, hogy milyennek kellene lennünk ahhoz, hogy elfogadjanak, szeressenek és megbecsüljenek bennünket? Mi történik akkor, ha meg akarunk szabadulni attól a maszktól, amit a társadalom kínos elvárásai pakoltak ránk?

„Minden ember egy szobát hordoz magában. Ezt a tényt akár hallás után is megállapíthatjuk. Ha valaki sietősen halad, s odafülelünk, éjszaka például, mikor körös-körül teljes a csend, hallani, mondjuk, egy lazán fölerősített falitükör kis verdesését. ”- mondja Franz Kafka, A nyolc oktávfüzet első részében.

A XXI. századi ember számára egy szoba az egész világot hordozhatja magában. Napjainkban az internet egy olyan strukturált információháló, amelyen keresztül virtuálisan bárhová eljuthatunk, anélkül, hogy fizikai valónkban megtennénk az oda vezető utat. A fantázia világának viszont ez a kényelem olykor komoly határokat is szabhat.

A jelen korban, az internet világában úgy, mint esetünkben, a szoba jelöli azt a tértípust, ami minden más térrel kapcsolatban áll, és valós hellyel rendelkezik. Ami a színházi térbe helyezve eleve egy dupla csavart feltételez: hiszen egy spektákulum elé tárt mágikus helyzetben teremti meg az intimitás illúzióját. A fentebb említett fantázia világa minden gyerekszobában határtalan; a kezdeti, csiszolatlan, kényszerektől és megfeleléstől mentes tudatállapotban még saját bensőnkben is meg tudjuk teremteni világunkat, amelyet olyanná alakítunk, amilyennek látni szeretnénk.

Simon Renáta és Egyed Bea készülő produkciójukban ennek a belső térnek a sajátos világát szeretnék megteremteni.

Két nőt látunk ebben a magánnyal és hiánnyal átitatott, intim hatású térben. Egyéni útjukat, küzdelmeiket, félelmeiket, kérdéseiket, harcaikat ismerjük meg. Az ő személyes történetük rajzolódik ki előttünk, arról, hogyan váltak őszinte, tiszta szívű lelkekből, arctalan, maguk számára is ismeretlen lényekké.

Talán ezekben valahol mind egyek vagyunk. Talán az élet küzdelmeiben nincs közöttünk szeparáció. Talán a legfontosabb kérdésekben a nemek különbözőségei is elhalványulnak. S nem marad más, csak az ember.