Énekel, játszik, dalszöveget ír a hetedik hónapban is

---

Ragyogó napsütésben, egy szép tavaszi napon találkoztunk Újhelyi Kingával a főtéren. A fiatal színésznő olyan boldog mosollyal arcán sütkérezett a kora délutáni fényben, amilyenre csak a kismamák képesek.

---

Dehir.hu: Hányadik hónapban vannak?

Újhelyi Kinga: Ez már a hetedik. Jól vagyunk, de ha tehetném, a kismamatorna helyett most is inkább sietnék próbálni, játszani, énekelni - nehéz elszakadni a megszokott színházi életemtől.

Dehir.hu: Mit szóltak a színházban, amikor kiderült, hogy hamarosan ilyen fontos változás áll be az életében?

Újhelyi Kinga: Meglepődtek, de természetesen örültek és gratuláltak. Vidnyánszky Attila (rendező, a színház igazgatója – a szerk.) azért viccesen megállapította, hogy megkavartam kissé a dolgokat... Így alakult, hogy az idei évadban a meglévő előadások mellett az Elnémulás című darabban játszhattam. Szívesen vállaltam volna még több feladatot is, például a Világvége szerelemben, de tudom, hogy hiába jutottam volna el a premierig, nyáron már nem utazhatnék a társulattal mondjuk Kapolcsra.

Dehir.hu: Elég sajátos időbeosztása van a színházi embereknek: próba délelőtt, délután, este játék... Hogy bírja? Ki tud kapcsolni?

Újhelyi Kinga: Nem lehet, de nem is akarok, mert ez az én életem. Nagyon szeretem a színházat, ha éppen nincs dolgom, akkor is szívesen bemegyek, csak úgy beszélgetni egy-egy darabról, szerepről, szituációról, nézni másokat, tanulni, figyelni, segíteni egymásnak. Ez nem olyan munka, hogy reggel kezdem, délután meg befejezem.

Dehir.hu: Több mint öt éve dolgozik a Csokonai Színházban. Milyennek látja a várost?

Újhelyi Kinga: Barátságosnak. Vannak nagyon hangulatos részei. Nagyon jó, hogy van egy erdeje, ahol szeretek futni.

Dehir.hu: És milyen a debreceni közönség?

Újhelyi Kinga: Azt mondták, mielőtt idekerültem, hogy a cívisek igazi nyakas emberek, szigorúak, de ha valakit megszeretnek, akkor az előtt megnyitják a szívüket. Úgy éreztem, nem könnyen fogad be senkit ez a város. Azt is nehezen szokták meg, hogy sokat változott a színház, nagyon más lett, mint hat vagy tíz éve. Volt, aki elmaradt, de jöttek mások.

Dehir.hu: Milyen lett?

Újhelyi Kinga: Szerintem izgalmas, sokszínű. Nem a felszínt mutatja be, hanem az igazi mélységeket. Hozzám ez nagyon közel áll. Azt már a régi görögök is úgy tartották, hogy a színház egyfajta szolgálat, de nem jelentheti pusztán a közönség igényeinek kiszolgálását. A színház a néző részéről is nyitottságot, közreműködést igényel, nem olyan, mint amikor otthon leül valaki a tévé elé, és magához vesz egy csomag pattogót... Mi is teljes szívvel és lélekkel csináljuk. Én mindig is úgy voltam vele, hogy bármit is teszek, azt vagy rendesen, vagy sehogy... Inkább csak egyfélét, de azt teljes odaadással.

Dehir.hu: Azért a színpadon csodákra képes, akár játszik, akár énekel. Tudna választani a kettő közül?

Újhelyi Kinga: Nem, ilyenen soha nem gondolkodtam. Annak idején a veszprémi színházból úgy jöttem ide, hogy nem elsősorban énekes darabokban szeretnék játszani, de hamar megtaláltak ezek a szerepek is.

Dehir.hu: Honnan származik az énekléshez. illetve a színházhoz fűződő viszonya?

Újhelyi Kinga: Nagyon régi keletű... Mondhatnám, hogy már a középiskolás évektől kezdve ez érdekelt, de valójában már másodikos koromban is errefelé indultam el. Drága nagyapám mindig biztatott, s ha szépen imádkoztam, szavaltam vagy jól szerepeltem az iskolai ünnepségeken, mindig megjutalmazott.

Dehir.hu: Színházi ember a férje is, Mispál Attila rendező. Ez könnyíti vagy bonyolítja a helyzetüket?

Újhelyi Kinga: Jó, mert ismerjük mind a ketten ezt a világot, de néha furcsa is lehet, amikor például engem is rendez, mint az Olympiában vagy a Kőrózsában.

Dehir.hu: Mivel tölti a kevés szabadidejét? Említette a futást. Főzni például mennyire tud, vagy szeret?

Újhelyi Kinga: Nagyon szeretem az erdélyi ételeket, az erdélyi ízeket, ezek az otthont idézik fel bennem mindig. Most pedig lazításként éppen dalszövegeket írok a Saint-Exupéry életét megidéző, jövő évadra tervezett darabhoz.

Dehir.hu: Látja, milyen lesz az élete mondjuk két-három év múlva? Itt lesz Debrecenben?

Újhelyi Kinga: Sok minden történhet ez idő alatt. Ha szükség lesz rám, arra, amit én tudok, illetve arra, aki én vagyok, akkor miért is ne maradnék. Vannak álmaim, elképzeléseim, de azokról nem szívesen beszélek, mert úgy gondolom, van, amit az ember ne mondjon ki, tartson magában. Ha majd ott tartunk, meglátjuk, mit is hozott a jövő...