Ennél aktuálisabb nem is lehetne a Vojtina Bábszínház új előadása
Szerző: Piskóty Teréz | info@dehir.hu Közzétéve: 2018.05.01. 10:00 | Frissítve: 2018.05.02. 14:34
Debrecen - Gergőce és Máriskó sem tudják, mi a jobb nekik: bátran nekiindulni a nagyvilágnak, vagy ott maradni, ahol leélték addigi életüket és mindent jól ismernek. Vajon az újdonság hívó szava vagy a megszokás lesz az erősebb? Kritika.
Mesének álcázva mellbevágóan aktuális problémát feszeget a vojtinások Madarak voltunk című legújabb előadása. Hiába ajánlják 4 éves kortól az előadást, komolyabb a téma, mint egyes felnőtt színházakban. A történet szerint, amely Galuska László Pál tollából származik, van két gyermek: Gergőce és Máriskó, akik életük hajnalán együtt csintalankodtak. Egyik gyermeki rosszaságból a másikba keveredtek, de tiszta szívvel, amit megőriztek felnőtt korukra is.
Madarak voltunk
Így mentettek meg egy angyalt a kegyetlen cirkuszigazgató karmai közül, aki csak kihasználta a csodát, ami az útjába került.
Az angyal hálából három aranyhajszálat adott, melyek átsegítették Gergőcét és Máriskót az élet akadályain. Így tudta Máriskó megmenteni Gergőcét a Szipirtyó háromszemű lányától, a háborúból, ahova az Ördög küldte, és a farkastól az erdőben. Ki gondolná, hogy az igazi kaland talán csak ezek után következett számukra?
Az előadás keretes szerkezetű. Az első és utolsó jelenet ugyanaz: két meglett ember nekivág az ismeretlennek – s ebben a jelenetben mindkétszer hatalmas a feszültség, ahogy maguk mögött hagytak mindent, még a halál is átérezhető volt benne. Gergőce és Máriskó történetét visszaemlékezésként láthattuk, így megtudva, hogyan jutottak el idáig.
Maga a történet kicsit archaizálva volt a kosztümök segítségével. Dénes Emőke és Hajdú Péter minden tapasztalatukat latba vetve játszották a drámai főhősöket mélységet adva a karaktereknek. Schneider Jankó lendületessége, Nagy Viktória könnyedsége, Telenkó-Oláh Tímea lelkesedése és Reschofszky György derűje pedig színesítették az előadást.
Többségében a negatív szereplőknek jutott a humor, így csempészték vissza a vásári bábjátékok hangulatát.
A feszültséget az is fokozta, hogy ha valamelyik bábszínész éppen nem vett részt aktívan az adott jelenetben, akkor is minden figyelmét az előadásnak szentelte.
A színpad is megadta a lehetőséget, hogy kibontakozzanak a színészeknek. Egyszerűség jellemezte, de rejlettek benne titkolt képességek, mint a középen sokszor forgatott és mindenre alkalmas kocsi, aminek annyi funkciója volt, hogy számon tartani sem lehetett. Arról nem is beszélve, hogy egy ilyen kocsi jól jöhetett akkoriban azoknak, akik az elvándorlást választották. Remek szimbólum, de a jövőjük felé vezető útra is a kocsiból kialakított kapun át láttak rá.
Az előadás címe talán arra utal, hogy a szabadságunkat feláldoztuk mi, emberek a biztonságos röghöz kötöttségért, de még az emlékét őrizzük a lelkünk mélyén.
A madaraknál pedig mi lehetne jobb jelképe a szabadságnak, a léleknek és egy szerelmes párnak.
Az előadás mértanilag pontos megszerkesztése, a színészek tehetsége és a befektetett munka sem tudta elterelni a figyelmemet arról, hogy féltsem a gyerekeket. Mindhiába volt teletűzdelve az előadás mesei elemekkel – mint például a három próbatétel, a boszorka vagy az ördög –, ez nem mese volt.
Maga a „mese” is úgy született, hogy egy kis zempléni, többségében romák lakta település egyik házának falán olvasható Daróczi Ágnes Madarak voltunk című költeménye. Kovács Géza rendező a vers alapján kérte meg Galuska László Pált, hogy írjon mesét az elvágyódásról.
Ez az előadás olyan dolgokról beszélt, melyeket talán még nem is értenek igazán a gyerekek, és ez jó is így.
Idővel viszont rájuk is várnak nagy döntések, melyek befolyásolják az életük alakulását és arra kényszerítik mindannyiójukat, hogy gyermeki naivságukat és a jóba vetett hitüket hagyják maguk mögött. Remélem, hogy ezek után – ahogy ez a drámai darab is fűszerezve volt humorral – is marad bennük a gyermeki lelkületükből és látásmódjukból. Bátorság kell a repüléshez, az újrakezdéshez, de ahhoz is, hogy hűek maradjunk önmagunkhoz.
Kapcsolódó cikkek:
HOZZÁSZÓLÁSOK (0)