Ezek a művek azért születtek meg, hogy a közönség elé kerüljenek: így látja a debreceni műgyűjtő – videóval

---

Debrecen – Hol tartanak a magyar alkotók? Kik érnek sokat? Hogyan működik a magyar piac? Beszélgetés Antal Péterrel.

---

Akkor válik valaki igazán gyűjtővé, amikor több a képe, mint a fala – ezt a gondolatot Antal Péter egyik barátja fogalmazta meg. De az Antal–Lusztig-gyűjtemény tulajdonosa nem csak emiatt igazi gyűjtő. Benne van az a szenvedély és az a hatalmas tudás, ami miatt ma Magyarország egyik legnagyobb műgyűjtője. Kollégánk, Nádasdi Anikó a Párizsi absztraktok című tárlat egyik kiállítóterében beszélgetett vele.

Antal Péter azt mondta, a műtárgyak áránál sok tényező lehet meghatározó: a kvalitás, a művész, a ritkaság, a gazdasági viszonyok, a kereslet-kínálat, illetve az aktuális divat – ami hosszú idő óta az absztrakt, a modern, a kortárs műveket jelenti. Hozzátette, a kortárs magyar alkotók közül az absztrakt művészetet képviselők ázsiója értékelődött fel.

A műgyűjtő arról is beszélt, hogy ahhoz, hogy az ember találjon valamit, folyamatosan a piacon kell lenni.

„Az internet jóvoltából ez a piac nyitottá vált és szabadon betekinthető. Gyakorlatilag minden nap találkozom a piaccal, hiszen órákat töltök azzal, hogy a nemzetközi aukciós házak kínálatait nézem, keresek és néha találok” – mondta.

Antal Péter szerint az első élmény felfedezni magát a tárgyat és azt, hogy megszerezhetővé vált. Ezt követi „a becserkészés”, ami az igazi élmény: „amikor meg tudom venni, haza tudom hozni és egyrészt a gyűjtemény részévé tudom tenni, másrészt pedig a magyar közönség számára is láthatóvá válik”.

Megszerzi, de láthatóvá is teszi

„Ezek a művek mindenkor azért születtek meg, hogy a közönség elé kerüljenek. A művek szerencsétlensége az, hogy bekerülnek egy magángyűjteménybe és eltűnnek a közönség elől és úgy gondolom, hogy ezt a szerencsétlenséget nem támogatni kell, hanem pontosan ellene kell tenni.

Az elmúlt évtizedekben – tulajdonképpen 25 éve legalább – mindenkor nyitottá tettem a gyűjteményt múzeumok, egyedi kiállítások vagy bármilyen látogató számára”

– mutatott rá Antal Péter.

Hozzátette, egy barátja – Éber Miklós műgyűjtő, aki ma már nem él – mondta, hogy „az ember akkor válik műgyűjtővé, amikor több a képe, mint a fala”. Egy idő után az ő lakása is ilyenné vált, végül úgy érezte: óriási teher ennyi műtárgy között élni.

„Ezek a műtárgyak egy sajátos narrációval rendelkeznek és amikor az ember este hazamegy az egész napi munkából, szeretne nyugodt körülmények között lenni. Én hazamentem, és kép itt, kép ott, kép elől, kép hátul, amelyekkel valamiféle kapcsolatom volt és akkor úgy döntöttem, hogy mindent leszedek a falról, körülbelül négyszáz mű volt akkor a falon” – mesélte.

1968-ban kezdődött minden

Nagyapjával, a műgyűjtő Lusztig Sámuellel még gyerekként látogatott el Veress Géza debreceni festőművészhez, és amíg ők beszélgettek, körülnézett a műteremben. A festőállványon lévő alkotást hosszasan nézegette, majd „Géza bácsi” – ahogyan nevezte – nekiajándékozta.

„Így jött az első kép. Ez nem vásárlás volt, hanem ajándék és természetesen mind a mai napig megvan” – fűzte hozzá.

Azóta – bevallása szerint – sokban változott az ízlése, mára pedig a gyűjteménye „a 20. századot teljes mértékben lefedi, némileg visszanyúlik a 19. századra és átnyúlik a 21. század kortárs művészetébe”.

Antal Péter azt is megosztotta, hogy – ha a járványhelyzet is engedi – a Modemben két alkalommal mutatnak be egy-egy válogatást a gyűjteményből. Ezen túl a tervek szerint – szintén a járványhelyzettől függően – május 16-án a Velencei Biennálé társrendezvényeként Kicsiny Balázs installációját mutatnák be Velencében, a kiállítás három hónapig lesz látogatható.

A teljes beszélgetés az alábbi videóban tekinthető meg: