Ezen a debreceni kiállításon megtudhatjuk, hogyan válik anyaggá az idő

---

Kortárs festőművésznők kiállításával nyitja az őszt a Bényi Galéria.

---

Anyaggá vált idő címmel rendez tárlatot a Bényi Galéria. A kiállítás Éberling Anikó és Szász Zsuzsa festőművészek alkotásait sorakoztatja fel.

Éberling Anikó Földanya Álma, valamint Szász Zsuzsa Születés című alkotása

Mindkettőjükre jellemző a sokoldalú, merész, kreatív anyaghasználat és a kidobott, kiselejtezett tárgyak újra felhasználása, újraértelmezése – ez teremtette meg a közös kiállítás gondolatát.

Ugyan az ábrázolásmód már teljesen eltérő a két művészt tekintve – egyikük absztrakt, míg másikuk teljesen konkrét –, a kiállítás kurátora szerint mégis nagyon hasonlóan, nagy érzékenységgel reagálnak a körülöttük lévő világ történéseire.

A szeptember 27-én, 18 óra kor kezdődő megnyitón Áfra János költő, művészetkritikus beszél a kiállításról, köszöntőt mond Puskás István, Debrecen kulturális területért felelős alpolgármestere, továbbá közreműködik Oláh Anita hárfaművész, valamint a Maison Aux Pois gondoskodik a borkínálatról.

A kiállítás 2023. szeptember 28. és október 20. között ingyenesen látogatható a Bényi Galéria nyitvatartási idejében, naponta 10-től 18 óráig, esti rendezvények idején 19 óráig. További információ itt érhető el.

Szász Zsuzsa

Iskolái elvégzése után a Csokonai Színház jelmezkészítője, majd kivitelezője volt. 2007-ben végzett a Medgyessy Gimnázium kerámia, majd festő szakán. 2016-ban nyert felvételt a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületébe. 2006-óta vesz részt tárlatokon, egyéni és csoportos kiállításon, hazánkban és külföldön egyaránt. Több művészeti ággal is foglalkozik, a festészet mellett szívesen készít objekteket, illetve textilképeket is.

„A festészet nagy szabadságot ad, ez a legőszintébb kifejezési forma, és a megtisztulás lehetőségét jelenti számomra. Egy személyes lenyomatot ad magam és mások számára.

A természet és az ember egylényegűségét, a kölcsönös egymásrautaltságát, az ember lelki, pszichikai hangulatát, a tudatalatti képzelet játékát, belső viharát, szenvedélyét, fájdalmát vetítem vászonra. Az expresszionizmus és szürrealizmus határain belül érzem jól magam. Megélt dolgokból táplálkozom, rutinmegoldásoktól mentesen, az újítások és mélységek keresztmetszetében, ami egy magasabb lelkiállapothoz vezet” – mondta Szász Zsuzsanna.

2018-ban indult projektjének kiindulópontja egy 18. században épült debreceni ház volt, melyet bontásra ítéltek, viszont rengeteg kidobott, de a művész számára értékelhető tárgyat hagytak maguk után az egykoron ott élők, amik nagyon inspirálóan hatottak rá történetükkel, a tárgyak lelkületével, az idő, mint múlandóság megjelenésével, filozófiájával. Ebből a gyűjteményből is látható most egy válogatott anyag a tárlat alkalmával.

Éberling Anikó

1977-ben született Budapesten, 2001-ben Erasmus-ösztöndíjjal a University of Hertfordshire Faculty of Art and Design szakán tanulmányokat végzett. 2003-ban diplomázott a Pécsi Tudományegyetem Művészeti Karán, vizuális nevelőtanár, festő szakon, ahol mestere Hegyi Csaba volt. 2008-tól rajz-vizuális nevelőtanár szakközépiskolákban és műemléképület restaurátor. 2013-ban az Art9 művészeti egyesület, 2016-ban pedig a MANK választotta tagjává.

„Mi számít értéknek és értéktelennek? Életünket nem ritkán a magány, kapcsolataink felületessége és kiüresedése, a tisztelet hiánya jellemzi.

Az ember jelenlétére reflektáló torzók, melyen nincs emberábrázolás – tárgyak, épületek mutatják, hogy itt járt az ember, létrehozott valamit, majd magára hagyta. Kivonulni vagy elhagyni épületeket, és teret engedni a pusztulásnak, ugyanolyan „kvázi-jelenlétet” szül. Általános sorsok elevenednek meg a különböző anyagok együttes használatában, a talált tárgyak asszimilálódásában. Ilyen anyagok egy régi megmaradt tapéta, az utcára kidobott faanyagok, ablakkeretek vagy bármilyen tárgy, ami hozzáad egy mű értelmezéséhez, tudatosítva ezzel, hogy egy látszatvilág vesz minket körül, melybe bele kell illesztenünk egyre nehezebben megtartható egyéniségünket” – osztotta meg gondolatait Éberling Anikó.

A csillár és az agár, mint szimbólumok sokszor megjelennek munkáin. A művész számára e formák az elveszett értékeket és az eleganciát ábrázolják, ugyanakkor az agarakat sok emberi tulajdonsággal fel lehet ruházni.