Farmeres-bőrdzsekis történelmi játékba csöppentünk

---

Madák Zsuzsanna rendezése a fiatalokat szólítja meg: interaktív és pörgős ritmust diktál a színészeknek és a nézőknek egyaránt. Az ifjú Mátyás legendája modern köntösbe bújva válik az egyetemes jó és a kötelességtudat példázatává.

---

A rendhagyó történelem vagy irodalom óraként is felfogható előadás (hiszen a darabhoz kapcsolódóan a színház tart drámaórát és vetélkedőt is osztályok számára) krónikás énekkel és régizenével indul, ami hamar kiegészül mai alternatív hangszerekkel. Láthatunk PVC csőből készült fuvolát, lemezhordóból eszkábált dobot és még sok mást – az újszerű hangzást produkáló eszközök nem csupán színfoltjai az előadásnak; a hangulat amplitúdóját is meghatározzák.

A krónikások, Dickmann Roland és Kiss Ernő mellett (akiket sokan ismerhetnek a Bordó Sárkány Régizene Rendből), a hangbazár is szinte állandóan színen van: ütemes pattogással kísérik a harcos jeleneteket, alig észrevehetően eszkalálják a Garai főúr által keltett feszültséget.

Mikó Csaba darabjának  középpontjában Mátyás és gyerekkori barátai állnak, akikkel testvére elvesztése után a cseh király udvarában találkozik. Nagyszájú, Deák és Behemót, mindenben mellette állnak, illetve narrációval kötik össze azokat az egységeket, amikor Mátyást nem láthatjuk (börtönben van, vagy tanul).

A majdani királyt tehát pajtásai nézőpontján keresztül ismerjük meg. A sitcomokból ismert technikával rögtön azt érezzük, mi is a társaság tagjai vagyunk, hiszen a három barát velünk osztja meg gondolatait.

Közel kerülnek hozzánk, ahogy Mátyás is. Valós, emberi képet kapunk róla: szeret játszani, tanulni, szereti Nagy Sándor történetét és újrajátssza a csatáit, ugyanakkor szomorú apja és testvére elvesztése miatt. A megfoghatatlan történelmi személy egyszeriben ártatlan, esendő, útkereső gyerekké változik. Ez a közvetlenség adja meg a darab alaphangulatát, s így még nagyobb erővel bír az, amikor a gyerek megérti feladatát, felhasználja a családjától tanultakat és uralkodóvá válik.

A színes, modern kosztümök ellenpontjaként a díszlet egyszerű, jól variálható, funkcionális. Egy asztal képes átváltozni lovas kocsivá, bábos színpaddá, bitófává, míg a nagy álfalak várként is ugyanolyan jól szolgálnak, mint börtöncellaként. Ez a letisztultság kifejezetten előnyös a színészeknek: nincs zsúfoltság, ami elvonná figyelmünket a színészi játékról, az apróbb mozdulatokról, amelyek a kamaraszínpadon különösen jól láthatóak. A néhány kellék közül, amiket az előadásban használnak, az alma a legfontosabb, ami elsősorban Mátyás szimbóluma. Gurítják, szétvágják, facsarják – egy gyerek élete sem egyszerű, főleg, ha királynak szánják.

A laza, szórakoztató mese természetesen a fiatalok és az idősebbek számára is fontos üzeneteket közvetít. A kötelességtudat, a becsület, az igazságosság, a tudás és a barátok, az őszinte, szeretetteljes kapcsolatok a legfontosabbak az életben való boldoguláshoz.

További fotókat és részletes szereposztás a darabról itt, a Csokonai Színház honlapján találnak.

Kapcsolódó cikkek:

---

Cím	dátum
A padlás Debrecenben is egy jó hely	2019.01.05
Mintha egy pazar, pörgős Almodóvar vígjátékot láttunk volna a Csokonaiban	2018.12.25
Minden bajnak a család az oka?	2018.11.24