Feledhetetlen moziélmény a Marvel eddigi legnagyobb dobása

---

Debrecen - Látványos, összetett, izgalmasan eklektikus, és mindenki benne van, aki számít. Spoilermentesen a Bosszúállók: Végjátékról. Kritika.

---

Nagyon nehéz úgy beszélni a Bosszúállók: Végjátékról, hogy egy poént se lőjünk le előre. De természetesen nem az a cél, hogy a rajongóktól elvegyük a megfejtés és rácsodálkozás örömét, így virágnyelven fogalmazok majd.

Bosszúállók: Végjáték

A Marvel Studios egyértelműen az eddigi legnagyszabásúbb filmjével rukkolt elő: tömeghisztéria, ritkán látott őrület kísérte a teaserek, az előzetesek és teóriák megjelenését a rajongók részéről. Ez a felfokozott hipnózis a moziteremben is érezteti hatását: aki nem kifejezetten rajongó, csak kedveli ezeket a filmeket, azt is

teljesen magával ragadja az élmény, hogy most „valami történik”. Olyasmi, amit a kedvenc zenekarunk koncertjén érzünk a harmadik sorban, vagy egy érzelmes esküvőn az ara mellett.

Hogy nagyon benne vagyunk, ha nem is a vásznon, de együtt lélegzünk a szereplőkkel, a történettel, a többi filmnézővel. (Ez megnyilvánul abban is például, hogy a fontosabb fordulatoknál a fanok úgy huhogtak vagy tapsoltak a vetítőben, mintha erre buzdító táblákat lebegtettek volna előttük.)

A Végjáték ugyanis nem szimplán egy elképesztően látványos, sok esetben roppant vicces és elmés alkotás, hanem egy 21 részes filmfolyam érzelmes, de nem gejl lezárása, megkoronázása: olyasfajta, amely után a néző elégedetten áll fel. Kiváló csavarok, ütős poénok, logikus és szigorú történetvezetés teszi még királyabbá az elképesztő energiákat, hatalmas alkotógárdát és tőkét mozgósító mozit.

Különösen szerethetővé teszi a történetet az, hogy a szuperképességekkel rendelkező hősök ugyanolyan esendők és emberiek tudnak lenni, mint bárki más. A film alappillére a szeretet, a barátság, a szülő-gyermek, a szerelmi és rokoni kapcsolatok fontosságának hangsúlyozása – akárcsak a korábbi Marvel-mozik esetében, viszont itt tényleg ez a középpont.

Egy olyan összetett, eklektikus filmet láthatunk, amelyben a ’70-es évek Amerikája és az űrhajók, különböző hátborzongató bolygók jól megférnek egymás mellett. Hihetetlenül sokszínű karakterháló épül fel: mindenki mindenkit ismer, vagy ha eddig nem is, ezentúl igen, még szorosabbra fűzve a hősök kötődéseit. Roppant érdekes az, hogy Thanos ebben a filmben nem tűnik annyira hipergonosznak, mint korábban: sokkal inkább esendőnek és vágyódónak.

Vicces fricska az, hogy Thor új formában tér vissza, Mordály nyelve pedig a korábbiaknál is jobban fel van vágva, a nemrégiben „debütáló” Marvel Kapitány pedig az őserő csodálatos képviselője.

Különösen figyelemre méltó az, hogy ennyi energikus, egyedi karaktert úgy tudnak mozgatni az alkotók, hogy az nem válik nyomasztóvá, senki sem kerül háttérbe vagy túlzottan a középpontba.

Érdemes mind a 21 filmet látni a Végjáték megtekintése előtt (ez a kritérium a rajongóknál nyilván teljesül), vagy legalább az összefüggésekkel tisztában lenni, és a Végtelen háború történéseit zsigerből tudni. Viszont ha mindez nem jön össze maradéktalanul, akkor is egy elképesztően vagány, feledhetetlen moziélménnyel gazdagodhatnak a szuperhősvilág kedvelői.

A filmet szerzőnk az Apolló moziban látta. Apolló mozi, Miklós u. 1. Tel.: +36 (52) 417-847, e-mail: info@fonixinfo.hu. A pénztár nyitva hétfőtől vasárnapig: 12.45–20.45 óra. Jegyek: 2D normál – 990 Ft, 2D gyermek/diák – 890 Ft, 2D csoportos (20 fő felett) – 790 Ft, 3D normál: 1220 Ft, 3D gyermek/diák – 1120 Ft, 3D csoportos (20 fő felett) – 1020 Ft.

Kapcsolódó cikkek:

---

Cím	dátum
Érdemes több évtized után újra betérni a Kedvencek temetőjébe?	2019.04.19
Te éjjel belógsz egy könyvtárba olvasni? Azta, micsoda rosszfiú!	2019.04.13
Egy szó is elég, és a magányos tiniből népszerű szuperhős változik	2019.04.07
Dumbó nagy szemei ezúttal nem a gyerekeknek valók	2019.03.30