Feltámadott a gender: nem egy vaskalapos hímsoviniszta őrjöngése

---

Debrecen – Férfiak, nők, gender. Kényes témák, kritikus hangok: Szőnyi Szilárddal beszélgettünk új könyvéről.

---

Feltámadott a gender: e címen írt könyvet Szőnyi Szilárd. A téma egyik hazai szakértőjeként olyan témákhoz szól hozzá, mint a feminizmus, a női és férfiprincípium, a társadalmi nemek, a homoszexualitás, a gyermekvállalás vagy éppen az abortusz kérdése. A kötettel és a szerzővel – aki újságíró és a Heti Válasz főszerkesztő-helyettese – a debreceni olvasók is találkozhattak a könyvhéten.

Dehir.hu: Mit gondol, az átlagolvasó tudja, mi is ez a gender? S hogy miért fontos ez, vagy éppen mi a baj vele? Mitől darázsfészek ez a téma?

Szőnyi Szilárd: Nem hinném, hogy nagyon sokan tisztában vannak vele, pláne a kifejezés összes létező mögöttes tartalmával. De mindenki nyugodjon meg: ha valaki úgy érzi, így hirtelen nem tudna egy Wikipédia-szócikket írni a témáról, a hiba nem az ő készülékében van. Az én olvasatomban egy mesterségesen megalkotott műszóról beszélünk, és a kötet címében én is csak azért használtam, mert jól megjelöli ezt a szerteágazó témát. Melynek lényege, hogy a genderelmélet hirdetői szerint a születéskor adott biológiai nemünk nem feltétlenül egyezik meg azzal az identitással, amelyet később magunkénak vallunk; a hagyományos férfi-nő felosztás ugyanis társadalmi „konstrukció”, melyet úgymond a környezetünk kényszerít ránk. Ezzel a kérdéssel foglalkozik az úgynevezett társadalmi nemek úgynevezett tudománya. Aki viszont a témához kritikai szellemben szól hozzá, arra könnyen rásütik a szexista, homofób jelzőt.

Dehir.hu: Az ember nem születik nőnek, hanem azzá válik: Simone de Beauvoir írta le ezt a szállóigévé vált mondatot 1949-ben A második nem című könyvében. Azóta azért elég sokat változott a világ. Vagy mégsem?

Szőnyi Szilárd: Ha az idézetet úgy értjük, hogy egy kislánynak az évek során fel kell fedeznie és kibontania az eleve benne rejtező nőiséget, akkor még egyet is tudok érteni a szerzővel. De ő nyilván nem erre gondolt, hanem arra, hogy tökmindegy, kinek mi van a lába között, attól még bármilyen nemi szereppel és identitással azonosulhat. Én ennél maradibb vagyok: a világtörténelem sok évezredes tapasztalatával és napjaink számtalan pszichológusával egyetértésben vallom, hogy nőknek és férfiaknak megvan a maguk sajátos rendeltetése – ha úgy tetszik, princípiuma –, még ha a családi, társadalmi szerepekben és munkamegosztásban nyilván rengeteg változás következett is be. Amúgy a családot eltörölni szándékozó, kiskorú lányokat megrontó Beauvoirt nehezemre esik ilyen kérdésekben hiteles tekintélynek elfogadni.

Dehir.hu: Amikor arról olvashatunk, hogy a „menstruáló nőknek” kitett pad esetén jön a felháborodás, mi az, hogy nőknek, miért nem „embereknek”, az azért elég félreértelmezett korrektségnek tűnik. Kezdjünk aggódni, hogy küszöbön a menstruáló férfiak kora?

Szőnyi Szilárd: Ezek sarkos, és szerencsére Magyarországon még nem jellemző példák. Úgy látom viszont, hogy a nyugati világ nagyon is efelé megy. Ennek számos oka közül hadd emeljem ki azt a sebzettséget, amelyet a szétesett családokban felnövő nemzedékek hordoznak magukban. Aggódni szerintem nem kell, résen lenni viszont igen. De legfőképpen mások számára is vonzó derűvel megélni azt a hagyományos, lehetőleg több gyermekkel megáldott házasságot, amelynél boldogítóbb és gazdagítóbb életformát tudomásom szerint még nemigen találtak fel.

Dehir.hu: Más, hasonlóan merész témákról is kifejti a véleményét könyvében. Homoszexualitás, feminizmus, abortusz: miért megosztóak ezek?

Szőnyi Szilárd: Azért, mert kinek-kinek a legszemélyesebb világát, önazonosságának lényegét érintik. Ezért nem lehet eléggé tapintatosan megszólalni ezekben a kérdésekben, szem előtt tartva a másik személy méltóságát. Ahogy például a könyvben is olvasható: meleglobbisták provokációit, vadhajtásait minden további nélkül bíráljuk, embertársaink lebuzizásától azonban mindenkor tartózkodunk.

Dehir.hu: Velünk, emberekkel van a baj? A világgal? Az értelmezésekkel? Lehet ebbe a pohárba tiszta vizet önteni?

Szőnyi Szilárd: Nehezet kérdez. Hadd válaszoljak ezért a könyv egyik alapgondolatával. Kevesen tudják, hogy annak idején a néhai Kopp Mária volt az Egészségügyi Világszervezet gender munkacsoportjának vezetője. E minőségében nyilatkozta egykor: „A legveszélyesebbnek azt tartom, ha átengedjük ezt a terepet a szélsőséges liberális köröknek. […] Már csak azért is fontos ez, mert a genderkutatásokra a nemzetközi szervezetek komoly pénzeket szánnak. És nem mindegy, hogy ezeket az összegeket a férfiak idő előtti halálozásának megelőzésére, a gyermeket vállaló fiatalokkal szembeni diszkrimináció csökkentésére, vagy a transzszexualitás támogatására fordítják.” Mondta ezt úgy, hogy közben a jobb- és baloldalon egyaránt ünnepelték, szentségi házasságban élt, világra hozott két gyermeket, keresztény alapokon közelített a nőiséghez, mindenkit szülésre biztatott, és egészségtelennek nevezte a szingli létet. Ezek a szélsőséges mozgalmárok fülének szitokszavak – nem csoda, hogy miközben kevés életvitelszerűbb feministát ismertünk nála, ő sem szerette, ha így nevezik.

Dehir.hu: Írásai vállaltan keresztény, konzervatív értékrend alapján születtek. Ez miért fontos?

Szőnyi Szilárd: Szerintem úgy fair, ha tisztázom, milyen háttérrel mondom a magamét, meg persze a véleményem egy sor kérdésben a világnézetemből táplálkozik. De nem úgy kell elképzelni, hogy például azért van négy gyerekem, vagy a házasságot azért tartom egy férfi és egy nő szövetségének, mert a katolikus egyház előírja, hanem mert megtapasztaltam, milyen nagy öröm – és persze rengeteg, ám mélyen személyiségformáló vesződség – sok gyermeket nevelni egy életre szóló hagyományos párkapcsolatban.

Dehir.hu: Hogyan találta meg ezeket a témákat? Vagy a témák találták meg, mint szerzőt?

Szőnyi Szilárd: Ahogy az előbbiekből is következik, az utóbbi. Meg hát, manapság, amikor lépten-nyomon a nemi identitásunkkal, szerepeinkkel kapcsolatos kihívások érik az embert, elég nehéz nem írni ezekről a témákról.

Dehir.hu: A kötethez ismert, meglehetősen különböző személyiségek írtak előszót. Kovács Ákos, Puzsér Róbert vagy éppen Skrabski Fruzsina… Volt elképzelése, mire számíthat tőlük?

Szőnyi Szilárd: Harminc embert kerestem meg, nagyjából fele-fele arányban konzervatív és liberális személyiségeket. Mivel a téma rendkívül megosztó, az ajánlásokkal is ezt szerettem volna érzékeltetni, jelezve, hogy mégoly nagy különbségeink ellenére is szót érthetünk egymással. A velem eleve egyetértőktől több írás érkezett, ezért külön hálás vagyok azoknak, akik úgy adták nevüket a könyvhöz, hogy bizonyára sok tekintetben vitatkoznának vele.

Dehir.hu: Kinek ajánlja ezeket az írásokat? S mit mond, ki ne vegye kezébe ezt a könyvet?

Szőnyi Szilárd: Mindenkinek, aki szeretné megérteni, hogy miért követelnek egyre több országban koedukált vécéket; hogy mennyit számít a kisgyermek korai kötődése a szüleihez abban, később képes lesz-e elköteleződni egy hosszú távú kapcsolatra; hogy miként lehet teljes életet élni kettőnél több gyermek felnevelése és akár másfél évtizednyi otthonlét mellett. Kinek nem ajánlom? Azoknak, akik azt várják tőlem, hogy vitapartnereimet oldalakon keresztül övön alul fogom alaposan helybenhagyni, illetve akik úgy remélik, hogy az egész kötetet el lehet könyvelni egy, a múltból itt felejtett vaskalapos hímsoviniszta őrjöngésének. Ígérem, sokakat meg fogok lepni.