„Fiam! Az én életemből regényt lehetne írni”

---

Debrecen – Kőrössi P. József életpályáját ismerhették meg a Partium Házban az érdeklődők, ahol természetesen szó esett legújabb, Ajuszi című, a Covid-időszak elején íródott kötetéről is.

---

Nem is egy regényt, hanem hármat lehetne írni – mondja Ajuszi, Kőrössi P. József legutóbbi művének főszereplője, „kalandora”, az író édesanyja, aki akkor még nem tudta, a szerző körmöli is azt a bizonyos regényt, igaz, csak egyet. Az író titokban rögzítette édesanyjával folytatott mulatságos csörtéit, filozofálásait, beszélgetéseit, Ajuszi fel-feltörő visszaemlékezéseit. Ez az eljárás nem éppen új, Kőrössi hasonló módszert alkalmazott a Naplóromok című művében is, ezúttal azonban Réz Pál helyett édesanyja mozgatta a tollát.  

„Ajuszi nyolcvanhat múlt, én hatvanhét.”

A „Covid-kisasszony” elől menekülve anyja és fia önkéntes karanténba vonultak, egy évet töltöttek együtt egy kis magyar zsákfaluban, Márkházán, ahol az újkeletű rutin mellett (mániákus kézmosás és fertőtlenítés) bőven volt idő az újbóli egymásra találásra: „Soha, kicsi korom óta ennyi időt nem töltöttünk együtt, és nem beszélgettünk ennyit soha, legfeljebb magzatkoromban.” – innen indulunk. 

Nézik a Körhintát, a Keresztapát, az Édes Annát, az Égigérő füvet, eszik a másnapos carbonárát és közben mesélnek, repülnek s velük mi is, többnyire Nagyváradra. A 30-as évek talán a legtávolabbi pont, ahonnan indulunk. Egy átlagos magyar munkáscsalád életének meghatározóbb epizódjait göngyölíti fel az édesanya, s persze, minden olyan apró-cseprő dolgot, ami valamilyen okból fennakadt az emlékezés hálóján, s aminek egy ilyen speciális helyzet alkalmat ad a kibeszélésére. 

A mit mesél helyett azonban érdemes inkább a hogyanokat firtatni: az édesanya páratlan, nevettetően nyers őszintesége az, ami igazán megkapó ebben a regényben, s az a spontaneitás, amit csak ilyen módszerrel lehet kicsikarni „az interjúalanyból”, hiszen az édesanyának fogalma sincs arról, hogy fia szorgosan jegyzi minden szavát. A könyv nem pointírozott, nem akar ravaszul irodalmiaskodni, csupán megőrizni, visszaadni valamit az anya alakjából. 

A keretezés is egyedi, a mottó gyanánt beszúrt kis anekdoták, dialógus, szeretetteljes szurkálódás-morzsák vibrálóan hatnak, s ehhez jön még egy remek kis csattanó is a kötet végére. 

A nagyváradi születésű író, költő a Burgundia utcai Partium Házban mutatkozott be májusban a debreceni közönségnek. Pályájának alakulásáról, az Ajusziról és korábbi köteteiről, kiadói tevékenységéről Szűcs Lászlóval, az Újvárad folyóirat főszerkesztőjével beszélgetett. Az esten Újhelyi Kinga és Vranyecz Artúr, a Csokonai Színház színművészei részleteket adtak elő anya és fia szikrázó dialógusaiból.