Fölszállott a páva: a városnak akart bizonyítani a debreceni néptáncos

---

Debrecen – Hatalmas erőt ad, ha tánc közben fordulsz egyet, és összetalálkozik a tekinteted valaki máséval – mondja Majer Tamás, aki mögött nem akármilyen év áll. Interjú.

---

Majer Tamás, a Hajdú Táncegyüttes ifjú titánja a nővére révén került az együttesbe 19 éve, jelenleg pedig oktatója és asszisztense is a felnőtt együttesnek. 2017-ben táncos és próbavezető szakos diplomát szerzett a Magyar Táncművészeti Egyetemen. A „Hajdútánc” Alapfokú Művészeti Iskola táncpedagógusa, gyermek- és ifjúsági tánccsoportokat vezet Debrecenben, Nyíracsádon és Püspökladányban. Országos ismertségre 2012-ben, a Fölszállott a páva első évadában tett szert, 2017-ben a táncegyüttessel indult, 2018-ban pedig szólótáncosként és hajdúsként is részt vett a műsorban. A fiatal táncossal a Fölszállott a páva legutóbbi évadáról, a tavalyi év sikereiről és a 2019-es tervekről beszélgettünk.

Dehir.hu: Hogyan kerültél a Döntők Döntőjének mezőnyébe?

Majer Tamás: Egy nap ültem otthon, és csörgött a telefonom. A műsor egyik főszerkesztője hívott, először azt hittem, valamilyen fellépéssel kapcsolatban keres. Mesélte, hogy terveznek egy Döntők Döntője műsort a korábbi versenyzőkkel, és szeretnék, ha szólistaként is mennék. Mindig is vágytam vissza a Páva színpadára, így némi egyeztetést követően igent mondtam rá.

Dehir.hu: Milyen táncokat láthatott tőled a közönség?

Majer Tamás: Először feketelaki lassú és sűrű magyart táncoltam, a második fordulóban hortobágyi juhásztáncot láthattak tőlem, a döntőben pedig szigetközi táncokkal léptem fel. Ez utóbbi esetében többféle táncot mutattam be, volt seprűs, Bertóké verbunk és gyertyás is.

Dehir.hu: Az elődöntőben te választhattál, míg a középdöntőben és a fináléban már a zsűri döntött a produkciót illetően. Miért épp a feketelaki táncokkal indítottál?

Majer Tamás: Engem 2012-ben beskatulyáztak, hogy „csak a Hortobágyot” mutatom meg. Nyilván jó, ha az ember egyvalami mellett hitelesen ki tud állni, de szerettem volna valami olyannal kezdeni, ami kicsit szokatlan tőlem, amit nem biztos, hogy mindenki látott.

Mivel a felnőtt együttessel két-három éven keresztül foglalkoztunk a feketelakival, úgy éreztem, elég magabiztosan állhatok fel a színpadra, és kicsit magaménak érezhetem ezt a táncot. Ezzel a legényes produkcióval pedig új oldalamat mutathattam meg azoknak, akik korábban már láttak a műsorban.

Dehir.hu: A zsűriben ülő Zsuráfszky Zoltán Kossuth-díjas magyar táncművész, koreográfus többször is hangoztatta, milyen jó téged és az együttest is újra látni, és mennyire jól együtt tud működni a csapat. Hogyan fogadtad ezeket a szavakat?

Majer Tamás: Természetesen minden pozitív szó jól esik az embernek. Nagyon jó volt hallani, hogy ők is látják, mennyire egyben van a csapat. Mi így érezzük, és jó érzés volt, hogy ezt mások is észreveszik. Minden egyes ilyen megjegyzés után boldogan vonultunk le a színpadról. Azok pedig még jobban estek, amiket Zsuráfszky Zoltán mondott, mert ő az egyik leghitelesebb szakember, aki táncos szemmel nézte a produkciókat. Mindig nagy odafigyeléssel fogadtuk a szavait, és az ő igényeinek is megpróbáltunk megfelelni.

Dehir.hu: Mennyiben segítettek téged ezek a tanácsok, vélemények?

Majer Tamás: Lovas Bálint volt a mesterem, vele készültem a megmérettetésekre, és amikor elhangzott egy-egy pozitív vagy negatív kritika, a következő próbán már ezekre is odafigyeltünk. Ha úgy véltük, hogy volt benne igazság, megpróbáltuk kijavítani, ha pedig teljesen át akarnak formálni, és mást akarnak rám erőltetni, akkor azzal inkább nem foglalkoztam.

Sem szólistaként, sem pedig a csapattal nem szeretnénk kifordulni önmagunkból azért, mert például a műsorban úgy jobban el lehetne adni.

Dehir.hu: Milyen volt a hangulat a próbák és az élő adások alatt? Találkoztál régi ismerősökkel a mezőnyben?

Majer Tamás: Az évek folyamán sok mindenkivel találkoztam, így minden csoportból voltak ismerősök is. Igazság szerint folyamatos volt a pörgés, nem volt idő arra, hogy sokat beszélgessünk a többiekkel. A hangulat természetesen jó volt, de érezhetően végig izzott a levegő. A hajdús táncosok is állandóan pezsegtek, agyaltak, készültek. Türelmetlenül vártuk, mikor mehetünk fel végre a színpadra, tombolt bennünk a tenni akarás és a megmutatási vágy. A sok próba és folyamatos felkészülés után végre ki akartunk törni. Mindenki szemében ez a várakozással teli izgalom látszott, de próbáltuk magunkat minél jobban elengedni és bulizgatni kicsit a színfalak mögött.

Dehir.hu: Milyen érzés volt úgy szerepelni, hogy szólistaként és az együttessel is versenyeztél, ráadásul egy másik debreceni csapat, a Pendely Énekegyüttes is ott volt?

Majer Tamás: Eleinte nem volt semmilyen probléma vele, tudtuk egymást erősíteni, főleg amiatt is, hogy külön szerepeltünk az elődöntőkben, a fináléban viszont már kicsit fura volt ez a helyzet. A produkciómba mindent beleadtam, szívem-lelkem beletettem. Utána pihentem néhány percet, átöltöztem, majd még nagyobb erőbedobással, az egész csapattal ugyanúgy minden tőlem telhetőt megtettem.

Dehir.hu: Mennyire volt megterhelő a dupla felkészülés?

Majer Tamás: Még itthon, a próbatermünkben nem volt gond, hamarabb bejöttem, néhány órán át gyakoroltam a saját részemet, majd este az együttessel is próbáltam. Amikor már Budapesten voltunk, kicsit nehezebb volt. Az adások előtti nap minden versenyzőnek volt négy próbája, a döntő előtt pedig elég kemény és megterhelő volt nyolcszor táncolni. Nagyon zsúfolt volt a program, ugyanis nem csak próbák voltak, hanem fotózáson is részt vettünk és kisfilmeket is forgattunk.

Dehir.hu: Mennyiben volt más szólistaként és az együttes tagjaként fellépni? Melyiket érzed inkább a magadénak?

Majer Tamás: Mindkettőt nagyon szeretem, nem tudnék választani. Szeretek szólóban versenyezni, jó érzés, amikor egyedül élhetem bele magam abba a színpadi miliőbe és csak azért táncolok, mert nekem ez fontos. Egyébként nagyon izgulós típus vagyok, minden fellépés előtt majd' megőrülök, ilyenkor óriási segítség, ha ott vannak körülöttem a többiek.

Mind a kettő jó érzéssel tölt el, de együttessel jobb megélni az örömöket.

Nem csak azt, amikor befejeztük a produkciót és megtapsolnak, hanem közben is. Hatalmas erőt ad, ha tánc közben fordulsz egyet, és összetalálkozik a tekinteted valaki máséval, aztán a másik irányba nézel és rád mosolyognak. Sokkal többet ad az embernek, ha nagy erővel, közösen megyünk fel a színpadra.

Dehir.hu: Mindannyian a döntőig meneteltetek, kevésen múlt a debreceni siker. Hogyan élted meg azt a pillanatot, amikor kimondták a kategóriagyőztesek nevét?

Majer Tamás: Amikor kiderült, hogy nem nyertek a Pendelyes lányok, kicsit megzuhantam, mert eszméletlenül jók voltak. Amikor nem az én nevemet mondták, kicsit csalódott voltam, de számítottam is rá. Persze reménykedtem, hogy szavaznak rám annyian, hogy az elég legyen, de fontosabbnak éreztem az együttes győzelmét. Majd amikor a táncegyüttes kategória nyertesét is kihirdették, el sem akartam hinni. Az járt a fejemben, hogy az lehetetlen, hogy háromból egy sem nyert.

Ettől függetlenül úgy gondolom, hogy igenis mi voltunk a legjobbak. Ha a szavazatok alapján ez nem is jött össze, de bárki, aki visszanézi a Pávát, remélhetőleg azt mondja, hogy márpedig a Hajdú Táncegyüttes, a Pendely Énekegyüttes és Majer Tamás érdemelte volna meg.

Dehir.hu: Végül akik nem lettek kategóriagyőztesek, azok is kaptak fél-fél millió forintot. Ráadásul a debreceni önkormányzat is elismerte a munkátokat. Hogy fogadtad ezt a bejelentést?

Majer Tamás: A döntőn ott volt Papp László polgármester is, aki a műsort követően odajött hozzánk. Amikor elmondta, hogy díjaznak minket, mindenkiből kitört a sírás, nagyon boldogok voltunk. El sem hittük, hogy ilyesmiben részünk lehet. Nem is a pénzjutalom a lényeg, mert ha egy elismerő oklevelet ad át a város részéről, annak ugyanúgy örültünk volna. Sokat jelentett nekünk, hogy a próbateremben is meglátogatott minket a polgármester, és a stúdióba is eljött élőben megnézni minket. Az adás előtt is biztatott, amikor pedig felmentünk a színpadra, láttuk, hogy ott ül elől és neki, illetve a Debrecent képviselő néhány embernek táncoltunk igazából. Fontosabbnak éreztük, hogy ők és a debreceniek mit szólnak majd a produkciónkhoz, mint hogy mit mond majd a zsűri vagy a nagyközönség.

Debrecennek akartunk megfelelni, bizonyítani és megmutatni, hogy megérdemeljük a szavazatokat.

Dehir.hu: Mire fordítod, fordítjátok a kapott összeget?

Majer Tamás: A műsor úgy indult, hogy a győztesek egy általuk választott alapítványnak adományozzák a pénzt. Amikor mi is kaptunk jutalmat, úgy döntöttünk, hogy ugyanúgy odaadjuk a pénzt azoknak, akiknek korábban felajánlottuk a feltételes nyereményt. A Hajdú Táncegyüttes 65 éves jubileumának volt ráadás műsora január 12-én a Csokonai Színházban, ahol a Reménysugár Gyermekotthonnak, akiknek előzetesen felajánlottuk, hivatalosan is átadtuk az adományt. Én a hortobágyi pásztoroknak ajánlottam fel, őket támogattam a kapott összeggel.

Dehir.hu: Az előző év igazán sikeres volt: a Páva mellett az egész országot bejárt flashmobban is szerepeltél, jubileumot ünnepeltetek, a táncegyüttes pedig az év művésze lett a Dehir szavazásán.

Majer Tamás: Nagyon jó minden sikeres projektben részt venni, az pedig különösen nagy öröm, hogy én ezt hatványozottabban élhetem meg. Az a célunk, hogy mindig ott legyünk a topban, és ehhez mérten készítsük fel a táncosokat is. Amikor hajdúsként szerepeltem a flashmobban, akkor abban egyedül is benne voltam. De ha egyedül megyek egy versenyre, akkor azt mégis valamilyen szinten a Hajdú képviseletében teszem. Nagyon jó, hogy ennyi mindenben részt tudunk venni, és ezek városi, régiós, országos szintű elismerések.

Mindig is fontosnak tartottuk, hogy ha valamibe belevágunk, azt nagyon magas szakmai színvonalon vigyük végbe. Most látjuk, hogy kezd beérni a befektetett munka gyümölcse, és törekszünk arra, hogy lássák az emberek, hogy tényleg jól csináljuk.

Dehir.hu: Hogyan tovább, mik a tervek a 2019-es évre?

Majer Tamás: A művészeti iskolában oktatok táncot, jelenleg öt csoportom van, emellett a felnőtt együttes asszisztense is vagyok, úgyhogy biztosan nem fogok unatkozni. Márciusban az országos minősítő versenyen indulunk, szeretnénk megmutatni magunkat a televízión kívül is. Sűrű lesz a nyár is, fesztivált szervezünk, ami sok előkészülettel jár. Sok szólótáncverseny is lesz, ahová a kicsiket visszük, az egyik gyerekcsoportunk pedig koreográfus verseny döntőjébe jutott be. Sok minden lesz, ami most nem a felnőtt együttessel, hanem az iskolával, a gyerekekkel kapcsolatos inkább. Versenyekre, fellépésekre visszük őket, megpróbáljuk belőlük is kihozni a legjobbat, hogy büszkén mondhassák, hogy bennük is hajdús vér csörgedezik, és jó pár év múlva talán ők állnak majd ott a tévés színpadon.