Godzillára várva Debrecenben: mutáns szörnyek keringője a moziban

---

Két filmre elegendő történetet zsúfolnak össze az új Godzilla-filmben. A világméretű pusztításra jól el is fáradunk. Kritika.

---

Ahol a CGI (azaz az egyik leglátványosabb digitális technika) az úr – a szörnyeknek pedig bokáig ér a Csendes-óceán – ott nincs szükség az emberekre. Jó lenne olyan monstrumfilmben szerepelni, és milliós gázsit kaszálni, ahol a rendezői instrukciók kifulladnak annyiban, hogy keresd a zöld lepedő mögött a döbbenetes látványt. Aztán a nap végén a semmibe bámulásért felmarkolhatjuk a nagy lét.

A Godzilla legújabb változatában Gareth Edwards igyekszik újabb bőrt lehúzni egy olyan témáról, ami régen még ámulatba ejtette az embereket. Mivel az álomgyár nehezen köpi ki a friss és eredeti témákat, előszeretettel készítenek újabb és újabb remake-et valamiből, amit az animáció vívmányaival könnyen el lehet adni. Idén Godzilla filmje mutáns pók-denevérekről szól, akik sugárzással táplálkoznak, és különleges képességük szerint bármikor megbéníthatják a világ áramellátását. Tulajdonképen az, hogy felhőkarcoló méretűek, dühösen köpködnek és kígyó módjára sziszegnek, már nem is rémisztő. Na de ha elmegy a wifi?! Az nagyon durva.

A bebábozódott lények 2014-ben újra felszínre kerülnek, megkezdik a táplálkozást az atomreaktorokból, párosodnak! Lerakják a fészket, és ezzel az ő szerelmi tragédiájuk bontakozik ki a néző szeme előtt, ahelyett hogy a kötelező klisés elemekkel teleaggatott főszereplők életére koncentrálnánk. Ugyanis két órán keresztül ők is jelen vannak, csak mind mellékszereplői a történetnek. A legjobbakat persze (Juliette Binoche, Bryan Cranston) viszonylag hamar el teszik láb alól. Pedig aki befizetett a mozira, és nem monstrumfilm rajongó, egész biztosan a Breaking Bad-hez hasonló alakításra várt Cranston-tól. Egyébként ez nem is marad el a közhely tengerében. Csalódás viszont, hogy Cranston hiába kapálózik, nem tud többet nyújtani annál, mint amire a forgatókönyv predesztinálja. Méghozzá arra, hogy halálával felhívja a figyelmet a szörnyek okozta grandiózus veszélyre. A lények eddigre természetesen már teljes gőzerővel pusztítanak a világban, az emberek pedig gyönge próbálkozásokkal igyekeznek kiiktatni őket, miközben a nemzetbiztonság próbálja titokban tartani létezésüket valahogy. Ez szánalmasan nevetségessé teszi a jeleneteket. Egy omladozó atomreaktorban is kiabálnak a beosztottak egy-egy utasítást követően: „Dehát ez nem szabályos!” Mindeközben pedig már fejükre hullik a vakolat. Ugyanilyen bagatellnek tűnnek azok a helyzetek, amikor megkísérelnek elrejteni a kíváncsi szemek elől egy több száz méteres, repülő szörnyszülöttet.

Az első óra olyan történet felvázolásával telik, amire később semmi szükségünk nem lesz. Joe Brody tudós, Japánban egy atomreaktorban dolgozik feleségével. Hirtelen földrengés támad, a felesége pedig meghal a szerencsétlenségben. Tizenöt évvel később a fia megpróbál elszakadni a szörnyű múlttól. Ám ez nem olyan egyszerű, mert az apja visszahúzza a már családos fiút, és belerángatja egy felfedező akcióba, ahol egyúttal rá is  jön, mi okozta párja halálát. Ez természetesen nem más, mint a radioaktív szennyeződés szülte borzalom. Igazi vesztés a világra. Csak azt nem értjük, miért nem érkezett meg hamarabb? Miért kell egy órán át húzni az időt olyan történésekkel, amik nélkül a film remekül megállt volna a lábán.

Aki esetleg kíváncsi, hol marad a történetből Godzilla, annak legalább másfél órát kell várnia mire megjelenik a vásznon. A néző persze kivárja lelkesen, ugyanis az emberiséget semmi más nem mentheti meg, csak egy érzékeny – de csúnyácska monstrum. Ha néha rálép pár amerikai katonára, azt egész biztosan véletlenül teszi. Talán még fel is szisszen, netán bocsánatot kér. Lelkes, harcias lendülettel birkózik a pókszerű lények ellen, amik benépesítenék a Földet. Bár az igen nagy kérdőjelet rajzol a történetben, hogy vajon meddig tudná fenntartani magát egy faj, ami nukleáris energiával táplálkozik?

Godzilla valóban a megmentő. Közben a sikoltozó és menekülő nagyvárosi emberek hangyákká zsugorodnak, és mind – igen, sajnos még főszereplőink is – masszává olvad egybe. Már nincs olyan karakter akinek a bőrébe bújhatnánk. Sőt, senkiért sem fájna a szívünk, ha odaveszne a háborús övezetben. Az emberiség itt most már csak másodlagos szereplő, egy megfigyelő aki látszólag semmit nem tehet azért, hogy az egyensúly helyreálljon. De a tápláléklánc tetején álló lények ezt úgyis megoldják egymás között. Nekünk már csak a romokat kell eltakarítani.

Azon túl, hogy a néző borzalmasan elfárad, mire valódi látványt és cselekményt tapasztal a filmben, valóban elismerő munkát végeztek az utómunkások. Nem csoda, hogy most ez a legjövedelmezőbb terület a filmiparban. A karakterek üresek, a cselekmény vontatott. Ezen a 3D hatás sem segít. Csak annak ajánljuk a filmet, aki nagy rajongója a King Kong, Godzsira vagy a Godzilla történeteknek. 1998-as elődjéhez képest sajnos vélhetően nagy csalódás lesz. Érdekes viszont összehasonlítani mennyit változtak a látványelemek azóta.

A filmet szerzőnk az Apolló moziban látta. Ön is megnézheti: május 28-ig, 20 órai kezdettel. Apolló mozi, Miklós u. 1.
 Tel.: +36 (52) 417-847, e-mail: info@fonixinfo.hu. A pénztár nyitva hétfőtől vasárnapig: 12.45–20.45 óra. Jegyek: 
2D csoportos (20 fő felett) – 660 Ft, 
2D gyermek/diák – 760 Ft
 2D – 860 Ft

 3D csoportos (20 fő felett) – 890 Ft
 3D gyermek/diák – 990 Ft, 
3D – 1090 Ft