Ha „kővé változik” az ember, segíthet a mese
Szerző: Nádasdi Anikó | nadasdi.aniko@dtv.hu Közzétéve: 2014.04.09. 11:11 | Frissítve: 2014.04.10. 09:28
Debrecen – Nincs az életünknek olyan szituációja, aminek ne lenne egy mesebeli párja – mondja Boldizsár Ildikó mesekutató.
Ismét különleges vendége volt a Magyar Hospice Alapítvány már hét éve nagy sikerrel zajló Méltóság Mezeje mentális programjának: április 7-én Boldizsár Ildikó mesekutató lépett az érdeklődő közönség elé a Centrum Hotelben. Meseterápia a mindennapokban – ez volt az előadás címe, mely során a közönséget egy olyan világba kalauzolta a szakember, mely nem csak a gyermekek számára lehet izgalmas. Az előadás előtt Boldizsár Ildikó (aki író, etnográfus, egyetemi tanár is) rövid interjút adott a Dehir.hu újságírójának.
Dehir.hu: Mire jó a meseterápia? Mire lehet alkalmazni?
Boldizsár Ildikó: A meseterápiát akkor szoktuk használni, amikor valami törés következik be a kliens életében – aki lehet gyerek, lehet felnőtt, idős ember, kamasz, asszony, érett férfi. Történik vele valami az élete során. S ahogy ezt mondani szoktuk a meseterápiában – kővé változik. Nem tud tovább menni az útján, úgy érzi, hogy megáll körülötte az élet, a világ. Akkor szoktunk egy olyan mesét keresni, aminek a segítségével újra aktívvá tudja magát tenni, megtanulhatja azt, mit tegyen egy ilyen helyzetben, amikor nem működnek a dolgok, amikor hirtelen minden összeomlik vagy úgy érzi, rosszul döntött, és annak következményeivel kell küzdeni.
Dehir.hu: Minden élethelyzetnek megvan a maga meséje?
Boldizsár Ildikó: Hogyne: nincs az életünknek olyan szituációja, aminek ne lenne egy mesebeli párja. S ha megkeressük azt a mesét, ami hasonlóságot mutat azzal az élethelyzettel, amiben valaki mondjuk vergődik vagy nem találja a kiutat, vagy nem tud továbblépni az életében, akkor ilyenkor megnézzük, hogy az ő helyében egy-egy mesehős mit csinált volna. Ez pedig kőkemény választások elé kényszerít mindenkit, mert abban a pillanatban, hogy ezt a terápiás módszert választja egy felnőtt, akkor attól kezdve tulajdonképpen magáévá kell tenni egy másik gondolkodásmódot, egy másik világképet – egy hétköznapitól eltérő létezési módot.
Dehir.hu: Jól értjük, hogy ez nem igazán könnyű terápiás módszer?
Boldizsár Ildikó: A mesében ha valaki rosszul dönt, rosszul választ, azt mindig megbüntetik. A terápiában ugyanerről van szó: ha valaki nem tudja megváltoztatni az adott mintázatot, akkor úgy marad, kővé válva, vagy a sárkány fogságában.
Dehir.hu: Ezek nem gyerekmesék tehát...
Boldizsár Ildikó: A mese az egykor a felnőttek műfaja volt. Minden felnőtt őrzi magában annak az archaikus emlékét, hogy valamikor régen az emberek a meséken és a történeteken keresztül tanultak meg az életben eligazodni. Én csak archaikus, régi népmesékkel dolgozom, és nem használok semmiféle kortárs vagy mai mesét, mert míg a népmesék egy kollektív tapasztalatnak a „termékei”, és sok millió ember élettapasztalatán nyugszanak, az irodalmi mesékben ez a kollektív tudás ez nem feltétlenül jelenik meg. A mese legelső és legkézenfekvőbb hatása egyébként az, hogy elsimítja pszichénk összes baját és bánatát: nem kell ahhoz terápiára menni, hogy az ember felfrissüljön, jól érezze magát. Egyszerűen meg kell hallgatni a mesét, el kell olvasni egy mesét, és egyszerűen boldog lesz az ember:ha két percre akkor két percre, ha egy életre, egy életre...
A teljes beszélgetést április 9-én este, a Debrecen Televízió Színképek című műsorában lehet megnézni.
HOZZÁSZÓLÁSOK (0)