Harmadik nekifutásra feloszlik a másnapos Farkasfalka?

---

Ismét nekifuthatunk a másnapos társaság kalandjainak. Csak ez már nem ugyanaz. S ha van kedvünk, mulathatunk állatok véletlenszerű halálán. Kritika.

---

Gengszterek, agresszív humor, állatgyilkosság – itt van ez a három fogalom, melyek akár egy thriller, vagy akciófilm jelzői is lehetnének. De jelen esetben sajnos nem ez a helyzet, itt most a Másnaposok harmadik részéről van szó…

A mai filmes felhozatalban egyre inkább azzal kell szembesülnünk, hogy a minőségi, sok nézőt vonzó vígjátékok egyre inkább megcsappantak. A brit komédiák vonala kimerült (az Igazából szerelem után már nem igen lehetett újat mondani), és hiába ütötte fel néha-néha fejét egy-egy újabb vonulat (az Apatow-vígjátékok nagy népszerűségnek örvendtek), pár film után lehetett temetni azokat is. Ezt a tendenciát nemigen lehet minek betudni, hiszen azt sem mondhatjuk, hogy nem olyan korszakban élünk, amikor az emberek igényelnék az ilyesfajta filmeket. Hiszen szórakoztató, vidám filmekre mindig nagy az igény, főképp nagy gazdasági válságok idején, ráadásul ha be is jön egy-egy darab, akkor arra özönlik a nép, bármilyen is legyen az...

Ilyen fehér holló volt a Másnaposok című alkotás is 2009-ben, ami pont egy ilyen pangó piacra tudott betörni, és kihasználni azt. Bár nem lehetett igazán minőséginek, vagy kiemelkedőnek nevezni, egy szórakoztató, kellemes vígjátékkal volt dolgunk. Épp ezért a bemutató óta eltelt négy év alatt valóságos kultusz alakult ki a film körül, bevonult a legnépszerűbb vígjátékok közé, mondataiból szállóige lett, és a mozis pénztárgépek is rendesen csilingeltek. A folytatás mindezek után természetesen elkerülhetetlen volt – és sajnos a minőségbeli romlás is. A második nem volt más, mint olcsó utánzata az első résznek. Bár lecserélték a helyszíneket és az eseményeket, de mintha ugyanazt a filmet láttuk volna. Az emberek azonban továbbra is özönlöttek, így a harmadik részt is borítékolni lehetett.

De mi értelme volt még egy részt kanyarítani a sorozatnak, ha a téma már a második résznél is a totális kifulladás jeleit mutatta magán? Hányszor lehet ugyanazt az ötletet megfilmesíteni, miszerint három jóbarát, Phil (Bradley Cooper), Stu (Ed Helms), Allen (Zach Galifianakis) egy átmulatott, vad éjszaka után emlékezetkieséstől szenvedve ébred, és emlékfoszlányaikat összerakva próbálgatják megkeresni az eltűnt negyedik barátot, Dougot (Justin Bartha)? Ha másodszorra még valahogy meg is oldották, harmadjára már nem követhették ugyanazt az utat, éppen ezért a harmadik film témát vált. Ezúttal nincs átmulatott éjszaka, nincs másnaposság, vannak viszont gengszterek (többek között John Goodman), akik elrabolják Doug-ot, és azzal fenyegetik főhőseinket, hogy végeznek vele, ha nem szállítják le valahogy nekik a sorozat legidegesítőbb figuráját, Chow-t (Ken Jeong).

 

A film azonban (többek között) éppen ezen a tónusváltáson csúszik el: ez egyszerűen már nem is vígjáték, nem ismerjük fel benne kedvelt karaktereinket. A humort szinte teljesen kiiktatták a filmből, az a minimális szint is, ami még megmaradt, az csak borzasztóan erőszakos, agresszív jelenetek, poénok formájában jelenik meg. (Todd Philips rendező valamiért észveszejtően komikusnak találta véletlenszerű állatok halálát, amit többször is felhasznált.) A film elveszítette szerethetőségét, átlagosságát, esetlenségét. Itt már nincs szórakozás, egy durva akció-thrillerrel van dolgunk, ami nem kíméli a nézőket.

Tovább rontja a film értékelését a korábbi főszereplő-hármas, az úgynevezett „Farkasfalka” megtörése. Míg eddig ők voltak a középpontban, itt Phil és Stu szinte teljesen háttérbe szorul, az előtérbe pedig az őrült Alan, és a tenyérbemászó Chow karaktere kerül. Ennek a két totálisan fáradt és fantáziátlan karakternek kell a nézőket a mozitermek székeibe szögezni, és rekeszizmaikat alaposan megmozgatni. Ez azonban ezúttal elmarad. Ugyanez a helyzet a történettel is, de itt már sokkalta nagyobb a baj. Nemhogy háttérbe szorul, egyszerűen nincs is. Csak egy ötletre futotta, miszerint le kell szállítani Chow-t a gengsztereknek. Ennyi. A film kétségbeesetten próbál valami történetnek nevezhetőt felmutatni, de sajnos kohéziónak nyoma sincs, nagyon nehezen állnak össze a vásznon pergő képsorok. 

Igazából azt lehet mondani, ha ez a film nem egy harmadik rész lett volna, hanem egy eredeti film, talán többre lehetne értékelni. A helyzet ugyan akkor sem lenne sokkalta kedvezőbb, de egy vígjátéki elemekkel átszőtt, közepes gengsztersztorival lettünk volna gazdagabbak. Amit bár hamar elfelejtünk, de legalább nem idegesen távozunk a mozitermekből, abban reménykedve, hogy a Farkasfalka végleg feloszlik, és nem kell még egy kalandjukat végigszenvednünk.