Harmatgyengére sikerült a várva várt Budapest Noir

---

Debrecen - Nehéz lenne filmben ennél nagyobbat csalódni. Minden adott volt: jó alapanyag, remek színészek, gyönyörű város, az eredmény viszont nem az, amit reméltünk. Kritika.

---

A Budapest Noir előzetese egy pörgős, rejtelmekkel átszőtt krimit ígért, az alapanyagul szolgáló, azonos című könyv nemzetközi sikerei alapján is ugyanilyen előfeltevésekkel indultunk moziba. Aztán elkezdődött a film, azt vettük észre, hogy 30 perce tart már a nyomozás, és fasorban sincs az izgalom vagy a misztikum. A lelkesedés persze már itt is megtörni látszik, de a fájdalmasan buta párbeszédek és a sehová sem tartó történt ezt csak tetézi a hatvanadik perc környékén.

Budapest Noir

Pedig a történet alapján akár jó is lehetett volna ez a film: Gordon Zsigmond (Kolovratnik Krisztián), a mindig cinikus bűnügyi újságíró egy elitprosi meggyilkolása ügyében nyomoz, ám jó adag akadályozó tényező áll az útjában: nagynevű politikusok, akik a bordélyház gyönyöreit keresik, tagbaszakadt bokszolók és a rendőrök is ellene dolgoznak. Aztán jön a szerelem, a vívódás és egy idő után a megoldás is...

Ebben a filmben olyan alapvető, amatőr hibák vannak, amik egyszerűen nem engedik meg azt, hogy egy jóérzésű néző meg tudja kedvelni a látottakat. Rosszul vannak megválasztva a kameraállások és a képkivágások a jelenetek egy részében (ilyenek például az indokolatlan alsó gépállások), logikai buktatók is akadnak a sztoriban bőven (gondolok itt a megmosolyogtató taxis üldözésre), mindezen pedig a színészi játék sem sokat segít.

A főszereplő szívtipró szinkronszínészként remek, a vásznon látva viszont egysíkú és unalmas, mimikája és érzelmi palettája sekélyes, ugyanazt a hangszínt és reakciót mutatja vágytól fűtötten, egy verekedés közepén vagy épp egy aktfotósra rátörve, nyomozás közben is.

Tenki Réka – bár tehetséges színésznő – egyszerűen nem való a femme fatale szerepébe: nem is tölti be azt, Dobó Kata veszi át ezt át tőle, a fotós lány megmarad a bohókás, világot járó és folyton eltűnő barátnő karakterének. Szerencsére (a süllyedő hajót megmentendő) itt van még egy sor remek színész is: Anger Zsolt, Thuróczy Szabolcs és Mucsi Zoltán, ők hozzák szokott formájukat, mondhatni brillíroznak. Kulka János viszont kicsit megfáradtnak tűnik ebben a szerepében, s az is elég erősen gyanítható, hogy a rendező Gárdos Éva vajmi keveset bajlódott a színészek instruálásával.

A gyönyörű örömlány (Törőcsik Franciska) mindössze egyetlen jelenetben szerepel élve, akkor is csak egy szót szól, így lényegében a nézőt teljesen hidegen hagyja, ki is ölte meg őt. Persze krimik esetében nem elvárás az, hogy lélektani mélységekbe merüljünk (azért mégis csak egy ponyvaműfaj),

de legalább az, hogy a halott, a gyilkosság vádlottjai, vagy a nyomozók egyike szimpatikus legyen, és szurkolhassunk neki, alapvető követelmény.

És hát valljuk be, a Budapest Noirban egyetlen karakter sem rokonszenves: az egyik túl cinikus, a másik túl bohém, a harmadik meg szimplán egy pénzember, aki az örömöknek él. Ezen túl pedig a drámaiságot azzal próbálják megteremteni, hogy a halott lány szomorú élettörténetét is beleszövik a sztoriba.

Az adott történelmi kor borzalmai is felsejlenek, de csak érintőlegesen, valódi áttekintés vagy mélyre ásás nélkül.

És itt jön a kérdés, miért olyan robosztus nyitójelenettel indít a film, mint Gömbös Gyula koporsójának megérkezése Budapestre.

A díszletek és a jelmezek többsége viszont autentikus és egyszerűen szép, az öltönyök, a női szemöldökök és vérvörös ajkak egyaránt jól megidézik a ’30-as évek világát. Szöllösy András (Kulka János) lakásának tájidegen, modern enteriőrjét leszámítva (és néhány amerikai gettót idéző utcajelenettől eltekintve) a díszletek is remekek. Egy roppant zavaró tényezőtől viszont nem lehet eltekinteni: a várost végig ködfelhőbe burkolva mutatják. Ez nem hogy a film „feketeségét”, hanem inkább szürkeségét hangsúlyozza. Ez pedig – sajnos – nem csak a látványvilágra igaz, hanem a lapos történetre is.

Egy gyilkosság utáni nyomozás filmre vitelénél jogosan várjuk azt, hogy rojtosra marcangoljuk majd a körmeinket izgalmunkban, ki is az elkövető. E nélkül ugyan mit ér egy krimi? A Budapest Noir az idei év egyik legnagyobb csalódása volt:

nem annyira szexi, markáns, bevállalós és izgalmas, mint ahogy reméltük.

Nagy kár érte, talán egy másik rendező erősebb kézzel nyúlt volna a szakanyaghoz.

A filmet szerzőnk az Apolló moziban látta. Ön is megnézheti: november 22-ig. Apolló mozi, Miklós u. 1. el.: +36 (52) 417-847, e-mail:  info@fonixinfo.hu. A pénztár nyitva hétfőtől vasárnapig: 12.45–20.45 óra. Jegyek: 2D normál – 900 Ft, 2D gyermek/diák – 800 Ft, 2D csoportos (20 fő felett) – 700 Ft, 3D normál: 1130 Ft, 3D gyermek/diák – 1030 Ft, 3D csoportos (20 fő felett) – 930 Ft.