Három óriásplakátról tudhatjuk meg, mennyit ér az emberi élet

---

Debrecen - Ez a film tartalmazza mindazt, ami annyira jóvá tette az Erőszakikat és a Martin McDonagh által írt színdarabok tömkelegét, s képes egy szinttel feljebb is emelni a rendező karrierjét.

---

Martin McDonagh korának legígéretesebb rendezőjévé avanzsált debütjével, az idén tíz éves Erőszakikkal. A film erőszakos krimi, szatíra, romantikus mozi és éjsötét dráma részegítő keveréke volt, mely azon nyomban a turista toplisták élére torpedózta a filmbéli kis belga városkát, Bruges-t, és bemutatásától kezdve kultstátusznak örvend. Még a kissé szerencsétlen, hahotázós vígjátékot sugalló magyar cím sem tudta megállítani a rendező bravúrját. McDonagh sajnos visszavett a drámából a második mozijában, A hét pszichopata és a si-cuban, azonban szerencsére ő is észrevette, mekkora hibát követett el, és harmadik filmjében sikeresen tért vissza a gyökereihez. Aki attól félt, hogy McDonagh is amolyan egyfilmes rendező, annak itt a bizonyíték az ellenkezőjére:

a Három óriásplakát Ebbing határában című film tartalmazza mindazt, ami annyira jóvá tette az Erőszakikat és a McDonagh által írt színdarabok tömkelegét, és képes egy szinttel feljebb emelni a rendező karrierjét.

A kétségbeesett anyuka, Mildred lánya brutális megerőszakolása és meggyilkolása után tétlenül nézi végig, ahogyan a rendőrség képtelen bárkit is letartóztatni, és megoldani az ügyet. A nő elhatározza, hogy saját kezébe veszi az ügyet: a fiktív városka, Ebbing határában felállít három óriásplakátot, mely szimplán arra ösztönzi a seriffet, hogy végre csináljon valamit a gyilkos megtalálásának érdekében. A plakátok mindenkiben más reakciót váltanak ki Ebbingben: van aki dühös lesz, van aki egyetért. Egy azonban közös az összes figurában. Az életük már sohasem lesz ugyanolyan, mint eddig.

A Három óriásplakátot a tehetetlenség filmjének lehet nevezni. Egy olyan mozi ez, mely a senkiföldjén nézelődik maga körül, miközben összeomlik a világ, és igyekszik valamilyen választ találni a borzalmakra, mégsem sikerül sohasen megállapodnia. A kérdés, amiket felvet McDonagh a forgatókönyvében (melyet mellesleg egy hasonló plakátcsoport ihletett, ám maga a film története többnyire fikció) szinte megválaszolhatatlanok, és húsbavágóan aktuálisak.

Mennyit ér egy ember élete? Meddig lehet elmenni annak érdekében, hogy az általunk látni kívánt változást megvalósítsuk? Ki dönti el, hogy mely embereknek fontosabb az élete másokénál?

Ilyen és ehhez hasonló témákat boncolgat a film, mely radikálisan elkalandozik a kezdő felütés után, de sohasem tévelyeg. McDonagh félelmetes pontossággal szövi a szálakat, mely saját bevallása szerint egy “organikus folyamat”: ő pusztán karaktereket ír, akiket bedob egy életszituációba, és hagyja, hogy kibontakozzanak. A film tele van kellemes és sokkoló meglepetésekkel, és szinte mindenről bebizonyosodik a film alatt, hogy több van mögötte, mint amit a külső sugallna. Vegyük például a Frances McDormand által alakított Mildredet, aki egyes pillanatokban egy egész várossal száll szembe, másszor viszont arra sem képes, hogy megvédje magát erőszakos ex-férjétől. Vagy Sam Rockwell rasszista zsaruja, aki aztán meglepő mélységeket fedez fel magában a plakátok által kiváltott események során. Úgy, ahogyan a város, a filmben felvetett témák és karakterek is rendkívül sokoldalúak, és ezt a tematikai egységet McDonagh látványosan és bravúrosan tartja egyben.

A film persze nem működhetne a varázslatos színészgárda nélkül, akiktől tavaly keresve sem találhatnánk jobbat. Külön kiemelendő McDormand és Rockwell, akik bámulatosak, karrierjük legjobb formáját nyújtják.

Ehhez a filmhez az ő veterán tehetségük kellett, hiszen McDonagh fekete humorral vegyített komplex drámáját iszonyat nehéz visszaadni, de nekik sikerül.

A film ugyanis tematikai összetettsége és komoly témája mellett humoros, ami McDonagh írásainak sajátja. Szövegét száz közül is azonnal fel lehet ismerni, legfőképp a már-már abszurd mennyiségű káromkodásnak, de legfőképpen mindezen profanitások időzétésének hála. A filmnek és a történetnek szüksége van az ő hangjára: a valamivel emelkedettebb hangulat lazítja meg a mozit, és teszi elviselhetővé.

Elsőre nem tűnik különleges filmnek a Három óriásplakát, de többszöri újranézésre kiadja összes erősségét, és elmélyíti a nézői élményt.

Talán a legbámulatosabb a filmben, hogy milyen pontossággal és könnyedséggel képes összetartani a szerteágazó elemeit. Különleges, felnőtteknek szóló, intellektuálisan izgalmas filmet készített McDonagh, melyen azért nevetni is lehet itt-ott. Ha második filmje nem is hozta a hozzá fűzött reményeket, most újra pályán van, határ a csillagos ég. Vagy legalábbis az a bizonyos, március eleji díjátadó.

A filmet szerzőnk az Apolló moziban látta. Ön is megnézheti: február 14-ig 18.00-tól. Apolló mozi, Miklós u. 1. el.: +36 (52) 417-847, e-mail: info@fonixinfo.hu. A pénztár nyitva hétfőtől vasárnapig: 12.45–20.45 óra. Jegyek: 2D normál – 900 Ft, 2D gyermek/diák – 800 Ft, 2D csoportos (20 fő felett) – 700 Ft, 3D normál: 1130 Ft, 3D gyermek/diák – 1030 Ft, 3D csoportos (20 fő felett) – 930 Ft.