Hatalmas tömeg ünnepelte a 80 éves debreceni grafikust

---

Debrecen – Pezsgő, torta, bor, egy új rajzokra váró album és rekord számú érdeklődő köszöntötte László Ákost jubileumi kiállításán.

---

László Ákos, az ismert debreceni grafikus nyolcvanéves lett. Ezen a napon, március 6-án. S ezt a szép jubileumot egy nagyszabású, komoly kiállítás tette, teszi teljessé. A Kölcsey Központban – ahogy azt korábbi cikkünkben írtuk is – nagyjából annyi kép került a közönség elé, ahány éves a művész. Aki ismeri őt (akár csak futólag is), ahogy végigsétál a belvárosi utcákon, nagy lépteivel, hóna alatt mappákkal, rá is csodálkozhat erre a számra, mert nem látszik rajta ez a nyolc évtized. Keze ma is biztosan ragad tollat, rajzolóeszközt, s húzza határozott, izgalmasan kanyargó vonalait.

Fotók: Kandert Szabolcs

Több ezer képe született László Ákosnak pályája során, ezekből egy erős válogatás alkotja a Töredékek című tárlat anyagát.

Egy ilyen alkalom – a születésnap is, a kiállítás megnyitója is – ünnep. Az ünnep alkalom a találkozásra, alkalom arra, hogy odafigyeljünk egymásra. A Kölcsey Központba nagyon sokan – talán még kétszázötvennél is többen – eljöttek ezen a pénteken, hogy megnézzék ezt a tárlatot, és gratuláljanak a művésznek. A művekhez – és az évekhez is. 

A 80 éves László Ákos összefoglaló, Töredékek című kiállításán a Kölcsey Központban március 6-án, pénteken 17 órakor Komolay Szabolcs tanácsnok, a debreceni önkormányzat kulturális és oktatási bizottságának elnöke mondott köszöntőt. Személyes hangú beszédében szólt arról, hogy László Ákos az a művész, aki az életre ajándékként tekint, aki észreveszi a szépséget, a részleteket, figyel a másik emberre, s fontosnak tartja megélni a pillanatot. Felidézte néhány találkozásukat is, és egyebek mellett Debrecen város pezsgőjével is köszöntötte az ünnepeltet.

A kiállítást Tamus István grafikusművész, a Grafikusművészek Ajtósi Dürer Egyesületének elnöke nyitotta meg. A szakmai út, a pályaív méltatása mellett azt is felemlegette, hogy László Ákos nemcsak szépen rajzol, ír, de nagyon szereti a zenét, az irodalmat és a költészetet is, szépen olvas, szépen beszél. Jó hallgatni, ahogy egy-egy műalkotásról megfogalmazza a gondolatait – idézte fel Tamus István egyik korábbi, közös emléküket, s átnyújtott egy palack francia bor kíséretében egy szép, de még üres albumot, hogy töltse meg a grafikus Debrecent ábrázoló, új képekkel.

Születésnap nem lehet torta nélkül: Bódor Edit, a Főnix rendezvényszervező igazgatója ügyvezetője egy pazar, különleges süteménnyel kedveskedett az ünnepeltnek, az ünneplők pedig Both Tibor remek borával, egy friss chardonnay-val koccinthattak László Ákos egészségére.

Aki egyébként szavalt is ezen a jubileumi tárlaton: Kosztolányi felkavaróan szép verséből, a Hajnali részegségből idézett – pici változtatással, mert az ötven helyett nyolcvanat mondott...

"Egyszerre szóltam: hát te mit kerestél
ezen a földön, mily kopott regéket,
miféle ringyók rabságába estél,
mily kézirat volt fontosabb tenéked,
hogy annyi nyár múlt, annyi sok deres tél
és annyi rest éj
s csak most tünik szemedbe ez az estély?

Ötven,
jaj ötven éve - lelkem visszadöbben -
halottjaim is itt-ott, egyre többen -
jaj, ötven éve tündököl fölöttem
ez a sok élő, fényes, égi szomszéd,
ki látja, hogy a könnyem morzsolom szét.
Szóval bevallom néked, megtörötten
földig borultam s mindezt megköszöntem.

Nézd csak, tudom, hogy nincsen mibe hinnem
s azt is tudom, hogy el kell mennem innen.
de pattanó szivem feszitve húrnak,
dalolni kezdtem ekkor azúrnak,
annak, kiről nem tudja senki, hol van,
annak, kit nem lelek se most, se holtan.
Bizony, ma már, hogy izmaim lazúlnak,
úgy érzem én, barátom, hogy a porban,
hol lelkek és göröngyök közt botoltam,
mégis csak egy nagy, ismeretlen úrnak
vendége voltam."