Heaven Street Seven a Campuson: működik a zenekari kémia

---

Debrecen – Évente kétszer biztosan megfordul Debrecenben a Heaven Street Seven. Szeretnek itt játszani, szívesen jönnek a Campusra is, ahova „best of” típusú programmal készülnek – mint azt Németh Róbert, a zenekar basszusgitáros elárulta a Dehir.hu olvasóinak. Interjú.

---

Dehir.hu: Emlékszel, mikor és hol játszottatok legutóbb Debrecenben?

Németh Róbert: Az Unplugged nevű helyen.

Dehir.hu: Milyen volt a közönség?

Németh Róbert: Szokás szerint jó.

Dehir.hu: Szívesen jön erre a HS7?

Németh Róbert: Igen, szeretünk Debrecenben játszani. Sok helyszínen megfordultunk már: a Lovardában, a Klinika Moziban, a Campus fesztiválon – szinte mindenhol, ahol ember csak játszhat ebben a városban. Vannak helyek az országban, ahova szívesen megyünk vissza – Debrecen, azt gondolom, „alapváros” nekünk, ahol jó koncertezni.

Dehir.hu: Mire számít most a zenekar – és mire számítson a közönség?

Németh Róbert: A zenekar azt reméli, hogy jó koncert ad, vagyis szeretnénk megfelelni a saját elvárásainknak is, és persze a közönséget is „megmozgatni”. Fesztiválokon általában a „keresztmetszetet” mutatjuk meg, azaz gyakorlatilag „best of” típusú programot játszunk. Egy ilyen helyen és helyzetben, szerintem, ennek van értelme – ritkaságokat vagy egy adott lemezidőszak súlyponti repertoárját inkább egy klubkoncerten kell elővenni.

Dehir.hu: Ennyi lemez és az összefoglaló dupla, a Dunabeat után lehet-e, szabad-e, kell-e stílust váltani és alakítani? Milyen lesz a jövő HS7 zenéje?

Németh Róbert: Idézőjelbe téve, azzal eddig sem volt „probléma”, hogy mi változunk. Szerintem a lemezeket végighallgatva abszolút lejön, hogy a hangzásban, a megszólalásban, és persze a dalokat illetően is változunk-változtatunk. Eleve elég széles skálán mozogtunk mindig is: mondjuk a Dél-Amerikától a Sajnálomon az Ez a szerelem vagy a Tudom, hogy szeretsz titokban című számig, nagyon sokféle hangulat van a zenénkben. Sosem ragaszkodtunk csak egyfajta megszólaláshoz, dalformához. Lassan már új számokon is dolgozunk, és idén lesz is valamiféle megjelenés. Ennyi idő különben nyugodtan kimaradhat két sorlemez között, főleg, hogy a 2008-as Jazz című albumot követően még ott volt a válogatáslemez is, melyen szerepeltek új számok – többek közt a rádióból ismert Utazás a kegyetlenbe – és újrarögzített dalváltozatok.

Dehir.hu: A HS7 számomra mindig szembe ment a divattal, mert jó zenével és jó szövegekkel állt elő – ugyanakkor sikeres tudott lenni. Mi a zenekar titka?

Németh Róbert: Nem mentünk szembe a divattal, de a divat hullámaira sem feküdtünk fel: talán patetikusan hangzik, de jártuk a saját utunkat. Bennünk sosem volt az, hogy direkt olyan számokat írjunk, amelyek nem slágeresek, de az ellenkezője sem, azaz, hogy próbáljunk megfelelni valamiféle, a slágerekkel szemben támasztott elvárásoknak. A saját elképzeléseinket igyekeztünk megvalósítani mindig is. Amilyen zenéket szeretünk, vagy ahogy a zenéhez állunk, az egyébként nem magyarosan underground felfogás. Ha van titka a zenekarnak, az az, hogy elsősorban van egy jó dalszerző, mint Szűcs Krisztián, aki jó zenéket és jó szövegeket ír, és egy jól működő zenekari „kémia”.

Dehir.hu: Mi kell ahhoz, hogy valaki jó slágereket írjon?

Németh Róbert: Fogalmam sincs. Nem vagyok dalszerző, erről Krisztián (Szűcs Krisztián – a szerk.) kellene megkérdezni... Azért a sikerben szerintem a már említett „kémia” mellett az is ott van – ami, ha jobban belegondolok, ugyanennek, a zenekari összhatásnak, összjátéknak a része –, hogy az együttes tegye magát oda, tudjon kellő alázattal dolgozni, azaz, hogy mindenki az adott dalnak rendelje alá magát.

Fotó: www.hs7.hu – Martin Wanda