Ilyen a Mamma Mia cuki csajok és fülbemászó dalok nélkül

---

Debrecen – Tele van megfáradt poénokkal és lerágott csontokkal: ennyire lapos Apavadászaton még senki nem vett részt a világon. Kritika.

---

Mekkora öröm, hogy eljött ez a nap is, amikor végre megnézhetjük az Apavadászat című filmet a moziban. Olyan égető szükségünk volt már egy zenei betétek nélküli, férfiak élettörténetére átültetett Mamma Mia!-ra, mint egy lángoló kaliforniai erdőnek egy pohár vízre oltás közben. Köszönjük meg Lawrence Shernek, hogy összehozta korunk oly fergeteges nagyágyúit, mint Ed Helms és Owen Wilson, akikről mi más is jutna eszünkbe, mint hogy ők egy ikerpár lehetnének? Hisz legalább annyira hasonlítanak egymásra, mint egy bicikli és egy parafatábla.

Apavadászat

A két tesó nem is lehetne különbözőbb: Peter férfiánuszokban turkálva keresi kenyerét (a jobbik verzióban, ugyanis orvos), Kyle pedig egy barbecue szósz arcaként lett három Ferrari tulajdonosa csinos menyasszonya oldalán. Anyjuk esküvőjén viszont rájönnek, hogy a mamának (Glenn Close) fogalma sincs arról, ki is nemzette a lurkókat. Szívfájdalom, hogy az egymást ki nem álló testvéreknek a nyakukba kell venniük az országot, hogy megtalálják halottnak hitt apjukat.

A forgatókönyvírók nem fárasztották magukat azzal, hogy valódi karaktereket faragjanak a főszereplő ikerpárból,

inkább a korábbi sikerfilmjeikből megismert figurákat rakták össze egy sztoriba.

Owen Wilson hozza az univerzum rezgéseit remekül érzékelő, hiperérzékeny szépfiút, akárcsak az Apádra ütökben Kevinként, Ed Helms pedig újra a Másnaposokban megismert balek orvos bőrébe bújik, aki képtelen ital nélkül csajozni, és minden apró dolgon ordításig felhúzza az agyát. Persze ez darabos és hiteltelen eredményt hoz, egy pillanatig sem tudjuk elképzelni azt, hogy ez a két fickó bármilyen rokoni kapcsolatban áll.

Legalább ennyire reális a béna kálváriájuk is: először elrepülnek ahhoz a sportolóhoz, aki Peter példaképe volt gyerekként, ő részletesen megosztja a fiúkkal az anyuka oboázó szaktudását, aztán mintha mi sem történt volna, apjukként a mellére öleli hőseinket. Aztán együtt elautóznak az újdonsült fater házához, ahol bármiféle átmenet nélkül bejelenti feleségének, hogy itt vannak a fiai. (Miközben ezt néztem, meg voltam győződve arról, hogy valamilyen vicces álomkép bontakozik ki Peter fejében. De nem.) Nem is kell több részletet ecsetelni ahhoz, hogy érzékeltessük, mennyire abszurd események egész sora követi egymást majd’ két órán át ebben a katyvaszban.

Ennek az egésznek a szürreális kicsúcsosodása az, amikor egy túlnyújtott jelenetben felvesz párosunk egy fekete stoppost, az aggodalmaskodó Peter pedig meg van győződve arról, hogy egy sorozatgyilkos száll épp be az autójukba. Ő nagyban emlékeztet a Másnaposok „fekete Doug”-jára: poénforrásnak igyekeznek használni, apró mértékben viszi előre a cselekményt, akár a tokenizmus egyértelmű megjelenési formájának is vehetnénk.

És hát nem is ez lenne a legnagyobb baj, hisz az utóbbi tíz évben a vicces(nek szánt) filmek abba az irányba mentek el, hogy abszurd eseményeket töltenek fel benne élettel, az Apavadászat viszont nem vicces. Nincs mit szépíteni ezen, és nem csak a saját ízlésemre alapozva írom ezt: a teremben senki sem nevetett egynél többször. Tudom, mert számoltam. Negyven percig vártunk arra, hogy valami történjen, mindhiába.

Az egészből az jön le, hogy a rendező nem tudta eldönteni, hogy szórakoztató, elgondolkodtató vagy drámai legyen-e a végeredmény.

Valószínűleg a forgatás végéig nem jutott nevezőre, hiszen a végeredményből egyik törekvés sem kristályosodik ki. Az pedig, hogy olyan neves színészek is nevüket adták ehhez a lapos sárfolyamhoz, mint Glenn Close, Christopher Walken vagy Ving Rhames, külön elkeserítő.

Erre a filmre az üljön be, aki egy feltartott kisujjon vagy a Szuperbojz című magyar filmen is képes kacagni. Vagy azok, akik rosszban vannak kicsit a tesójukkal, és valami elrugaszkodott, amcsi tanmesével kívánják helyrerakni a kapcsolatukat.

A filmet szerzőnk az Apolló moziban látta. Ön is megnézheti: január  24-ig. Apolló mozi, Miklós u. 1. el.: +36 (52) 417-847, e-mail: info@fonixinfo.hu. A pénztár nyitva hétfőtől vasárnapig: 12.45–20.45 óra. Jegyek: 2D normál – 900 Ft, 2D gyermek/diák – 800 Ft, 2D csoportos (20 fő felett) – 700 Ft, 3D normál: 1130 Ft, 3D gyermek/diák – 1030 Ft, 3D csoportos (20 fő felett) – 930 Ft.