Ilyen az, amikor Karamazov Radioheadet ukulelézik a debreceni színpadon

---

Debrecen - Sajátos zenei világ, rendhagyó gondolatok, összetartó közösség: négy jóbarát lépett fel a Páholy Lakásszínházban, és elhozta nekünk az újraértelmezett Karamazovot.

---

Újra összegyűltek az alternatív színjátszás kedvelői Debrecenben. Adorjáni Bálint, Jankovics Péter, Lazók Mátyás és Orosz Ákos: négy színész mutatta meg a debreceni közönség számára azt, mit is jelent számukra Dosztojevszkij örökérvényű regénye. Kedd este a Páholy Lakásszínház ugyanis a Karamazov ordításaitól, dalaitól, gitárjátékától és gondolataitól zengett.

Laboda Kornél rendező, Adorjáni Bálint, Jankovics Péter, Lazók Mátyás, Orosz Ákos színészek és Végh Veronika, a Páholy háziasszonya

Aligátor kutyám lesz, A kiskakas gyémánt félkrajcárja, Gangnam Style, Shakira és a Creep című klasszikus a Radioheadtől:

kontintenseken és időn átívelő zenei egyveleget tárt elénk a négy színész, akik az 1200 oldalas regény minden fontosabb szereplőjének megformálására kísérletet tettek.

Láthattuk a kötekedő apát, a felnótás fiút, a folyton részeg testvért és a csábításra kész nőalakot is. Ezzel egyidőben a könnyed szórakoztatás és a mélyebb gondolatok is előtérbe kerültek: van-e Isten? Létezik megváltás? A darab – ha nem is ad kerek választ – a döntést a nézőkre bízza. A gitár pedig folyton visszakerül tokjába, majd újra és újra a szereplők kezei alatt pendülnek a húrok, s az előadás még attól is több kérdést vet fel, mint amennyi szóban elhangzik.

A megosztó véleményeket szülő előadás után a közönség is kérdezhetett a Végh Veronika vezette beszélgetésen. A jó hangulatú eszmecsere során megtudhattuk, hogy az előadás alapötlete több egy hajnalba nyúló buli végén született: Lazók Mátyás egy szál gitárral osztotta be, ki melyik szerepet játssza majd, pár héttel később pedig már szorgosan bújták a regényt. A már több mint hat éve futó előadásról a fiúk megjegyezték:

végig érzékelik, hogy milyen kreatív alkotói energiák áramlanak köztük, ehhez hozzájárul az is, hogy "nagyon szeretik egymást, mintha vértestvérek volnának", na meg az is, hogy "négy évig bosszantották egymást a Színművészetin". 

Orosz Ákos azt is megjegyezte, hogy augusztusban újra a cívisvárosba érkezik: ekkor veszi el ugyanis feleségül a debreceni származású menyasszonyát. 

A színészek arra is kíváncsiak voltak, hogy tetszett a közönségnek mindaz, amit láttak: szokatlan, ám roppant szerethető módon kérdeztek minket, sőt még lazább vitákat is gerjesztettek. Az egyik kérdésük arra irányult, hogy viselték a nézők a trágárságot. Az egyik néző hölgy megjegyezte, mennyire hitelesen hozta a női vonalat az egyik fergeteges jelenetben Jankovics Péter, mások viszont ellenérzésüket fejezték ki amiatt, hogy a két órás játék alatt meglepően sok és cifra káromkodás repked a levegőben. "Lehet, csak a korunk miatt érzünk így", vetette fel az egyik néző, egy másik viszont azt mondta: "ettől lesz mai a darab". Hogy melyik igaz, azt nem tudom: régen se szitkozódtak többet vagy kevesebbet az oroszok, a magyarok, és nem csak a nyugdíjas korosztálynál, de a huszonéveseknél is kiverték olykor a biztosítékot a hallottak. 

Ezt követően (és az előadásra várakozva is) orosz finomságokkal várták a nőzéket: a házi pirogot, pelmenyit, salátákat és süteményeket mind Végh Veronika édesanyja készítette házilag, ezek mellé orosz pezsgő folyt, és díszes szamovárokból szervírozták a teát. Az egyik látogató pedig annyira átérezte az orosz életérzést, hogy színes népviseletben érkezett.