Irány az Oscar? A román film fenegyerekével dolgozott együtt a 87 éves debreceni színész

---

Debrecen – Nagy örömmel vállaltam a forgatást és nagyon kíváncsi vagyok a film utóéletére: nyilatkozta Miske László a Dehirnek. Interjú.

---

Miske László, a Csokonai Nemzeti Színház színésze 87 évesen dolgozott együtt a kortárs román film fenegyerekével, az ún. román újhullám állandó megújulásra képes művészével. Radu Jude ugyanis a Ne várj túl sokat a világvégétől című új filmjében ahhoz az 1981-es román mozihoz (Angela továbbmegy) nyúl vissza, amelynek Miske László volt a főszereplője. Az egykori kommunista „termelési filmet” posztmodern módon, vendégszövegként használja új alkotásában, párbeszédet kezdeményez a két mozi között, sőt meghívta az egykori szereplőket is némi vendégjátékra. 

A napokban kiderült, hogy a Radu Jude által nemcsak rendezőként, hanem íróként is jegyzett filmet jelölte Románia a 2024-es Oscar-díjra a „Legjobb nemzetközi játékfilm” kategóriában. Miske Lászlóval beszélgettünk a romániai forgatásról és a csendes hétköznapokról. 

Dehir: Nem tudom találkozott-e már kritikákkal, mindenesetre, ha a világvégétől nem is, de Radu Jude filmjétől elég sokat várnak az elemzők. A film már megnyerte a Locarnói Nemzetközi Filmfesztivál Ezüst Leopárd különdíját, illetve az ifjúsági zsűri első díját is. Hallott az elismerésekről és a nevezésről? 

Miske László: Igen, hallottam, és azt is, hogy a jelölés révén utazik a film a legjelentősebb filmfesztiválokra is. Én még nem láttam, de tudom, hogy október végétől játsszák a romániai mozikban. A premierre meghívót is kaptunk a feleségemmel, aki a forgatásra is elkísért, de sajnos épp egy műtétből lábadoztam, így nem voltam olyan állapotban, hogy Bukarestbe utazzak.

Dehir: Hogyan fogadta a román rendező felkérését?  

Miske László: Nagyon nagy örömmel. Az Angela továbbmegyet 42 évvel ezelőtt forgattuk. Amikor megkerestek, nagyon meglepett a rendezői ötlet, hogy ennyi idő elteltével valamilyen módon tovább akarja vinni a filmet. Később, már a forgatáson kiderült, hogy az Angela továbbmegy felidézése arra szolgál számára, hogy ütköztesse az egykori, kommunista világot a mai, kortárs Romániával és Bukaresttel, az egykori mozit a jelenlegivel. Mikor elfogadtam a szerepet, hamarosan küldték a szövegemet is, amit nyáron tanulgattam. Aztán megérkeztünk Bukarestbe a forgatásra, a rendező meglátott és csodálkozva megkérdezte: „Te így nézel ki? Akkor még írok a szerepedhez! Nem is öregedtél!” Kellett egy Eminescu-verset is mondanom, és amikor ment a forgatás, kitalálta a rendező, hogy mondjak egy magyar verset is. Szép gesztus volt, nem tudom, hogy belekerült-e a filmbe.

Dehir: Az egykori szerepeiket folytatták? 

Miske László: Nagyjából. Angela abban a filmben egy taxisöfőr volt, én pedig egy a bányászatban dolgozó szakember, aki mindenáron külföldre akar menni dolgozni: Indiába, más országokba, de aztán leragad Romániában, mert Angelával szerelembe esik, gyerekük születik. A film bemutatja a megismerkedésüket, összeköltözésüket, de a férfi később mégis elmegy külföldre. Konkrétan nincs kimondva, hogy azért, mert megszakadt a szerelem. Nyitott maradt a vége. A mai Angela, aki a filmgyártásban dolgozik, hasonlóan az egykorihoz fáradt, túlhajszolt, nem tud semmire nemet mondani. A jelenlegi világ tipikus embere. 

Dehir: Milyen érzés volt visszaesni sok-sok színházi munka után a filmes világba? Okozott nehézséget a kora? 

Miske László: Jól vagyok, nem okoz különösebben nagy nehézséget az utazás, ezért is örültem, hogy még forgathatok. Jól beszélek románul: négy elemit végeztem román iskolában, mert akkor még nem volt magyar. A román nyelvtudásom miatt több román filmben is szerepeltem, történelmi filmekben is. Radu Jude ugyanazokon a helyszíneken forgatott velünk, ahol több mint negyven éve játszódott az Angela továbbmegy. Természetesen az akkori női főszereplő, Dorina Lazăr is meghívást kapott ebbe a filmbe is, így nosztalgiáztunk is, de érdekes volt látni, még ha csak kis részletekben is, hogy hogyan válik maivá a történet. 

Dehir: Hány napot töltöttek Bukarestben? Milyen volt a hangulat? 

Miske László: Egy hétre utaztunk, de abból egy nap szabad volt. Nagyon szép szállodában szálltunk meg a Parlament mellett. Körültekintőek, udvariasak és figyelmesek voltak velünk. Mindennap szállítottak minket a forgatási helyszínre, a forgatási szünnapon pedig arra is volt energiájuk, hogy egy csodaszép Mercédesszel bejárják velünk a várost, Bukarestet. Hozzáteszem, én negyven éve nem voltam Bukarestben, így volt mit látnunk!

Tetszett a rendező vagánysága és szerénysége is.

Nagyon jó, baráti viszony alakult ki kettőnk között, tudott irányítani, jó instrukciókat adott. Kirándulás volt és munka együtt.

Dehir: Hogy telnek a forgatás, színház nélküli mindennapjai?  

Miske László: Eljön egy pont, amikor már nem nagyon nem törekszik az ember színpadra lépni. Van Hűvösvölgyben egy parasztházunk. Ha közeledik a nagy meleg, amikor a debreceni lakásunk már elviselhetetlen, ide költözünk, Gyógytornázok, Éva segítségével, akinek egyébként is nagyon sokat köszönhetek, jókat eszem, nordic walkingozunk, olvasok, filmet nézek. Lehet, hogy ezeknek is köszönhető, hogy a rendező meglepődött, hogy ilyen állapotban vagyok. 

Dehir: Locarnóból két díjat hozott el a film. Ha folytatódik a sikerszéria, elmenne ünnepelni akár egy filmfesztiválra is?  

Miske László: Ha így jönne össze, nagyon jó lenne!