Jelen korunknak mutat görbe tükröt a csodálatos Cate Blanchett új filmje

---

Debrecen - A hat Oscar-díjra jelölt Tár című dráma nem egy könnyű alkotás, de súlyos mondanivalója kétségkívül elgondolkodtat nőt és férfit egyaránt. Kritika.

---

Aki jó szakember, elismert művész, vajon jó ember is? Aki udvarias, mégis szókimondó viselkedést mutat, vajon becsületes is? A látszat elég gyakran csal, és a másfél évtized után visszatérő Todd Field filmje erre is rámutat azon túl, hogy a felvetődő kérdésekre sejtelmes válaszokat ad. A Tár című drámája sűrű, erős, elgondolkodtató alkotás, ami az elmúlt években előtérbe kerülő témák visszásságára is reflektál.

Tár

Az ünnepelt karmester és zeneszerző, Lydia Tár (Cate Blanchett) egy német zenekar első női vezető karmestere. Társával, Sharonnal (Nina Hoss) és kislányukkal lakik együtt, ám külön kis világában él, ahol nemcsak egy zenekart vezet, hanem – az orránál fogva – mindenkit maga körül. Asszisztense, a fiatal és bájos Francesca (Noémie Merlant) minden útjára elkíséri, és nyilvánvalóan nagy ambíció szorosan fűzik a sikeres Tárhoz. Ám amikor megalapozottnak tűnő zaklatási vádak érik a karmestert, az addig jól ismert, kényelmes világa a feje tetejére áll.

A mozi egyik legnagyobb erőssége kétségtelenül Cate Blanchett karizmatikus kisugárzása, erőteljes és sokszínű játéka. A már a – szintén remek – Carol című drámában is leszbikus karaktert megformáló színésznő ezúttal is hitelesen alakítja a fiatalabb lányok iránt vonzalmat érző középkorú hölgyet. Mindkét film címszerepéért Oscarra jelölték,

vajon ezúttal sikerül elnyernie az aranyszobrocskát, ami egyébként a harmadik lenne a polcán? Elég jó esélye van rá, hiszen a Tár főszerepében egyszerűen lehengerlő.

Bár Tár elbűvölő, tehetséges és udvarias nő benyomását kelti, aki egy kicsit is jobban megismeri, meglátja azt is, hogy mennyire manipulatív és erőszakos. A kezdetben szimpatikus karakternek, akit piedesztálra emel a társadalom, a szakma, a film végére egészen más irányt vesz az élete. 

Az alkotás mellett szól az is, hogy kendőzetlenül vall nagyon is valós és mai témákról: szexbotrányokról, hatalommal való visszaélésről, az alá-felé rendeltségi viszony átalakulásáról, a járvány miatti bezártságról és a cancel culture-ról. De olyan örök érvényű szempontok is markánsan jelen vannak benne, mint a hűség, a szakma iránti alázat vagy épp a családhoz fűződő viszony.

Azt viszont sajnáltam, hogy annak ellenére, hogy a klasszikus zene világában játszódik a történet egésze, maga a zene nem kapott akkora hangsúlyt, mint amekkorát érdemelhetne.

Bár a hangulat- és élethelyzetváltozásokat finoman és pontosan érzékeltette, még többet szerettem volna belőle kapni.

A Tár nem egy könnyű filmélmény, szórakozásnak aligha tekinthető, sokkal inkább egy tanulmánynak, vagy sokrétűen kibontott eszmefuttatásnak, ami görbe tükröt mutat nőnek, férfinak, idősnek és fiatalnak egyaránt – mindenkinek, aki mai társadalmunkban él, legyen épp pángender vagy megrögzött konzervatív.

Ezt a különleges, jól kidolgozott és érzékeny filmet látva kíváncsian várom az Oscar-díjak átadását: vajon hány szobrot zsebel be a Tár a hat jelöléséből?

A filmet szerzőnk az Apolló moziban látta. Apolló mozi, Miklós u. 1. Tel.: +36 (52) 417-847, e-mail: info@fonixinfo.hu. A pénztár nyitva hétfőtől vasárnapig: 12.45–20.45 óra. Jegyek: 2D normál – 1590 Ft, 2D diák/nyugdíjas/pedagógus – 1350 Ft, 3D normál: 1690 Ft, 3D diák/nyugdíjas/pedagógus – 1400 Ft.

Kapcsolódó cikkek:

---

Cím	dátum
Az almafa virága még a bimbózásig sem jutott el	2023.02.25